Amikor a partner már nem igyekszik. Nők történetei, akik kiléptek egy boldogtalan kapcsolatból
Egyes férfiak hajlamosak megőrizni saját terüket és kényelmüket a párkapcsolatokban, és természetesnek tartják, hogy elsősorban a nő gondoskodik a kapcsolatról és főleg a gyerekekről. A nőknek ma már más lehetőségeik vannak, mint régen, ezért könnyebben tudnak kilépni az ilyen kapcsolatokból.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A világ változik, és vele változnak a kapcsolatok is. A történelem során a háztartásért mindig is a nők feleltek, így őket otthon az ún. második műszak várta. Emellett dolgoznak, gondoskodnak a gyerekekről, igyekeznek időt szánni a saját hobbijaikra, és ápolják a szeretteikkel való kapcsolataikat.
Az a modell, amelyben a férfi hazaér a munkából, és elvárja, hogy kiszolgálják, mára idejétmúlttá vált. A mai párok más együttélési formákat keresnek, és megbontják a hagyományos hatalmi dinamikát.
Ennek ellenére sok férfi manapság sem akar lemondani számos előnyről. Elvárják, hogy zavartalanok legyenek azok a napok, amikor meccset akarnak nézni, sakkozni akarnak, vagy iszogatni a barátaikkal, miközben a nőknek minden nap meg kell küzdeniük magukért.
A gyermekekről való gondoskodás így, természetesen, a nőkre hárul. Ehhez társul a munkahelyi önmegvalósítás iránti vágy. Erre azonban annál kevesebb lehetőségük van, minél kevésbé vesz részt a partnerük a nevelésben és gondoskodásban.
De nem csak a gyerekekről van szó. Martina Dvořáková Férová domácnost (Méltányos háztartás) nevű projektje rámutat arra, hogy a nők vállát óriási mentális teher nyomja: a láthatatlan (és fizetetlen) munka, amit a háztartás, a közösségi élet, a közös programok és a mindennapi teendők menedzselése jelent: Fogyóban a fogkrém és a toalettpapír. Időpontot kell kérni a gyerekek éves orvosi ellenőrzésére. Be kell fizetni a szakköröket a következő félévre, elmenni a születésnapi tortáért, elküldeni a meghívókat. Mi lesz ma vacsorára? A mosógépben ott maradt a nedves ruha. A lányom megint elveszítette a kulcsait, újat kell csináltatni neki. A férjemnek ma este programja van, ezért ma este semmit sem tudok elintézni.
Ennek a kognitív munkának a mennyiségét nehéz elmagyarázni, mégis extrém terhet jelent.
„A szelektív hulladékot kivinni csak egy pillanatnyi nyűg, amit azonnali jó érzés követ. De észrevenni, hogy ki kell vinni, figyelmeztetni a másikat, és többször is emlékeztetni rá, az tényleg idegőrlő munka” – írja Martina Dvořáková a hírlevelében.
Jobb, mint a semmi
Néhány férfi felismeri, hogy az elavult modell már nem működik, és a közösségi médiában olyan videók jelennek meg, ahol egymást bátorítják a következő szavakkal: „Értsd meg, hogy a feleséged nem egy másik férfira akar lecserélni téged, hanem konkrétan a semmire. Az egyetlen dolog, amit tenned kell: jobbá válni, mint a semmi.”
„Tipikus az a helyzet, hogy harminc-negyven év közötti, vonzó és sikeres egyedülálló nők keresnek párt. De nagyon tudatosan választanak, nem akarnak bármilyen kapcsolatba belemenni. Tapasztalatuk van korábbi kapcsolatokból, ahol beleragadtak a háztartási szerepbe, nehezen tudtak egyenlő felelősségmegosztást kialakítani, vagy a férfi nem tudott nyíltan beszélni az érzéseiről és nem dolgozott önmagán. Ezért kiléptek a kapcsolatból, és most olyan partnert keresnek, aki ezeket a tulajdonságokat hordozza” – mondja Markéta Šetinová pszichoterapeuta, a Modern Szerelem Intézet munkatársa.
Törődni a kapcsolattal
A szeretet egymás meghallgatásáról, a konfliktusok megoldásáról és a krízisek leküzdéséről szól, azaz folyamatos munkáról.
