Az első szlovákiai magyar sorozat, a Pressburg alkotói tudatosan törekedtek arra, hogy túllépjenek a hazai sorozatokra jellemző, bevett kliséken, és a lehetőségeikhez mérten próbáljanak meg valami újszerűt, az eddigiektől eltérőt létrehozni. „A legnehezebb az egyensúlyt megtalálni a kommersz és a művészileg is izgalmas vonal között” – mondja a rendező, Molnár Csaba.

A végéhez közelít az első szlovákiai magyar sorozat, a Pressburg forgatása. Az utolsó forgatási napok egyikén a stáb Gúta mellé költözött, hogy felvegyék azokat a jeleneteket, amelyek a forgatókönyv szerint egy kis csallóközi faluban, Csicsón játszódnak. A Napunk is ott volt az egyik kulcsfontosságú jelenet forgatásán.

A statikai szakvélemény szerint már le kellett volna bontani az épületeket, mert életveszélyesek a Galántai járás legnagyobb romatelepén, a Jegenyésen. Bár rendkívüli állapotot hirdetettek, mégsem történt semmi. A 300 lakosú tallósi telep egyik legnagyobb problémája a szemét, kb. 600 tonna gyűlt össze, derül ki a Napunk helyszíni riportjából.

A Komárom–Pozsony vonalat leginkább éjszaka használjuk teherszállításra, mert egyvágányú vonalról van szó, ami rendkívül leterhelt, mondja Kiss Péter, a Metrans vezérigazgatója. Szinte 20 perceként halad át rajta valamilyen személyvonat, és ha az egyik késik, akkor az összes többi is, a tehervonatoknak pedig be kell várniuk őket, amelyekre aztán a teherautók várnak, magyarázza a logisztikai nehézségeket a szakember.

Kisebbségi közösségekben csonka az egyházi szféra, csonka a civil szféra, és akkor van esély némi érdekvédelemre, ha valamilyen közös érdek mentén ezek a közösségek együttműködnek, írja Parászka Boróka véleménycikkében. Ha katolikus iskolában elfér az a nem katolikus magyar gyerek, aki máshol nem tudott elhelyezkedni. Egymásra vagyunk utalva, mi, szekuláris és egyházi világok lakói, fűzi hozzá a kommentátor.