Egy nyáron végzett európai felmérés kimutatta, hogy Európa országai alapvetően „békepártiakra” és „igazságpártiakra” oszthatóak: mindkét táborban elismerik, hogy Oroszország az agresszor, ám utóbbiak azt vallják, Moszkva legyőzéséig folytatni kell a háborút, előbbiek pedig inkább a békekötésre helyezik a hangsúlyt.

„A válság elmélyülésével meg kellett erősíteni, hogy a kormány nem a cselekvőképességét veszítette el, hanem a makrofolyamatok áldozata” – magyarázza Böcskei Balázs politológus.

„Orbánék mindig is arra törekedtek, hogy kijelöljék az állampolgárok számára azt a keretet, amelyben el kellene gondolniuk a bizonytalan és rájuk nézve költséges folyamatokat. Mégpedig azért, hogy a kormányzati cselekvőképességre senki ne tekintsen negatívan” – mondja Böcskei Balázs politológus.

Továbbra is aktuális a kérdés, hogy ha Magyarországnak ekkora szüksége van az EU-s pénzekre, és az Orbán-kormány szinte a Brüsszel elleni egykori szabadságharc inverzét bemutava hónapok óta kézzel-lábbal kapálózik, hogy teljesítse azokat a feltételeket, amelyek után hozzáfér a helyreállítási alaphoz, illetve nem veszik el tőle a rendes támogatások egy részét, akkor miért nem változtat az Oroszországgal szembeni retorikáján is, írja Renczes Ágoston a legfrissebb Napunk newsfilterben.

Középső ujj az SaS-nek. Ezt írta Matovič, aki a szándékolt leváltásának cáfolataként tudatta, hogy ígéretet kapott Valdis Dombrovskistól, az Európai Bizottság ügyvezető alelnökétől: Szlovákia az energiaválság kezelésére megkapja azt a pénzt, amit a 2014 és 2020 közötti uniós költségvetési ciklusban nem tudott lehívni, írja a legfrissebb Napunk newsfilterben Renczes Ágoston.

Az eredetileg ingadozó Tarabáék már előző héten kijelentették, hogy nem szavazzák meg Matovič leváltását, így is tettek: nem vettek részt a szavazáson. Hogy ezért Tarabáék tényleg kértek valamit, arra az utal, hogy nem sokkal később egy általuk benyújtott törvényjavaslat 77 szavazattal ment tovább a második olvasatba, írja Renczes Ágoston a keddi Napunk newsfilterben.