Meghalt Tomáš Gális. Arisztokrata volt stílusában, nyelvezetében és kisugárzásában
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A szerkesztőségben senki sem provokál olyan méltósággal, mint ő. Fülig érő mosollyal, ugyanakkor komoly és nagy kezének valamiképp lassított mozdulataival. Hasonlóan írt. Éleslátással, iróniával, sértések nélkül, mégis nagyon élénken és világosan.
Tomáš Gális ma kora reggel elhunyt. Távozott egy régi kollégánk és barátunk.
Komoly egészségügyi problémái voltak, de egy hónappal ezelőtt még newsfiltert írt, a múlt héten pedig, már a kórházban, szövegeket fordított az Argumenty (Érvek) mellékletünknek, amelyet évekig vezetett.
A szerkesztőség olyan, mint egy kis univerzum a földön. Különböző emberek közössége, akiket mégis egyesít a munkájuk, és mivel újságírók, a hírek és a körülöttünk lévő világ iránti szenvedélyük. Szerkesztőségünkben Tomáš arisztokrata volt. Stílusában, nyelvezetében és kisugárzásában.
Távolságtartó volt, feszült helyzetekben is sikerült nyugodtnak maradnia, és az a fajta humora volt, amelyet Szlovákiában is angolnak neveznek.
Szociológiát tanult, majd a Hospodárske noviny szerkesztőségében kezdett dolgozni. A .týždeň egyik alapító tagja volt, onnan pedig a SME napilaphoz került. Ekkor lettünk kollégák. Több mint 15 év telt el azóta.
Kinevetett, sőt néha egy kicsit dühöngött, mert a szerkesztőségünk konzervatívjának tartottam. Azt ismételgette, hogy teljesíti a kötelező kvótát.
Tomáš a szó legjobb értelmében véve volt konzervatív. Például ő volt az, aki a leghosszabb ideig kérdőjelezte meg az általunk végrehajtott változtatásokat, és újra és újra arról győzködött, hogy azok nem szükségesek, hogy csak egy múló divatirányzatot követek.
Az utóbbi években nem járt be gyakran a szerkesztőségbe. Amikor mégis, megállított, vagy leült mellém, és bölcs mondatokat mondott nekem olyan ember nyugalmával, aki többet tud, mint a közönséges halandók.
Minden útjáról egy történelmi térképpel vagy atlasszal tért vissza, ezeket gyűjtötte. Amikor róluk beszélt, megesküdnék, hogy nem tudta leplezni a lelkesedést és az izgalmat, amelyet olyan természetesen elfojtott, amikor politikáról írt.
Szisztematikus és tudományos megközelítése, amely a térképek iránti szeretetében nyilvánult meg, a modern Szlovákia szerkesztőségi történészévé tette. Bizonyára nem ő volt a legidősebb, de az elmúlt évtizedek politikai eseményeinek még a legapróbb részleteit is tanulmányozta és rendszerezte.
Tomáš fáradhatatlan volt. Nem adta fel. Ez érvényes volt az évekig elhúzódó egészségügyi problémáira, és az írására is. A newsfilterek, kommentárok írása és kiemelkedő szerzők esszéinek fordítása mellett volt türelme könyveket írni.
De vigyázat, nehogy úgy tűnjön, mintha valami lassú, régimódi ember lett volna, aki a régi szép időket gyászolja.
Tomáš volt az első és tulajdonképpen az egyetlen ember, akit ismerek, aki nem írta a szövegeit, hanem a telefonjába diktálta be azokat. Ez a munkamódszer jellemezte a kórházban töltött idejét, de idővel ez lett a stílusa, függetlenül a körülményektől. A fordítást is így végezte. Az egyik mobiltelefonján ott volt angolul a szöveg, a másikba pedig közvetlenül bediktálta a szerkesztett fordítást. Ezt még azelőtt csinálta így, hogy a mesterséges intelligencia képes lett volna rá.
Tomáš Gális rendkívüli ember volt. Örökké emlékezni fogunk rá a szerkesztőségben. Számunkra ez olyan, mintha elveszítenénk a legközelebb álló személyt. A szerkesztőségi családunk egyik tagja elment.
Őszinte részvétem a családjának.
