Alaposabb figyelmet követel az a kérdés, hogy a chatbotoknak miként kell reagálniuk, amikor az emberi beszélgetőpartnerek agresszív, szexista vagy rasszista megjegyzésekkel arra késztetik a botot, hogy válaszában mutassa be a saját mocskos szájú fantáziáit. Vajon úgy kell programozni az MI-t, hogy ugyanazon a színvonalon válaszoljon, mint amelyiken a kérdést feltették? – írja Slavoj Žižek filozófus.

Az igazi veszély nem az, hogy az emberek összetévesztik a chatbotot egy valós személlyel; hanem az, hogy a chatbotokkal való kommunikáció során a valós személyek úgy beszélnek, mint a chatbotok – mondataikból eltűnik minden árnyalat és irónia, megszállottan csak pontosan azt mondják, amiről azt gondolják, hogy el kell mondani – írja a mesterséges intelligencia veszélyeiről Slavoj Žižek filozófus.

„Nem szeretném azt a trivialitást ismételgetni, hogy Orbán János Dénes kínos léptékű lojalitása milyen bokázásokkal, sefteléssel, behódolással, megalázkodással vezetett el a díjig. Pitiáner korszak pitiáner ügyei” – írja Parászka Boróka. „De nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a kultúra, ami ellen ez a hatalom ma minden eszközt bevet, él és kiváló teljesítményt nyújt. Nincs magyar sajtó, nincsenek valódi kritikai rovataink, de tudatosítsuk a tényt: a magyar kortárs próza Erdélyben is, Magyarországon is fontos, mások által el nem végzett feladatokat látott és lát el” – teszi hozzá.

Minél mélyebbé vált a magyar kultúra válsága, Erdélyben annál meghatározóbb jelenségek születtek, véli Parászka Boróka. „Nem az Előretolt Helyőrség-szerű lobbicsoportokra, pénzkijáró egyletekre, önérdekérvényesítő véd- és dacszövetségekre gondolok” – fűzi tovább a publicista. Többek közt Tompa Andrea és Selyem Zsuzsa köteteit emeli ki, melyek azok számára is újszerűvé tették az erdélyiséget, akiknek egyébként semmilyen kötődésük nincs Erdéllyel.

A magyar kultúra jobboldali reformjának bukása után „a kulturális stratégák, ideológusok kiemelt alakját, a kulturális térfoglalás vezérfiguráját, Orbán János Dénest idén tavasszal Kossuth-díjjal tüntették ki” – írja Parászka Boróka, miközben nem csupán a saját maga által gründolt irodalmi intézményháló omlott össze, hanem átgondolatlan ígéreteit is sorra megszegte.