A klímaszorongás normális reakció egy nem normális helyzetre

Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!

A klímaszorongással küzdő gyerekek és fiatalok száma Szlovákiában is növekszik. A legfiatalabb generációnál a klímaváltozástól és annak környezeti következményeitől való félelemről a Gyermekbiztonsági Vonal (Linka detskej istoty) pszichológusa, Katarína Kožová is beszámol.

„A klímaválság nemcsak környezeti probléma, hanem pszichológiai kihívás is, amely megértést, nemzedékek közötti párbeszédet és közös elköteleződést igényel” – mondja a szakember a klímaszorongás terjedéséről.

Egy, tíz országban megvalósult tízezer fiatalt bevonó nemzetközi kutatás szerint a 16–25 évesek 75 százaléka félelmetesnek látja a jövőt, 56 százalékuk úgy véli, az emberiség pusztulásra van ítélve, 39 százalékuk pedig a bolygó állapota miatt fenntartással közelít a gyermekvállaláshoz.

A klímaszorongás viszonylag új fogalom a pszichológiában. Mit értsünk rajta?

A klímaváltozás következményei világszerte – Szlovákiában is – fokozatosan súlyosbodnak, ami egyre erőteljesebb érzelmi és pszichés hatásokkal jár. A különböző országok szakirodalma számos, a klímaváltozás és a mentális egészség közti negatív összefüggést dokumentál.

Ide tartoznak a szélsőséges időjárási jelenségek és a nagy meleg közvetlen hatásai, valamint a közvetett hatások is – gazdasági veszteségek, tömeges elvándorlás, a biodiverzitás csökkenése és más környezeti kockázatok, változások.

A klímaszorongás a klímaválságra adott sajátos érzelmi reakció: befolyásolhatja az egyén mindennapi működését, és összefügghet bizonyos lelki nehézségek kialakulásával. Lényegében a fenyegetettség tartós érzéséről van szó, amelyet a klímaváltozás kiterjedtségének és súlyosságának tudatosítása vált ki.

Pszichológusként a Gyermekbiztonsági Vonalnál dolgozik, ahová sok gyerek és fiatal fordul a gondjaival. Köztük van a klímaváltozástól való félelem is?

A „klímaszorongás” alatt nálunk is széles érzelmi skálát értünk: szorongást, félelmet, szomorúságot, gyászt, de akár dühöt is a jelenlegi és feltételezett környezeti fenyegetésekkel kapcsolatban. Fontos azonban megjegyezni, hogy a pszichológiai és tudományos közösség világszerte hangsúlyozza: a klímaszorongás a legtöbb esetben nem kóros. Nem feltétlenül mentális zavar klinikai értelemben, sokkal inkább érthető, adekvát reakció az ökológiai válság állapotára. Normális válasz egy nem normális helyzetre. Természetes, hogy szomorúságot érzünk a környezet állapota miatt, vagy aggódunk a jövőért. A szorongást, félelmet, stresszt nem elnyomni kell, hanem meghallgatni és tiszteletben tartani – ez motiválhat nagyobb érdeklődésre, szolidaritásra és aktívabb hozzáállásra.

Hogyan kommunikálják a gyerekek és fiatalok ezeket a témákat és aggodalmakat, amikor felhívják a vonalat?

Általánosabban fogalmazva: a klímaszorongás összetett pszichológiai jelenség, amely főként a bolygó jövője és az emberiség túlélése miatti intenzív, tartós aggodalomként jelentkezik. Kulcstünetei a tehetetlenség, kétségbeesés, frusztráció – a klímaválság és következményei feletti kontroll hiányának megélése.

Gyakran nő az általános szorongás, megjelenhetnek depresszív tünetek és pszichés stressz, amelyek testi szinten is megnyilvánulhatnak (fáradtság, alvászavar és emésztési panaszok).

Pszichológiai nézőpontból az egzisztenciális fenyegetés miatti félelem és szorongás azonosítható: a fiatalok hatékony megoldások hiányát érzik. Ez bűntudatot és szégyent is kiválthat, amikor valaki a saját ökológiai lábnyomáért vállal felelősséget – önvádhoz, alacsonyabb önértékeléshez, gyászhoz vezethet a természeti rendszerek, élővilág, kulturális értékek visszafordíthatatlan vesztesége miatt. A negyedik szint az egzisztenciális szorongás, amikor az emberek már a jövő értelmét kérdőjelezik meg az emberi civilizáció számára.

A gyerekek és fiatalok, akik önöket hívják, eljutnak eddig az egzisztenciális szintig?

A gyerekek leggyakrabban azon gondolkodnak, hogy ők maguk mivel tudnak hozzájárulni a bolygó védelméhez. Azon is gondolkodnak, miért nem foglalkozik a szüleik vagy nagyszüleik nemzedéke olyan intenzíven a természetvédelemmel. Sokszor kérdezik: van-e értelme bármit is tenni, ha nem teszi mindenki? És szomorúságot élnek meg amiatt, hogy a környezetükben nem értik meg őket; kirekesztve érzik magukat, ha a felnőttek azt mondják: a természetvédelem nem fontos, az ő kis hozzájárulásuk semmin sem változtat – „úgyis mindegy”.

Hogyan kellene a felnőtteknek helyesen reagálni a gyerek aggodalmaira?