A nyolcéves lányom könnyen feladja, és ha nem tud megoldani egy problémát, azonnal sírni kezd. Hogyan segíthetek neki, hogy több önbizalma legyen?
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Szeretnék tanácsot kérni azzal kapcsolatban, hogyan lehet segíteni egy nyolcéves kislánynak, hogy több önbizalma legyen és ne szorongjon.
A kislányom nagyon ügyes, szeret alkotni, rajzolni. Amikor azonban olyan helyzetbe kerül, amit nem ért azonnal, amikor olyan feladatot kell megoldania, ami nem világos számára azonnal, amikor nem ismeri a választ vagy egy szót a szövegben, akkor szorongva sírni kezd, vagy olyan az ábrázata, mintha próbálná megállítani a sírást. Ugyanez az iskolában is érvényes. Elég, ha valamit rosszul olvas és a tanár figyelmezteti rá, máris szorongva sírni kezd, és nem tudja folytatni az olvasást.
Már nem tudom, hogyan segíthetnék neki. Igyekszem őt dicsérni, ahogy javul a problémamegoldó készsége vagy ha előrelépést ér el az olvasás terén, de nem tudom, hogy ennek van-e bármiféle hatása.
Amikor a házi feladat írása közben nem ülök mellette, sírva fut hozzám, ha valamit nem ért.
A helyzet a tanárnőt is aggasztja. Azt mondja, hogy a lányomnak minden tökéletesen megy, remek tanuló, de ha valamit nem tud, elsírja magát, és nem lehet vele tovább dolgozni a tanórán. Észlelhető a javulás, de látom, hogy néha anélkül feladja, hogy megpróbálná. Például amikor definíciókat kell megtanulnia fejből. Ez nagy problémát jelent a számára. Nem akaródzik neki újra és újra elolvasni a szöveget. Inkább elsírja magát, és azt mondja, hogy ő ezt nem tudja megtanulni.
Bevallom, néha már nincs türelmem tanulni vele, mert még el sem olvassa a szöveget, és máris azt mondja, nem érti, miről van szó. Ez eléggé bosszant, mivel tudom, hogy ha végigolvas egy mondatot, az esetek többségében azonnal meg is érti.
A tanárnő szerint az iskolában inkább csendesebb és visszahúzódóbb. Hasonlóan viselkedik például az orvosi vizsgálatok során is. Az iskolában azonban sok barátja van. Minden nap mesél a barátnőivel szerzett új élményeiről, és játékokat visz magával, amikkel együtt játszanak.
Szeretnék tanácsot kérni, hogyan érhetném el, hogy ne adja fel olyan gyorsan, és ne uralkodjon el rajta a szorongás nehéz feladatok esetén. Lehetséges ezen dolgozni, vagy egyszerűen ilyen a lányom természete?
Sok pszichológus azt javasolja, hogy tanítsuk meg a gyerekeket az önállóságra, hagyjuk, hogy egyedül oldják meg a feladataikat, de amikor a lányom elkezd egyedül dolgozni, mindig odajön hozzám, hogy nem érti a feladatot. Néha nem tudom eldönteni, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak a figyelmemet szeretné elnyerni. Próbálom önállóságra nevelni. Egyedül el tudja készíteni a kakaóját, fel tud szeletelni egy mákos kalácsot. Mindig nagyon örül, amikor valamit önállóan meg tud csinálni. De ha valami nem sikerül neki, az borzasztó számára.
Már akkor is félt új dolgokat kipróbálni, amikor kicsi volt. Az óvodában például inkább nem ment végig a kötélen, és elutasította az új játékokat. Viszont ha sikerül legyőznie a félelmét, utána minden új dolog tetszik neki. Hogyan taníthatnám meg neki, hogy önállóan is képes legyen legyőzni a félelmeit? Ha valamit jól csinál, büszkén mondja, hogy ügyes. De ha nem sikerül neki valami, az nagyon bosszantja.
Lehet, hogy ezt tőlem örökölte, mert én is eléggé maximalista vagyok. Ugyanakkor nagyon türelmes vagyok, és nem adom fel könnyen, ha valami nem sikerül. De amikor tényleg nem tudom, hogyan oldjak meg valamit, például hogyan érjem el, hogy a lányom tanuljon, koncentráljon, és ne sírjon, akkor engem is szorongás fog el, mert nem tudom, hogyan segíthetnék neki.
Gabika, 35 éves
Jana Ashford pszichológus válaszol
Kedves Gabika,
El tudom képzelni, hogy néha nehéz pillanatokat élnek át a lányával, és szeretne neki segíteni, hogy elégedettebb, magabiztosabb, önállóbb legyen.
