1994-ben még mindenki optimista volt, amikor aláírták a budapesti memorandumot
Az esemény körülményeit és jelentőségét a külügyi államtitkárként részt vevő Szent-Iványi Istvánnal idézzük fel.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
„Az egész világot áthatotta egyfajta optimizmus: vége a háborúknak, vége a hódításoknak, egy békés, normális világ fog következni” – emlékszik vissza Szent-Iványi István volt diplomata, külpolitikai szakértő a budapesti memorandum aláírására, amelynél külügyi államtitkárként ő is jelen volt 1994. december 5-én.
A budapesti memorandum gyakran került elő az ukrajnai orosz agresszió kapcsán, most pedig amiatt lett újra téma, hogy Budapesten találkozhat Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök, hogy Ukrajnáról tárgyaljanak. A találkozón az optimista várakozások szerint komoly lépés történhet az ukrajnai háború lezárása felé, a pesszimista várakozások szerint pedig ha lesz is ilyen, Ukrajnának az Európai Uniónak nem lesz beleszólása, de az is lehet, hogy a találkozó egy második Anchorage (Alaszka) lesz érdemi előrelépés nélkül, és csak azt fogja szolgálni, hogy Putyin időt nyerjen.
De mi is volt a budapesti memorandum? Miért Budapest volt az aláírás helyszíne? Milyen várokozások voltak a kilencvenes években? Ezekről is beszélgettünk Szent-Iványi Istvánnal.
Jó alkalom az aláírásra
1994 decemberének elején tartották Budapesten az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) konferenciáját; az 1975-ben létrejött platform itt alakult és neveződött át EBESZ-szé, azaz Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetté.
Mivel a konferenciára „mindenki eljött” – azaz itt volt mások mellett Bill Clinton amerikai, Borisz Jelcin orosz és Leonyid Danilovics Kucsma ukrán elnök, valamit John Major brit miniszterelnök is –, jól alkalom volt arra,
