Pethő András A dinasztiáról: Orbánék féltek ettől a filmtől

Pár napja lépte át A dinasztia megtekintéseinek a száma a hárommilliót. Számítottatok ilyen nagy érdeklődésre?

Miközben készült a film, már éreztem, hogy ez egy erős anyag lesz, azt viszont nem gondoltam volna, hogy két hét alatt elérjük a hárommillió megtekintést. Erre nem is volt eddig példa. Az eddigi legnézettebb magyar újságírói-közéleti tartalom a Magyar Péterrel készült tavaly februári Partizán-interjú volt, amely 2,7 milliót ért el egy év alatt.

Miért válhatott ennyire népszerűvé A dinasztia?

Ehhez nyilván az is kellett, hogy megnőtt érdeklődés az ilyen fajta történetek iránt. Az érdeklődés fokozásában valószínűleg közrejátszott az is, hogy még a film megjelenése előtt elindult ellene egy kormányzati propagandakampány, amelyben képtelen vádakkal illettek bennünket.

Azt állították, hogy egy ukrán titkosszolgálati akció részeként készítettük ezt a filmet. Ez szemenszedett hazugság, aminek semmi alapja nincs. Szerintem ezen nagyon sokan átláttak. A megjelenés előtti napokban érezhetően beindult a film körül valamiféle zsizsegés, ami segítette a felfokozott várakozást.

Lehet, hogy szerénytelenül hangzik, de mivel a filmnek csak az egyik készítője vagyok, nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy valószínűleg azért is nézik ilyen sokan, mert ez egy jó film. A története erős és tényeken alapul.

Ezt a sztorit részeiben sokan ismerhették, de így egyben, főleg filmen még nem mesélték el soha. Ráadásul profi filmesekkel működtünk együtt. Fuchs Máté rendezőt, Bíró Bálint társrendezőt és Érdi Zsófi vágót mindenképp megemlíteném, de érdemes megnézni az egész stáblistát.

A felfokozott érdeklődés a téma iránt azt is mutatja, hogy tényleges politikai változáson megy keresztül a magyar társadalom?

Nem vagyok politikai elemző, ezért messzemenő következtetéseket ezekből a jelekből nem vonnék le. Azt viszont a vak is látja, hogy Magyarországon nagyon megváltozott a politikai környezet az elmúlt egy-másfél évben, de főleg a kegyelmi ügy kirobbanásától.

Korábban elfogadott dolog volt, hogy az embereket nem nagyon érdekli a korrupció és az Orbánhoz közeli emberek gazdagodása. Ezek a történetek is jobban rezonálnak viszont akkor, amikor emberek tömegei nagyon súlyos megélhetési-gazdasági problémákkal néznek szembe. Ilyenkor hirtelen más fénytörésben jelennek meg a sztorik arról, hogy vannak, akiket ezek a problémák nem érintenek, sőt akik egyre nagyobb luxusban élnek, miközben a vagyonuk jelentős részét állami-kormányzati segítséggel halmozták fel.

A politikai környezet olyan szempontból is változott, hogy az az apátia, amely főleg a 2022-es választás után jellemezte a magyar közéletet és a választók kormánykritikus részét, eltűnt, és érdeklődőbbé váltak az emberek. De abba inkább nem mennék bele, hogy ennek a filmnek milyen szerepe lehet ebben.

Az viszont biztos, hogy a kormány észrevette, hiszen ahogy említetted is, egy összeesküvés-elméletet is alapoztak rá. Ez egy véletlen egybeesés lehetett, hogy a kormánynak épp kapóra jött a film az úgynevezett szuverenitásvédelmi kampányban, vagy kifejezetten inspirálhatta is őket ez a film?

Abba nem látok bele, hogyan indultak a filmmel kapcsolatos vádaskodások. Szerintem féltek ettől a filmtől.

Azt valószínűleg érzik, hogy a magyar közvélemény részéről megnőtt a fogadókészség az ilyen történetek iránt, ezért próbáltak egy megelőző csapást indítani. Ez rövid távon visszafelé sült el, hiszen tovább nőtt az érdeklődés.

Készült olyan felmérés is a film fogadtatásáról, amiből kiderült, hogy nagyon sokan nézték meg és nagyon sokan hallottak róla, illetve a témájáról. Miután nekirontottak a filmnek ezekkel a képtelen vádakkal, néhány nap után abbahagyták, mert valószínűleg látták, hogy ez kontraproduktív.

Bármilyen konkrétabb reakció érkezett hatósági vegzálás vagy hasonló lépés formájában?

Egyelőre sem jogi, sem más konkrét fellépés nem volt a hatóságok, a kormány vagy a film szereplői részéről.

Negatív vagy pozitív reakcióból volt több a film megjelenése után?

Nálam abszolút többségben voltak a pozitív visszajelzések. Számomra a legpozitívabb visszacsatolás az volt, hogy olyanok is megnézték a filmet, akik eddig nem nagyon érdeklődtek a közélet iránt, és lehet, hogy nagy vonalakban hallottak a történetről, de részleteiben nem ismerték, nem hallottak például az Elios-ügyről vagy a székházügyről.

Saját ismeretségi körömben is volt olyan, aki inkább konzervatívabb és akár szimpatizál is a kormánnyal, de mondta, hogy végignézte és tetszett neki, mert ez egy higgadtan elmesélt, tényszerű történet. Ennél jobb visszajelzést egy újságíró nem kaphat. Ez volt a cél: egy fontos történetet szerettünk volna elmesélni közérthetően és tárgyszerűen.

Mi volt a film készítése során a legnehezebb számotokra?

Amikor elkezdtünk beszélgetni arról, hogy ezt a történetet filmre vigyük, az egyik legnagyobb nehézség az volt, hogy mit hagyjunk ki. Ez egy harminc éves történet, és az Orbán család állami vagy pártközeli üzleteiből elég sok van. Kimaradtak a tokaji szőlőföldek ügyei vagy épp Hatvanpuszta, ahol Orbán apja épít egy nagy majorságot.

Arról is beszélgettünk, hogy próbáljunk valami újat is mondani ezzel a filmmel. Viszonylag hamar eldöntöttük, hogy bevisszük az embereket ebbe a világba, megmutatjuk nekik azt a luxust, amit Orbán közvetlen családtagjai felépítettek maguknak.

Ez olyan szempontból nehéz volt, hogy ilyet még nem csináltunk. Nem dolgoztunk rejtett kamerás módszerekkel, aminek voltak etikai, jogi és praktikus vonatkozásai. Ebben óriási szerepe volt Marton Kamilla kollégánknak és a filmeseknek, különösen Bíró Bálintnak. Csak a klubos jelenet, amikor Széchenyi Bencét, a Széchenyi család egyik leszármazottját megkértük, hogy bemenjen a titokzatos klubba, többhetes munkába került.

Ez a film egyik csúcspontja, ami tényleg új szemszögből mutatja be ezt a világot. Számotokra mennyire volt meghökkentő betekintést nyerni ezek mögé a kulisszák mögé?

Ez számunkra is izgalmas volt. Maga a bejutás folyamata is, a felvételek készítésének megoldása, az elkészült felvételek kielemzése. Nem az volt a célunk, hogy bárki privát szféráját megsértsük, hiszen a jelenetben megjelent szereplőket kitakartuk és eltorzítottuk a hangjukat. De szerettük volna megmutatni, hogyan működik ez a világ.

Csak pár perc került be ebből a filmbe, de szerintem ez elég jól megmutatta, amit akartunk, például azzal, hogy épp maffia témájú estet szerveztek a klubban vagy hogy illegális szerencsejáték tartásáról beszéltek, amit utólag tagadtak.

A klub részéről sem érkezett jogi megkeresés hozzátok?

Nem, egyelőre semmi. Nagyon fontos volt az is, hogy Tiborcz Istvánt és Orbán Ráhelt is többször kerestük. Orbán Ráhel a filmben is szerepel, Kamilla kollégánk próbálta őt szóra bírni és interjút kérni tőle. Írásban is tettünk erre kísérletet. Mindketten elzárkóztak. De amikor a filmet végleg lezártuk, előtte küldtünk nekik írásban kérdéseket, amikben rákérdeztünk a klubbal kapcsolatos részletekre is. Be is került, amit erre reagáltak, így a filmben helyet kapott az ő álláspontjuk is.

A film egyik különlegessége, hogy egy történetbe foglalva láthatják a nézők ezt a vagyonfelhalmozást. Az ember azt gondolná, hogy az ilyen mértékű korrupció, amit a film is megmutat, már a populista pártok szavazóit sem hagyja hidegen. Ennek viszont eddig nem sok nyoma látszott Magyarországon. Ez azért is lehet, mert ennyire sikeresen ellensúlyozta ezt a propaganda, vagy inkább a közélettel szembeni közöny játszott döntő szerepet?

A család üzletelésének a története a 90-es évek elejéig nyúlik vissza. Ezt a sztorit akartuk elmondani. Az Orbán család bizonyos tagjainak az üzleti tevékenysége és a pártpénzekkel való kapcsolata lényegében egyidős Orbán Viktor politikai pályafutásával.

Azt is lehetett viszont látni, hogy Orbánék jó darabig próbálták ezt elrejteni. A 90-es évek végén, 2000-es évek elején a sajtóban megjelent ügyekről azt gondolták, károsak lehetnek rájuk. Simicska Lajos dolga volt, hogy ezeket az ügyeket leválassza az Orbán családról.

2015-16 után viszont két dolog megváltozott. Egyrészt vége lett az Orbán–Simicska szövetségnek. Másrészt addigra felépítettek egy propagandagépezetet és jelentősen meggyengítették a független nyilvánosságot. Ez némi védettséget jelentett.

Még ha vannak is újságírók, akik foglalkoznak a család ügyeivel, nem érnek el akkora tömegeket. Ezért nyugodtan csinálták már a kirakatban is az üzletelést. Az egy kérdés, hogy a filmmel kapcsolatos ideges reakciók azt jelzik-e, hogy most megint kockázatosnak gondolják ezeknek a történeteknek a nagy nyilvánosság elé kerülését, és hogy változtatnak-e az üzletelésük módján és azon, hogy ezt mennyire vállalják fel.

Orbán Viktor egy plebejus, szerény életmódot folytató politikusnak állítja be magát, amivel a kádári hagyományt is ápolja, de ez valószínűleg egyre nehezebben tartható, és ehhez ez a film is hozzájárulhat.

Arra nincs semmilyen bizonyíték, hogy Orbán Viktor maga részt vett volna Tiborcz Istvánnak vagy Orbán Ráhelnek az üzleti tevékenységében, sőt tagadja, hogy erről szó lenne. Az is eléggé egyértelmű viszont, hogy Orbán Viktornak volt szerepe abban, ahogy a gazdaság és a politika viszonya az elmúlt tizenöt évben átalakult, hiszen ő volt az ország miniszterelnöke.

Az ő miniszterelnöksége alatt történt, hogy a gyerekkori barátja és a családtagjai ilyen üzleti lehetőségekhez jutottak. Közben – ahogy ez a filmben megjelenik – végig arról beszél, hogy Magyarországon senkinek nem szabadna a családi kapcsolatai miatt üzleti előnyhöz jutnia. Ezt képviseli nyilvánosan, a vagyonnyilatkozataiban pedig csekély megtakarítást tüntet fel. Közben pedig a közvetlen közelében elképesztő vagyonok halmozódnak fel.

A film azt is bemutatja, hogy ez a vagyonfelhalmozás átível kormányzati ciklusokon. Ebből arra is következtethetünk, hogy a dinasztia egy kormányváltás esetén sem menne feltétlen tönkre, és ki tudnák menteni a vagyonukat. Erről mit gondolsz?

Bódis András, a Válasz Online újságírója mondja el a filmben, hogy a vagyonuk egy részéhez úgy jutottak hozzá ezek a szereplők, hogy jelentős politikai változások esetén is, még ha politikai szándék is lenne ezek visszaszerzésére, már nagyon nehéz lenne ezt megoldani.

Például vegyük a Tiborczhoz közeli vállalkozások által felépített irodakomplexumokat, amelyeket – több számítás szerint túlárazva – megvett tőlük az állam. Ezeket a pénzeket már kifizették nekik, az állam tulajdonában vannak az irodák. Ezt már nehéz visszacsinálni.

Ugyanúgy azokban az esetekben, amikor külföldön fektetnek be. A nagy kérdés szerintem az, hogy ha egy kormányváltás után megszűnik a támogató környezet, eltűnnek az állami bankok hitelei, a könnyen megnyerhető közbeszerzések, akkor vajon fenntarthatóak lesznek-e ezek a birodalmak. Erre még nem tudjuk a választ.

Amit viszont látunk, hogy Orbán Viktor újabb hadjáratot indít a kritikus hangok ellen. Az utóbbi napokban arról beszélt, hogy ki fogják szorítani a külföldről finanszírozott civileket és médiát. Hogyan olvasod ezeket a fenyegetéseket?

Ezeket a kijelentéseket komolyan kell venni. Azon már túl vagyunk Magyarországon, hogy azt mondogathassuk, hogy ezt már biztos nem fogja meglépni. Azt nem látom magam előtt, hogy ezt a gyakorlatban hogyan képzelik el, de ha Magyarország leghatalmasabb emberétől hangzanak el ilyen kijelentések, azt komolyan kell venni.

Ránk is próbálják ránk sütni, hogy külföldi érdekeket szolgálunk és külföldi ügynökök vagyunk. Ennek épp az ellenkezője igaz, a cikkeinkkel, a munkánkkal a magyar nyilvánosságot szolgáljuk. A bevételeink túlnyomó része a magyar olvasóktól, nézőktől származik. A Direkt36 közösségének több ezer támogatója van, ami komoly hazai beágyazottságot és legitimációt ad.

A film a Direkt36 tizedik születésnapjára időzítve jelent meg. Lesz-e folytatás?

Ez volt a második egész estés dokumentumfilmünk, az első a kórházi fertőzések ügyéről szólt. Úgy érezzük, ez a műfaj közel áll hozzánk. Nem napi hírekkel foglalkozunk, hanem hosszabb távú projektekkel, így tervezünk további dokumentumfilmeket is és más nagyobb szabású nyomozásokat, tényfeltáró munkákat.