A szülők gyakran jobban szeretik az egyik gyermeküket, a mellőzöttség érzése felnőttkorig is elkísérheti az embert, mondják a pszichológusok

Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!

A szülők többségének van egy kedvenc gyermeke, ezt mutatják a kutatások. „A szülő könnyebben kötődik az azonos nemű vagy a sajátjához hasonló temperamentumú gyermekhez. Hajlamosak vagyunk előnyben részesíteni azokat a gyerekeket, akiket könnyebb nevelni, és akikkel könnyebb kijönni” – mondja Jana Ashford pszichológus.

A kedvenc gyermek tagadása és elhallgatása Martin Miler pszichológus szerint tovább ronthatja a helyzetet a családban. „Ha a gyerek tudja, mi történik, jobban megérti a szülőt. Természetesen továbbra is csalódottságot, esetleg haragot vagy igazságtalanság érzését fogja érezni, de megérti az egész helyzetet. Ez fontos a továbblépéshez és a helyzet javításához” – mondja.

Jana Ashford és Martin Miler pszichológussal készült interjúnkban szó lesz arról, hogy:

• hogyan befolyásolja a szülés és a születés utáni első napok, hogy egy gyermek a szülő kedvence lesz-e;
• milyen hatással van a kivételezés a kivételezett és a nem kivételezett gyermek pszichéjére;
• mennyire vannak kitéve a gyermekkorukban igazságtalan bánásmódot megélt szülők a gyermekeik közötti megkülönböztetés kockázatának;
• mit jelent az igazságosság a nevelésben;
• beszélhetünk-e és hogyan a kivételezésről egy családban a testvérekkel felnőttkorban.

A kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb szülőnek van egy kedvence a gyermekei közül. Szégyenkeznie kellene emiatt a szülőnek, vagy ezt az érzést tudatosan el kellene nyomnia?

M. Miler: Az ember elszégyelli magát, amikor rájön, hogy az egyik gyermekéhez közelebb áll, mint a többihez. A szégyenérzet jó jel. Azt jelenti, hogy érzékeljük, valami nem egészen optimális és nem olyan, amilyennek szeretnénk. Valószínűleg minden szülőnek az a törekvése, hogy minden gyermekével egyformán bánjon. Ha ez nem sikerül, a szégyenérzetnél és ennek tudatosításánál nem lehet megállni. Ha érzékeljük, hogy valamelyik gyermekünket előnyben részesítjük, vagy valamelyik gyermekünkhöz közelebb állunk, akkor ezzel kezdenünk kell valamit. Ne nyomjuk el az érzéseket, az nem old meg semmit.

Joanna, az angliai Kentből származó kétgyermekes anyuka a BBC-nek elmondta, hogy amikor megszületett a második fia, rögtön tudta, hogy ő lesz a kedvence. Ezt az első fia egészségügyi problémáinak tulajdonította, melyek miatt a születését követő első órákban nem lehetett vele. A kutatások szerint a vajúdás és a szülés körülményei az egyik oka annak, hogy az anyák burkoltan vagy nyíltan előnyben részesítik egyik gyermeküket a másikkal szemben. Miért?

J. Ashford: A szülés és az azt követő első hetek az anya és a gyermek számára döntő tapasztalás. Minden, ami ebben az időszakban történik, nagyban befolyásolhatja a kettejük közötti kapcsolat kialakulását és fejlődését. A gyermek születése utáni egészségügyi problémák arra késztethetik a szülőt, hogy nagyon kötődjön a gyermekhez, szorongóbb vagy akár hiperprotektív legyen, sok figyelmet fordítson a gyermekre, gondoskodjon a gyermekről. Előfordulhat azonban egy második mechanizmus is, amikor a szülő tudattalanul érzelmileg részben leválik a rosszabb egészségi állapotú gyermekről. Ily módon öntudatlanul meg akarja védeni magát a gyermek fájdalmától, esetleg elvesztésétől. Úgy tűnik, Joanna a szülés után érzelmileg eltávolodott a gyermekétől, és ez a távolságtartás később is folytatódott.

Milyen egyéb tényezők befolyásolják, hogy egy szülő jobban húz valamelyik gyermeke felé?

J. Ashford: A betegségek és az egyéb élethelyzetek mellett számos tényező játszik ebben szerepet. Egy szülő könnyebben kötődik az azonos nemű gyermekhez vagy a sajátjához hasonló temperamentumú utódhoz. Hajlamosak vagyunk előnyben részesíteni azokat a gyermekeket, akiket könnyebb nevelni, és akikkel könnyebb kijönni. A sikeres vagy okos gyermekeket, és fordítva, a beteges vagy valamilyen hátránnyal küzdő gyerekeket gyakrabban részesítjük előnyben a családokban.

Az érzelmi közelség és az a vágy, hogy az egyik gyermekkel több időt töltsünk, mint a többivel, azonban nem egyenlő a mélyebb szeretettel. Előfordulhat, hogy a szülő azért részesíti előnyben az egyik gyermeket egy adott életszakaszban, mert annak a gyermeknek nagyobb szüksége van a figyelmére, vagy mert valamilyen oknál fogva jobban aggódik a gyermekért abban az időben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a másik vagy a többi gyermekét kevésbé szereti.

Bizonyított, hogy a kivételezés nagyobb valószínűséggel fordul elő a nem harmonikus családi környezetben, és összefügg a szülők közötti nézeteltérésekkel is. Hogyan?