Napunk newsfilter: Ha valakinek itt Trianon-traumája van, az Ivan Korčok
1. Korčok és Blanár is magasról tesz a szlovákiai magyarokra. 2. Csak nyertünk az ukrán menekültek befogadásával. 3. Bombicot most az állam szállásolja el.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk
1. Korčok és Blanár is magasról tesz a szlovákiai magyarokra
Még írni is kínos róla. Persze tudjuk, hogy a politikai harcban felajzott politikusok nem a legélesebb kések az élet nagy konyhafiókjában, és nem is empatikus jótündérek, akik öleléssel és piskótával kínálják a gyalogembert – de a filterírót minden egyes alkalommal letaglózza az a felismerés, mennyire be vannak szorulva a saját kis buborékjukba azok az emberek, akik a társadalom bölcs vezetőinek képzelik magukat.
Nincs mit szépíteni: Ivan Korčok, a veterán diplomata, egykori államfőjelölt, az ellenzék legerősebb pártjának külügyi doyenje hétfőn óvodás módjára kezdett el toporzékolni azért, mert az M1 napzáró himnuszklipjében egy pillanatra feltűnik a pozsonyi vár. Külön kisvideót készített róla, sajtótájékoztatón beszélt erről a “pofátlanságról”, és erre alapozva kéri számon a szlovák szuverén külpolitikát Ficóékon.
Nacionalizmus kér számon nacionalizmust. Ha valakinek ebben az országban Trianon-traumája van, azok nem a szlovákiai magyarok, akik a döbbenettől tátott szájjal nézték, ahogy Korčok demokratához nem méltó módon megtagadja a jogukat arra, hogy közösnek érezzék a történelmünket.
Hanem maga Ivan Korčok, aki semmit, de semmit nem ért, hiába magyarázzák neki már évek óta lassan, tagoltan, empatikusan, hogy csak a beszűkült, kizárólagosságokban és totemekben gondolkodó nacionalisták képtelenek felfogni a Kárpát-medencei kultúrák keveredését, egymás mellett élését, közös történelmét és az ebből fakadó jelenségeket.
Mert igaz, a magyar “királyi tévé” csak egy ócska propagandagyár. És igen, a zsebnácik a másik oldalon is nyüzsögnek, zsizsegnek, sziszegik, hogy mindent vissza, meg hogy adjátok vissza a hegyeimet. De összemosni velük minden magyart, beleértve a szlovákiai magyarokat, nemcsak szűkkeblű nacionalizmus, hanem szánni való tudatlanság is.
Az Európai Unió kellős közepén élünk. Ahol nincsenek már határok, egymás szövetségesei vagyunk, összeköt minket a történelem, a hétköznapok, a családi kapcsolatok, annyi, de annyi minden. És élvezhetnénk, hogy mindenhol otthon lehetünk, és megélhetjük identitásunkat, kulturális hagyományainkat – de jön Ivan Korčok, mint Pityuka az oviban, aki kijelenti, hogy a legóvárral csak ő meg a haverjai játszhatnak, senki más.
Vajon tudatosítja Korčok, hogy egyébként teljesen normális emberek száját tömte tele gyűlölettel, amit utoljára Slota alkoholba fojtott beszédeiben hallhattunk? Vajon olvasta a posztja alatti kommenteket, melyekben a rajongóin úrrá lett a zsebnacionalista téboly, és minden magyart egy zsákba dobálnak? Vajon örül neki, hogy egyesek már Komáromot és Dunaszerdahelyt képzelik Donyecknek és Luhanszknak?
Vajon hol maradnak azok a beszélgetések a történelmi traumákról, melyeket Korčok oly régóta ígér, de sosem valósítja meg őket? S vajon miért nem szólnak neki a kollégái, hogy az ilyen megnyilvánulásaival csak a magyar szavazóinak okoz csalódást és apátiát, s idegeníti el őket attól a demokratikus, civilizált oldaltól, melyet elviekben képvisel?
Blanárnak lövése sincs. De hogy a másik oldal se maradjon adós: Juraj Blanár, a Smer külügyminisztere le is csapta a Korčok által feldobott labdát, de pont olyan fogalmatlanul, mint elődje. Blanár szerint ugyanis Korčok azért “játszik a magyar kártyával”, mert féltékeny, hogy a jelenlegi külügyminisztert Fico elviszi a nemzetközi találkozókra, őt pedig Matovič nem vitte magával Szijjártóval és Orbánnal pacsizni. Amúgy meg minden teljesen rendben van, szuperjók a szlovák–magyar kapcsolatok.
Blanár persze közben elfelejti, hogy csak az ő kölcsönösen előnyös bizniszkapcsolatai jók Orbánékkal. Egyébként meg továbbra is hiányzik az egymás iránti tolerancia, annak értelmezése és felfogása, hogy közös történelmen osztozunk, a kibeszéletlen traumák továbbra is terhelnek minket.
