A legfrissebbek a következő témából: Bárdos Gyula, Csemadok, Trianon
A száz évvel ezelőtt megkötött lausanne-i béke élénken foglalkoztatta a Trianon utáni magyarságot. Voltak, akik azt remélték, a trianoni határokat is felülvizsgálhatják, ám a korabeli sajtó egy része belátta, hogy inkább az Antanton belüli hatalmi viszonyok átrendeződéséről volt szó.
Száz évvel ezelőtt született meg az a népszövetségi határozat, amelynek köszönhetően a csehszlovák megszállás alatt álló Somoskő és Somoskőújfalu visszatérhetett Magyarországhoz. Krepuska Géza orvosprofesszor, a környék legnagyobb birtokosa is hozzájárult közvetve ahhoz, hogy a nemzetközi szervezet Magyarország javára döntött, de az alakja köré szőtt legendának nincs sok köze a valósághoz.
Rimaszombatban is megemlékeztek a nemzeti ünnepről. A Csemadok rimaszombati alapszervezetének szervezésében történő koszorúzáson a zord idő miatt a szokásosnál valamivel kevesebben vettek részt a Tompa Mihály téren.
„Súlyos, feloldhatatlan ellentmondás feszül aközött, hogy a magyar politika és a magyar oktatás is a trianoni békeszerződést mélyen egyoldalúnak és igazságtalannak tartja, most viszont a magyar kormány egy ugyanilyen mélyen egyoldalú és igazságtalan megoldást kíván objektíve helyesnek és igazságosnak eladni – más kontójára” – mondta a Napunknak Ungváry Krisztián történész arról az elképzelésről, hogy Ukrajnának területeket kellene átengednie a békéért.
A magyar jobboldalon és szélsőjobboldalon egyre többen mondják, hogy Ukrajnának területeket kellene feláldoznia a békéért, hiszen szerintük Magyarország is vállalt ilyen áldozatot Trianonban. Ungváry Krisztián történész arra figyelmeztet, „amennyiben ez lenne az analógia, akkor éppenséggel a »mindent vissza« és a »nem, nem soha« jelszavak azok, amelyek magyar szempontból érvényesek lehetnek a mostani Ukrajna integritásának kérdésében.”
A pozsony-óvárosi Csemadok február 12-én délután 15:00-kor megemlékezést tart az 1919-es februári sortűz évfordulója alkalmából a Csalogányvölgyi temetőben (Slávičie Údolie).