Rakonczay Gábor: Közelebb hoz az élethez, ha érzékeljük a végességét
Megfeleltem gyerekkori önmagamnak, és engedélyt kaptam tőle, hogy mehetek tovább, és talán büszke lenne rám, mondja az Atlanti-óceánt átkenuzó Rakonczay Gábor. Ízelítő a Napunk bookazine nyári számából.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Egyszer már átkelt egyedül kenuval az Atlanti-óceánon, elsőként a világon, de most megismételte. Azt mondja, az évekkel ezelőtti út nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Most 75 napot töltött az óceánon, december 23-án indult, és március 8-án érkezett meg Antigua és Barbuda szigetére. Ez a mostani út sok mindent rendbe tett benne, állítja. Rakonczay Gábor extrém sportolóval beszélgettünk, aki megjárta már az Antarktiszt, átkelt Grönlandon, többszörös Guinness-világrekorder, az amerikai Év Kalandja Díj birtokosa. Most úgy döntött, befejezi a nagy küldetéseket.
Hiányzik az óceán?
Nem. Annyi mindent lehet itthon csinálni, hogy nem. Az egyszerűsége hiányzik. Kevesebb dologgal kellett odakint foglalkozni. Maga a víz viszont nem hiányzik.
Érdekes, hogy azt mondod, egyszerűbb az óceáni, mint a szárazföldi élet. Az ember azt gondolná, egy ilyen hajóúton rengeteg mindenre kell figyelni. Annyira elő lehet ezt készíteni, hogy aztán már szinte ritunszerűen működik?
Azt nem mondanám, hogy rutinszerű, hanem kevesebb dolognak kell megfelelni. Azon belül nyilván nem lehet hibázni. De kevesebb információ és kihívás van. A hajónak egy irányba kell haladnia, rajta kell maradni, enni kell, aludni, evezni. Ezek az alapdolgok. Itt meg naponta van annyi ciklus, hogy sokkal több mindent kell fejben tartani, és ez fárasztóbb. Azután, hogy ennyi időt kint voltam a vízen, sokkal jobban érződik, itt mennyi infót kell feldolgoznia az ember agyának, és itt egyetlen feladatra kevesebb energia jut, mint ott. Egyszerűbb ott az élet.
Álmodni még szoktál azzal, hogy a hajón vagy?
Nem, most abszolút nincs ilyen. Az ilyesmik akkor szoktak előjönni, amikor nagy baj van, vagy valami nem tervezett dolog fordul elő. És ebben szerintem már az életkorom is benne van, jobban feldolgozza az ember lelkivilága ezt, mint fiatalabb korban.
75 napig voltál a vízen, milyen volt az első napod a kikötés után?
Színes, sűrű és sokkoló, de pozitív értelemben. Rengeteg olyan dolog történt, ami előtte nem. A sok-sok ember, a család, a meleg kaja, a tiszta ruha… Ezek hirtelen újdonságok lettek. Már magában az, hogy lábon kellett gyalogolni, és nem négykézláb kúszni-mászni azon az egy méteren. Az ember olyanoktól is elszokik, hogy fel kell venni egy cipőt, lábra állni és beülni egy autóba.
2012-ben egyszer már teljesítetted a kenus óceánátkelést. Miért vágtál neki ismét?
Két évvel ezelőtt fel akartam újítani a hajót, és arra gondoltam, ha már felújítom, mehetnék vele újra. De több része is volt ennek.
