Jó napot kívánok, írta a tanárnőjének a diák, és csatolt egy fotót a péniszéről. Miért váltanak ki a „dickpicek” csodálat helyett undort?
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Mindjárt eldurranok.
Ha egyszer megkapnád a farkamat, soha többé nem akarnál mást.
Leszopsz?
Rápattansz?
Ilyen méreteset máshol nem találsz.
Nézd meg, mennyire felizgatsz, már csak attól felizgulok, hogy rád nézek.
Ez csak egy kis ízelítő azokból a kéretlen beszélgetésekből, amelyek után általában egy merev péniszről készült fotó érkezett, ezekkel foglalkoztam az elmúlt évben.
Elhatároztam ugyanis, hogy utánajárok a „dickpicként” ismert, a kéretlen fotóküldés jelenségének. Amikor egy évvel ezelőtt a közösségi oldalaimon közzétettem egy felhívást, hogy jelentkezzenek azok, akik ilyen fotókat kapnak, a postaládám majd’ fölrobbant. Nők és férfiak írtak nekem, különböző életkorúak, eltérő társadalmi háttérrel, Csehország minden szegletéből.
Végül mintegy harminc emberrel találkoztam személyesen. Mindannyiuk történetét hasonló érzések kötötték össze: undor és a bemocskolódás érzése, valahányszor újabb fotót kaptak. Néhány esetben bűntudat is megjelent, mintha valahogy ők tehetnének arról, hogy ilyen történik velük. Beszéltem nőkkel, akik korábban nem ismerték ezt a jelenséget, és azt hitték, csak velük fordul elő. Azt gondolták, talán ők adtak okot a támadó viselkedésre, még ha nem is tudatosan. Ezeket az élményeket sokáig mélyen magukba temették, és nem tudták, mit kezdjenek velük.
Hasonló felhívásokat újra meg újra címeztem azoknak a férfiaknak is, akik ilyen képeket küldenek; szerettem volna, ha névtelenül beszélnek a motivációikról. De senki sem válaszolt. Néhány „dickpic”-küldőt ezért magam kerestem meg, bizonyítékokkal a kezemben. Akik válaszoltak is, a beszélgetést elutasították. Vagy azt állították, hogy az információim nem igazak, és ők csak akkor küldenek ilyen fotókat, ha a nő maga kéri. Kibúvók, kitérő válaszok, tagadás.
Újra és újra ugyanaz a gondolat járt a fejemben: a tökünket gond nélkül elküldjük másoknak, de ha felelősséget kellene vállalnunk érte, akár névtelenül is, akkor már nincs tökünk hozzá.
Az első fotó tizenkét évesen
A Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet kutatása szerint a cseh lakosság harminc százaléka találkozott már élete során ilyenformán elküldött pornográf tartalommal, és a fele kéretlenül kapta ezeket a képeket. Ezek nemcsak a társkereső alkalmazásokon terjednek, hanem gyakran közösségi oldalakon vagy akár sms-ben is küldözgetik őket, és sokszor már az alapiskolás lányok is találkoznak velük. Ez történt a most 32 éves Kristýnával is Prágából. Az első ilyen fotót már tizenkét évesen kapta.
„A Lidé.cz oldalon történt, ahová csetelni jártam. Gyakran megtörtént, hogy valaki elküldött nekem egy dickpicet. Vagy éppen beszélgettem valakivel, és egyszer csak észrevettem, hogy a profilképén a nemi szerve látható – meséli. Ez sokkoló volt. Utána mocskosnak éreztem magam. Senkinek sem mondtam el, mert egyáltalán nem értettem, mi ez, és nagyon féltem.”
Felnőttként is kapott ilyen képeket, és elismeri, hogy ez az élmény alaposan meghatározta a férfiakhoz fűződő viszonyát. „Ezért sem szeretem az ilyen képeket még egy párkapcsolaton belül sem. Ha a partnerem küld ilyet, nem tudom, hogyan reagáljak. Hogyan mondjam el neki, hogy nem kérem?” Arról is beszélt, hogy van, amikor emiatt eltűnik bizonyos férfiak iránti tisztelete. „Úgy éreztem, hogy talán nem jelentek neki annyit, mint szeretném.” Élete során már több tucat „dickpicet” kapott.
A több száz, nemi szervekről készült kéretlen kép a 37 éves fodrászra, Ladára is hatással volt, akivel Prágában, a Vinohradyn találkozom. Első látásra barátságos, pozitív kisugárzású, dús szőke haja, kedves kék szeme és, ahogyan felhívja rá a figyelmet, nagy szája van, ami a kéretlen üzenetek kontextusában különösen gyakori téma.
„Persze a társkereső appokon találkozom ezekkel, de gyakran kapok ilyeneket Facebookon vagy Instagramon is.” Bár komoly kapcsolatot keres, a beszélgetések szinte mindig dickpicbe torkollnak. Olykor egy ilyen kép köszönés nélkül érkezik. „Sms-ben is jönnek. Volt már pár kínos helyzet, például amikor egy munkamegbeszélésen a telefonom képernyőjén egyik dickpic jött a másik után, mert az iPhone akkoriban automatikusan teljes képernyőn mutatta a beérkező fotókat.”
Bár most hangosan nevet ezen a történeten, megjegyzi, hogy néha elönti a reménytelenség. Leginkább azért, mert a nagy szája gyakran válik a kéretlen beszélgetések tárgyává. „A férfiak gyakran írják nekem: Te egy igazi faszmosógép vagy! Ez pedig nagyon bántó. Ez durva határátlépés. Hogyan jutottunk idáig? Én nemcsak a szám vagyok, és nem csak a nagy melleim. Hé, én Lada vagyok! Nem cédának születtem, hanem emberi lény vagyok!” – mondja zaklatottan.
„Mintha valaki a bárban odalépne hozzád, és köszönés helyett előkapná a farkát.”
A bagatellizálás kultúrája
Kateřina Potyszová, a Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézet pszichológusa szerint a cseh társadalom hajlamos bagatellizálni ezt a jelenséget, és gyakran nevetéssel reagál. Mivel a szexualitás területéhez tartozik, egy olyan területhez, melynek oktatásában jócskán le vagyunk maradva más országokhoz képest, sok cseh nem tartja a kéretlen intim fotókat komoly problémának, és inkább egy viccel üti el a témát. A nevetés egyben védekező mechanizmus is lehet az áldozatok részéről, akik nem tudnak mit kezdeni ezekkel a képekkel.
Potyszová szerint azonban ez a szexuális zaklatás egy formája, amely rendkívül káros hatással lehet az ember pszichéjére. „Egyes áldozatok humorral vagy bagatellizálással próbálnak védekezni, de ennek ellenére szorongást, stresszt tapasztalhatnak; bizonyos esetekben akár poszttraumás stressz szindróma tünetei is megjelenhetnek; főleg azoknál, akik korábban már átéltek szexuális traumát” – magyarázza. Hozzáteszi, hogy gyakori reakció a fokozatos kivonulás a közösségi médiából.
A bagatellizálás szerinte azért is veszélyes, mert hozzájárulhat az ilyen viselkedés normalizálódásához.
Michaelának, az újságírónak is traumatikus élményt jelentett, amikor egy “dickpicet” kapott. Néhány hónappal a szülése után a metrón utazott a gyermekéhez, amikor valaki a kikapcsolatlan Airdrop szolgáltatáson keresztül, ami lehetővé teszi fájlok vezeték nélküli átküldését, kéretlenül küldött neki egy fotót. Így az ismeretlen férfi pénisze váratlanul megjelent a telefonja képernyőjén. „Nagyon kellemetlen helyzet volt, mélyen megviselt” – meséli Michaela.
„Szülés után egy nő rendkívül sebezhető, és a saját világába zárkózik, ahol a gyermekéről gondoskodik. Abban a pillanatban sokkoló volt, hogy valaki ilyen módon betört az én törékeny világomba, és megpróbálta megzavarni” – mondja, és látszik rajta, hogy a történtek máig megviselik.
Šárka, aki Krkonoše hegyeiben dolgozik egy hegyi menedékházban pincérnőként, még tovább cipelte a terhet. Nyilvános Instagram-profilt hozott létre, hogy megossza a hegyekben zajló életről szóló érdekességeket. Idővel a barátain kívül vadidegenek is követni kezdték, köztük egy fiatal férfi.
„Eleinte csak érdeklődött, hogy hogy érzem magam odafent, kérdezgetett és néha írt. Úgy tűnt, mintha udvarolna, ezért egyértelművé tettem, hogy nem érdekel kapcsolat” – meséli. Időnként válaszolt neki, röviden, és így folyt ez egy ideig, amíg a férfi egyszer csak egy dickpicet küldött neki. „Annyira sokkolt, hogy nem is reagáltam rá. De ő mintha misem történt volna, újra írogatni kezdett” – mondja. Majd újra küldött egy intim fotót, minden előzmény nélkül.
Šárka végül úgy döntött, hogy letiltja. „Nagyon kellemetlen volt. Ha egy olyan embertől kapom, akivel kapcsolatban semmit sem érzek, az agresszívnek hat.” És bevallja, hogy azóta félelmet is érez. „Félek, hogy egyszer csak megjelenik a menedékházunknál. Néha ideges leszek, ha látok valakit, aki hasonlít rá. Rossz érzés belegondolni, hogy talán a távolból figyel. Ez a félelem máig elkísér.”
Pia, vágy és rossz ítélőképesség
Egy észak-csehországi panelnegyedben parkolom le az autót. A legfelső emeletre megyek lifttel, ahol Petr már az ajtóban vár.
