Túlságosan letisztult pogrom a Komáromi Jókai Színházban
A darab az 1946-os pogromot idézi fel, mégis világossá teszi: a mai társadalom újra választás előtt áll. Tanul-e a történelemből, vagy ismét enged a frusztrációból, félelemből és gyűlöletből táplálkozó erőknek, amelyeket a szélsőséges politikai retorika felerősít? Mohácsi előadása nem csupán a múlt bűneiről beszél, hanem arról a morális vakságról, amely bármikor újraélesztheti a kollektív erőszakot.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A posztszocialista színház egyik alapvető tendenciája a nemzeti identitás újrafogalmazása és a saját történelemmel való szembenézés lett. A színházak máig a két totalitárius rendszer által okozott nemzeti és nemzetközi traumákat elemzik, amelyek a mai társadalom arculatát is meghatározzák.
Sok pszichológus szerint a holokauszt a modern történelem legnagyobb kollektív traumája. A zsidó népirtás témája ezért a közép-európai színház egyik leggyakrabban feldolgozott motívuma. E művek sorába illeszkedik Závada Pál azonos című regénye nyomán készült Egy piaci nap előadás is.
A regény valós eseményeket dolgoz fel: a Nagykunság egyik településén a heti vásár napján a falu lakói brutális módon megtámadták a visszatérő zsidókat. Závada a mű megírásakor korabeli dokumentumokból és tanúvallomásokból merített.
A színpadi adaptációt Mohácsi János és Mohácsi István készítette, a rendezői feladatokat az előbbi vállalta. A Radnóti Színházban bemutatott változat 2018-ban elnyerte a Színikritikusok Díját a legjobb színpadi szöveg/dráma kategóriában, valamint 2019-ben a Kortárs Magyar Dráma-díját is.
Mohácsi János tehát másodszor rendezte meg az Egy piaci napot, ezúttal a Komáromi Jókai Színházban. A produkció lényegében átvett változat a Radnóti Színházból. Ez volt Mohácsi első vendégrendezése Szlovákiában, korábbi munkája pedig 2019-ben a pozsonyi Eurokontext fesztiválon vendégszerepelt.
Mohácsi rendezése finom pszichologizálással tárja fel a közvélemény-manipuláció folyamatát. A pogrom tragédiája egy hoaxra épül: a kunvadasi lakosok elhitték, hogy a zsidó visszatérők elraboltak és meggyilkoltak két gyermeket. A pletyka odáig ment, hogy a konspirációs elmélet szerint az áldozatok húsából kóser kolbászt készítettek.
A rendező a nyomorban élő közösség működését vizsgálja, a hazugság terjedésének mechanizmusát, az emberiesség és az állati ösztön határait. Reflektál a mélyen gyökerező antiszemitizmusra is, amely a nyelvhasználatban – rasszista viccekben, szójátékokban, dalokban – nyilvánul meg.
Mohácsi megmutatja, milyen mélyen élnek tovább ezek a minták a magyar nyelvben. A rendező ugyanakkor a kisemberek „átmentett” jellemvonásaira is rávilágít: a lakosok minden politikai rendszerhez képesek alkalmazkodni – ez a poszttotalitárius Közép-Európa tipikus vonása. Legkarakteresebb példája Rácz Zsigmond (Mokos Attila), aki a nyilas mozgalom tagjaként a náci diktatúrát szolgálta, a háború után demokratának mutatkozott, később pedig az állambiztonság embere lett.
Az előadás összetett,
