Nők a palackban. A borkészítés nem férfi kiváltság

A muzslai Borvák Mária, mondhatni, beleszületett a szőlő és a bor világába. Gyerekkora nagy részét a szőlőhegyen töltötte. A munkát a szőlőben nem teherként élte meg, inkább az alkotást látta benne, a kiteljesedés lehetőségét.

A családi szőlészetet édesapjával együtt vezetik, a hozzá tartozó borászat felvirágoztatásán elsősorban Mária dolgozik. Úgy véli, a boraik közül leginkább a rajnai rizling jellemzi őt, ezt az őszinteség borának tartja. Mária mosolygós személyisége, a család és a hagyományok iránti tisztelete egyértelműen érezhető a Párkányhoz közeli Borvák pincészeten.

Pillérek

A borászat logóján egy hagyományos muzslai népi motívum látható. A logót Muzsla és a muzslai hagyomány szeretete ihlette, meséli Mária. „Apukám felfedezett egy 1836-os metszetet, amin két pár volt látható muzslai viseletben. Kezdetben az egész metszetből szerepelt egy részlet, de ahogy változott a logó, végül csak ez a motívum maradt meg. A fiatalabb asszony kötényén szerepelt ez a hímzés, ezt emeltük ki. Ez egyfajta múltmentés is, hisz a muzslai népviseletből nem maradtak fenn eredeti darabok” – fűzi hozzá a lokálpatrióta borász.

A muzslai hagyomány mellett a másik fontos pillér a család. „Édesapám alapította a szőlészetet és fektette le a pincészet alapjait. Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy még tanácsot kérhetek a szüleimtől, hiszen az ő élettapasztalatukból tudok meríteni munkám során. Aktív részesei a szőlészetnek, a borászatra is van rálátásuk. Együtt irányítunk, így sokkal jobb döntések tudnak születni” – emeli ki Mária a családi támogatás fontosságát.

A bor minősége fontosabb, mint a borász neme

Azt kérdeztem Borvák Máriától, hogy sokan meglepődnek-e, ha borászként mutatkozik be. Előfordul, meséli, de az első meglepődés után ezen túllépnek az emberek. „Van, hogy megkérdezik, hogy bírom, hogy csinálom, hiszen nőként lehetsz akármilyen erős, vannak olyan fizikai munkák, amiket egyedül nem tudok megcsinálni. Amin sokan még most is meglepődnek, hogy ugyanúgy felülök a traktorra, mint a férfi szőlészek. Rosszalló pillantások helyett inkább elismerő tekintetekkel találkozom.”

Mária szerint nem az a mérvadó, hogy nő vagy férfi az adott borász, hanem, hogy jó-e a bor, amit kínál. „Kívülről nézve furcsa lehet, hogy nőként borászattal foglalkozom, de a szakmán belül támogatást tapasztaltam, sokan voltak segítőkészek. Sok jó női borász van, csak nem kerülnek eléggé előtérbe. Gyakran látni újságokban vagy borkóstolókról képeket, amelyeken férfiak beszélnek férfiakhoz. Sokszor, ha jönnek hozzánk borkóstolóra, és ha apum is ott van, őt kezdik el kérdezgetni a borokról, a borkészítés az én szakterületem.”

Vannak persze olyan döntések, melyeket nőként meg kell hoznunk, ecseteli a muzslai borásznő. Amikor a lánya született, úgy döntött, hogy abban az évben nem készít bort, mivel az idejét és a figyelmét teljes mértékben a gyereknek akarta szentelni. Ezt azért tehette meg, mert nem attól az egy évtől függött a borászat jövője. Általában egy férfi borász más szempontok alapján mérlegel egy döntés meghozatalánál.

Egyébként nem új keletű dolog, hogy nők borkészítéssel foglalkoznak, emlékeztet Mária. Az első és a második világháború után, miután sok férfi meghalt a fronton, a megmaradt szőlővel a nők kezdtek el foglalkozni, megművelték, majd eladták az elkészített bort. „Az én dédmamám is készített bort, mosta a hordót, az anyukám keresztanyukája permetezte a szőlőt. Nálunk az első bort például anyukám készítette. Ausztriában, Franciaországban, ahol több generációs családi borászatok vannak, elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb egy nő is része legyen a folyamatnak” – mondja lelkesen Mária.

A férfiak és a nők közti különbségekre terelődik a beszélgetés, és a borásznő megjegyzi: a férfiak általában magabiztosabban nyilvánulnak meg egy borról, a női vendégek hajlamosabbak azt mondani, hogy nem értenek hozzá. Viszont ha megjön a bátorságuk, sokkal kifinomultabban nyilatkoznak arról, milyen ízeket éreznek, milyen színt látnak a borokban.

„Sokáig azt hittem, hogy üzleti szempontból is jelen vannak ezek a különbségek. Ma már viszont azt gondolom, hogy vannak nagyon racionális női borászok, és nagyon emocionális férfi borászok. Minél többet tudsz erről a világról, annál kevésbé egyértelmű. Ebben a világban egyszerre tudom megélni a férfi és a női minőséget, emiatt szeretem ennyire ezt a szakmát. A férfi bajtársiasság, összefogás jól látható a közös munka során, de ugyanúgy megjelenik a női finomság is.”

Mária megoszt néhány titkot is: „Nőként sokszor hallgatok a megérzéseimre, annak ellenére is, ha a számok mást mutatnak. Egyéb  szempontokat is fontosnak tartok. Például egy palack kiválasztásánál nemcsak a külalakot nézem, hanem azon is elgondolkodom, vajon befér-e majd a hűtőbe, vagy könnyen be tudom-e csomagolni ajándékként.”

Fyrmonia

Bauer Ildikó a férje révén lett a borok szerelmese, a szőlőhöz családi örökségként jutottak hozzá. Nagyon tudatosan vágtak bele a borászkodásba, a talajmintavételektől kezdve, a megfelelő szőlőfajták kiválasztásáig. Végül már csak a megfelelő pince hiányzott.

Autózás közben bukkantak rá a szerintük tökéletes épületre, egy több mint százéves parasztházra az érsekújvári járásbeli Fűr központjában. A kis faluban könnyen kiderítették, hogy kik a tulajdonosok, akikhez rögtön be is csengettek egy vételi ajánlattal. Azóta működtetik vállalkozásukat, a Fyrmonia borászatot.

Meglepődtem, amikor az elején kijelentetted, hogy nem tartod magad borásznak. Mit értesz ez alatt? „Nagyon tisztelem és szeretem ezt a szakmát, régóta kacérkodom a gondolattal, hogy fejlesszem magam e téren. Nagy álmom, hogy egyszer elkészíthessem a saját boromat. Sokan neveznek borásznak, de nem tartom magam annak, már csak a többi borász iránti tiszteletből sem. Van egy borászatunk a férjemmel, ahol alkalmazunk egy borászt, aki a munka ezen részéért felel. De igyekszünk kivenni a részünket a legtöbb feladatból.”

Párban

Ildikó elmondja, hogy a pénzügyi részért a férje felel, az eladásért és a marketingért pedig ő. A bor készítése során mindketten jelen vannak. Sokat kóstolnak, ilyenkor hosszasan egyeztetnek a borásszal, hogy milyen irányban induljanak el, milyen döntéseket hozzanak meg.

Arra voltam kíváncsi, vajon előnyt vagy hátrányt jelent-e az, hogy házaspárként építik a vállalkozást. Ildikó előnynek tartja, de elárulja, hogy azért megvannak a maguk kis vitái, harcai. „Mindkettőnknek megvan a saját karrierje, ezért néha nehéz beosztani az időt úgy, hogy a borászatra és emellett a párkapcsolatunkra is jusson. Igyekszünk nem hazavinni a munkát, de előfordul, hogy az esti filmnézés közben beszélgetünk a borászatról.”

Az egyik nagy különbség köztük a munkához való hozzáállásban rejlik. Mindketten szeretnek dolgozni, csak máshogy. „A férjem nagyon precíz és szabálykövető, az ő világában mindennek megvan a maga helye és ideje, ettől nem szeret eltérni. Én sokkal rugalmasabb vagyok, ami persze nem mindig kifizetődő. Priorizálok, félre tudok tenni egy-egy feladatot, ha tudom, hogy máshol van rám szükség. Persze, ezeket is időre elkészítem, de nem mindig ragaszkodom az eredeti ütemtervhez. Emiatt előfordulnak köztünk apró súrlódások. De azt hiszem, egy kis organikus borászatot nem is lehet máshogy csinálni, csak családi vállalkozásként, hisz ebben a helyzetben a lojalitás nem kérdés. Ez teszi különlegessé a családi vállalkozásokat” – teszi hozzá Ildikó.

Még mindig maszkulin világ

A fűri borászat vezetőjétől megkérdeztük, hogy nőként milyen előítéletekkel találkozott a szakmában. „Egyelőre ez még egy elég maszkulin világ, bár Magyarországon és külföldön is egyre több nő foglalkozik ezzel, a szlovák borászok között is találunk nőket. Ami miatt találkoztam előítéletekkel, az az volt, hogy fiatal nőként, akinek nincs hivatalos borász végzettsége, egy frissen alapított borászat tulajdonosa vagyok. Ez sokak számára kevésbé volt elfogadható, éreztem, hogy nem annyira fogadnak el ebben a közösségben” – meséli a kezdeti nehézségekről a fiatal vállalkozó.

„Főleg a Három folyó völgye polgári társuláson belüli munkám során éreztem, hogy úgy állnak hozzám, hogy na, itt van ez a fiatal nő, aki most alapított borászatot és ő akarja megmondani, hogy merre van az arra. De a borász közösségen belül ezt kevésbé tapasztaltam, ott inkább örültek nekünk, és persze sok sikert kívántak, hiszen ők régóta látták már ennek a szakmának a nehézségeit is. Persze, a borász szakmán belül vannak olyan feladatok, melyekhez fizikai erő kell, mint a hordók mosása vagy mozgatása, ott jól jön a férfi segítség, ezt be kell látni” – meséli Ildikó, akinek a szavaiból érezhető, hogy jólesett a borászok támogatása.

„Azt szokták mondani, hogy a nőknek kétszer annyit kell dolgozni és bizonyítani, hogy bizonyos körökben elismerjék őket. Én azonban úgy gondolom, hogy a női vállalkozók és a női vezetők olyan készségekkel rendelkeznek, amik egy vállalkozás építésénél előnyt tudnak jelenteni hosszú távon. Mi nem vagyunk könyöklő típusok, akik most azonnal szeretnének profitot termelni és magasra jutni, a nők inkább kitartóbbak, ami a hosszú távú céloknál kifizetődőbb” – emeli ki Ildikó a nők előnyeit ebben a szakmában.

A fűri borászat vezetője a példaképeiről elmondta, hogy mindig olyan emberek voltak, akiket nemcsak a távolból tudott figyelni, hanem közvetlen közelről láthatta őket dolgozni, például hogy viselkedik a munkatársaival, hogy bánik a vendégekkel stb. „Magyarországon egyre több ilyen borász hölgy van, akire érdemes felnézni, akiktől lehet tanulni. Ilyen például a felvidéki kötődésű Bodó Judit, aki Tokajban borászkodik. Ott voltam, amikor őt megválasztották a borászok borászának, számomra nagyon megható volt, ahogy ott beszélt az egész szakmáról, erről a hivatásról. Mert aki szerintem ebbe bele fog, nemcsak befektetőként van jelen a borászatban, az mindenképp hivatásaként tekint erre” – meséli Ildikó.

A fiatal vállalkozó elmondta, igyekeznek minden borásztól, legyen az férfi vagy nő, tanulni, mert azon dolgoznak, hogy a borászat ne csak saját vállalkozás legyen, hanem egy olyan hely, ami segíti ennek az egyébként elhanyagolt régiónak a fejlődését. „Szeretnénk, ha a falu is érezné, hogy mi is a közösség része vagyunk, illetve azt, hogy a falu is része a mi borászatunknak” – fűzte hozzá

Megkértem Ildikót, hogy nevezzen meg egy bort, ami a leginkább jellemzi a Fyrmonia borászatot. „Ez egy nehéz kérés. Talán a mostani kedvencemet mondanám, a 2023-as Pinot Noir-t. Ez ugyan még nincs piacon, de mikor még csak a hordóban kóstoltam, már akkor éreztem, hogy fantasztikus lesz. A hordós érlelés miatt benne van az érettség, benne van a fejlődni akarásunk, és van benne egy kicsi lágyság, kicsi elegancia, amit én próbálok képviselni a borászatunkban. Célom volt, hogy egy kis nőiességet vigyek ebbe a maszkulin világba. Talán ez az a bor, ami leginkább jellemez engem is, anyaként, feleségként vagy vállalkozóként. Ez egy kényes fajta, nagyon kell rá figyelni, folyamatosan törődni kell vele, akárcsak egy gyerekkel. Ez a legnőiesebb borunk, nem hiába hívják a borok királynőjének” – zárja Ildikó.

Egyetemi fokon

Hatyina Rebeka már gyerekkora óta tudja, hogy mezőgazdasággal akar foglalkozni, de azzal nem volt tisztában, hogy ezen belül pontosan mi lesz az ő útja. Végül a borászatra esett a választása, ebben a félévben fogja befejezni az alapképzést a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemen szőlész-borász mérnök szakon. A búcsi lányt kezdetben a szőlészet érdekelte, de ezt az utóbbi időben egyre inkább felváltotta a borászat. Annak örülne a legjobban, ha egy olyan kisebb borászatnál tudna elhelyezkedni, ahol mindkét munkában ki tudja venni a részét.

Hogyan reagálnak az emberek, amikor meghallják, hogy szőlészetet és borászatot tanulsz, kérdeztem Rebekától. „Meglepődnek, de pozitív értelemben. Ez nem tartozik a legnépszerűbb szakmák közé, ezért alapvetően másképp reagálnak az emberek, ha meghallják a szakom nevét, főleg egy nő szájából. Azzal kapcsolatban még sosem ért előítélet, mert lány vagyok. Egyszer egy bírálat során kaptam megjegyzést, viszont azt a korom miatt. De egyébként, nagyon sok pozitív visszajelzést és biztatást kapok szakmabeliektől.”

Rebeka úgy látja, egyre több nő jelenik meg a szakmában, ami szerinte azért is jó, mert új kapukat nyithatnak meg, ezáltal még több ember válhat borkedvelővé. A finomság, a letisztultság, a nőies jegyek mind meg tudnak jelenni egy-egy tételben. „Emellett egyre több olyan eseményt szerveznek, ahol a bort vagy egy boros tematikát kapcsolnak össze nőket érintő témakörökkel. A fizikai munka miatt ez egy férfiközpontú foglalkozás, és az is marad, de szerencsére egyre több nő jelenik meg ebben a szakmában” – véli a búcsi egyetemista.

A nők számának növelése a mezőgazdaságban az Európai Unió mezőgazdasági politikájának is egyik célja, tekintettel arra is, hogy 2021-es adatok szerint a mezőgazdaságban dolgozók mindössze harminc százalékát teszik ki a nők.

A szőlész-borász szakról Rebeka azt mondja, hogy ez egy hét féléves alapképzés, amely során első körben a szőlészet kap nagyobb hangsúlyt, a második felében viszont már egyre több a borral kapcsolatos tárgy. „Ez egy gyakorlatorientált képzés, a félévek első heteiben a szezonnak megfelelő munkákat végzünk, szóval szeptemberben szüret, februárban pedig metszés. Az utolsó félévem során pedig egy borászatnál kellett egy három hónapos szakmai gyakorlatot elvégezni” – ecseteli Rebeka.

„A tanáraim részéről sem éreztem soha semmilyen előítéletet vagy meglepődést, hogy mit is keresünk ezen a szakon, természetesnek veszik, hogy lány hallgatók is vannak szép számmal. A gyakorlataink során előfordul, hogy a fiúk más munkát kapnak, mint a lányok, a fizikai erőre hivatkozva, de ezenkívül nincs semmiféle megkülönböztetés” – mondja a borásznak készülő egyetemista.

A cikk az Európai Unió társfinanszírozásával készült. A cikkben megjelent vélemények és állásfoglalások a szerző véleményei és állásfoglalásai, amelyek nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió véleményeit és állásfoglalásait. Az Európai Unió és annak szervei nem viselnek ezekért felelősséget.