„Nem szeretném azt a trivialitást ismételgetni, hogy Orbán János Dénes kínos léptékű lojalitása milyen bokázásokkal, sefteléssel, behódolással, megalázkodással vezetett el a díjig. Pitiáner korszak pitiáner ügyei” – írja Parászka Boróka. „De nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy a kultúra, ami ellen ez a hatalom ma minden eszközt bevet, él és kiváló teljesítményt nyújt. Nincs magyar sajtó, nincsenek valódi kritikai rovataink, de tudatosítsuk a tényt: a magyar kortárs próza Erdélyben is, Magyarországon is fontos, mások által el nem végzett feladatokat látott és lát el” – teszi hozzá.

Minél mélyebbé vált a magyar kultúra válsága, Erdélyben annál meghatározóbb jelenségek születtek, véli Parászka Boróka. „Nem az Előretolt Helyőrség-szerű lobbicsoportokra, pénzkijáró egyletekre, önérdekérvényesítő véd- és dacszövetségekre gondolok” – fűzi tovább a publicista. Többek közt Tompa Andrea és Selyem Zsuzsa köteteit emeli ki, melyek azok számára is újszerűvé tették az erdélyiséget, akiknek egyébként semmilyen kötődésük nincs Erdéllyel.

A magyar kultúra jobboldali reformjának bukása után „a kulturális stratégák, ideológusok kiemelt alakját, a kulturális térfoglalás vezérfiguráját, Orbán János Dénest idén tavasszal Kossuth-díjjal tüntették ki” – írja Parászka Boróka, miközben nem csupán a saját maga által gründolt irodalmi intézményháló omlott össze, hanem átgondolatlan ígéreteit is sorra megszegte.