A régi világnak vége Kárpátalján. És már sosem tér vissza

Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!

A hotel előtt a taxisofőr kipattan a kis elektromos autóból, és a hátsó ajtóhoz biceg. Kinyitja nekem, hogy beszállhassak. Ez nem valami udvariassági gesztus: egyrészt nem valami New York-i hotel előtt vagyunk, hanem Makkosjánosiban, Beregszász mellett. Másrészt én bénázok a modern kis kocsi furcsa zárjával.

A sofőr egyébként filmbe illő figura. Elmúlt már hatvan, barázdált arca, éles vonásai vannak. Ukránul beszél, de jelzi, hogy „kicsit beszél magyar” – nagy megkönnyebbülésemre. A középkonzolon két telefonja is van. Az egyik talán taxióraként funkcionál. A másikon tiktokozik.

Így zötyögünk-suhanunk a kátyús úton Beregszász központja felé. De micsoda zötyögés-suhanás ez! Sofőröm egyik kezében cigi és a kormány, a másikkal görget a telefonon.

Először egy orosz vertikális szappanoperát, direkt mobilra készülő sorozatot néz, de gyorsan megunja, miután a képernyőn a fiatal, jóképű cégörökös fiatalember, aki épp inkognitóban van valamiért, nem akarja felfedni kilétét fontosnak tűnő öltönyös uraknak, akik kiabálnak vele. Aztán orosz mulatósra táncoló fiatal lányokat nézünk. Sofőrömnek valószínűleg a barna lányok az esetei, az algoritmus legalábbis így ítélheti meg: sorban dobálja fel neki az ilyen videókat.

Közben gödröket, kátyúkat kerülünk ki, régi Ladákat és lovas kocsit előzünk, és nem ütjük el az előttünk halált megvető bátorsággal átbicikliző bácsit. A sajátos ritmusú út 150 hrivnyámba kerül, de minden pénzt megért.

Üdv Ukrajnában. Illetve Kárpátalján. Világok és korok furcsa keveredésében, amit nehezen tud hova tenni a messziről jött ember, de ha posztkommunista országból jön, nagyon hamar otthon tudja magát érezni benne. Annak dacára is, hogy háború van.

Patikaváros

Beregszász, mely valóban nagyon otthonosnak tűnik a kisvárosi légkörhöz szokott szlovákiai magyarnak, első pillantásra a hétköznapi életét éli. Ez a legmagyarabb város Kárpátalján, papíron több mint 12 ezren élnek itt, a városka lakosságának felét adják. A polgármester is magyar, Babják Zoltán már sok éve vezeti a települést.

Lakosságszámban Beregszász nagyjából akkora, mint Dunaszerdahely. A pezsgés az utcán azonban összehasonlíthatatlanul nagyobb a kárpátaljai városban. A forgalom kora este is kifejezetten nagy, az utcákon sok az ember. Ám ha az ember kicsit jobban odafigyel, több dolgot is észrevehet.