A társadalom előszeretettel bélyegzi meg a gyereküket örökbeadó anyákat, amiért ők elbújnak, és láthatatlanok maradnak, mondja a Napunknak Szakonyi Noémi Veronika, a Hat hét című film rendezője. „Nem mernek segítséget kérni, és mivel nem kérnek, nem is nagyon kapnak. Ezen kellene változtatni, mert ez egy közös felelősség. Ha az oktatásban, illetve a szexuális nevelésben erről szó esne, idővel kialakulhatna egy kedvezőbb tendencia” – teszi hozzá a rendező.

Örökbeadáskor a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az örökbeadó szülő egy ideig meggondolhassa magát. Ezt a másfél hónapos, feszültségekkel teli időszakot mutatja be a nagykamasz Zsófi életéből Szakonyi Noémi Veronika első nagyjátékfilmje, a Román Katalin főszereplésével készült Hat hét.

A 21. században a családfakutatás már egyáltalán nem csak abból áll, hogy a felmenői iránt érdeklődő megsárgult anyakönyveket bogarásszon valamelyik levéltár kutatótermében. Az utóbbi években gombamód szaporodnak az online is elérhető, kereshető adatbázisok, emellett egyre nagyobb teret kapnak a természettudományok is.

Nincs is olyan nő, akinek ne lenne legalább egy nagyon kínos története azokról a napokról. Az sem ritka, ha valaki csak folyamatos fájdalomcsillapító-adagolással tudja átvészelni ezt az időszakot. Sajnos sok nő számára még az alapvető felszerelés sem áll rendelkezésre. Amikor egy családnak ételre sincs igazán elég pénze, akkor a szárnyas betét elérhetetlen luxus, hiszen lánygyermekenként 5-10 euróval növeli a családi kassza havi kiadásait. Számukra gyűjtenek az „Egy táska női szeretet” aktivistái.

Sabína távolkeleti országokban segített alultáplált és hátrányos helyzetű gyerekeken, mígnem hazatért, és az egyetem utolsó évében teherbe esett. Úgy döntött, egyedül neveli fel a gyermekét, annak ellenére is, hogy a családja szerette volna erről lebeszélni. Sabína történetén mutatja be Iveta Tanoczká, milyen nehéz ez a döntés ma Szlovákiában.