Mondataink megtelnek fasizmussal
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Egyre több olyan mondatot írunk le, mondunk ki, vagy éppen gondolunk el, és egyre valósabban, amilyet pár éve még elképzelhetetlennek tartottunk. Mind jobban befurakszik mindennapjainkba a kirekesztés, a szabályok semmibe vétele, a hatalom kiterjesztése – a fasizmus. Normalitássá változik az elfogadhatatlan.
Trump megjelenésével az amerikai demokrácia szétverésének lehetősége merült fel, második elnöki ciklusa még nagyobb aggályokat ébreszt, mint az első – erről szólnak a mondataink. A belső változásokon kívül pedig szó van területszerzésről, -kijelölésről: Kanada mint 51. szövetségi állam, Panama és Grönland megszerzése, a Mexikói öböl átnevezése.
A szélsőjobb európai erősödéséről beszélünk, az európai parlamenti választások során az áttörés is szóba került velük kapcsolatban. Ez nem jött össze, de a növekedés látható, leginkább Le Penéken, a német AfD-n és az osztrák FPÖ vagy épp Hollandiában a PVV. Ahogy az is, ahogy Orbán Viktor maga köré gyűjti a liberális demokrácia ellenségeit, Robert Ficóval és talán Andrej Babišsal már jelentősebb erőt képviselnek majd, amely a jogállamiság és a demokratikus intézmények meggyengítését célozza. Hátuk mögött pedig támogatólag ott áll Putyin. India, Izrael, Mianmar, Afganisztán, de hosszan sorolhatnánk…
Magyarországon és Szlovákiában pedig már nyilvánvaló ezeknek az erőknek a térnyerése, szavainkat már ez a valóság adja a szánkba. A liberális demokrácia meggyengült, kiépült a kulturális hegemónia, Magyarországon nem is érkezhet már máshonnan a kormánypárt kihívója, csak ebből a hegemónia meghatározta világból. Szlovákia még nem áll így, de lassan a szlovák demokráciát is térdre kényszeríti a hatalomvágy és a dilettantizmus. A mondatok ezekben az országokban kármentésről is szólnak, a baloldal és más politikai irányzatok háttérbe szorultak.
A mindennapi, emberek közötti összeférhetetlenség, erőszak érezhető a szociális média kommentszekcióiban olvasható mondatokban, de a hétköznapi valóságban is. Hangzavar mindenhol, a nyugodt párbeszédnek alig van nyoma, a problémák elvesznek az álproblémák és a szimbolikus témák közt.
Ha felidézzük Thomas Mann „első világháborús”, de inkább a weimari köztársaság válságai közt, így a „klasszikus” nemzetiszocialzmus hajnalán megjelent művét, A varázshegyet, hasonló képletet találunk: A davosi, hegyi, békés, civilizáción kívüli világba az orvosi újításokon kívül csupán az erőszak képes betörni a lenti világból, az építésnek, a haladásnak esélye sincs. A regény végére a fenti társadalmat is áthatja az erőszak, eljön a szócsaták, a gyűlölködés a párbajok ideje. Ezután a főszereplőt, az élet féltett gyermekét, Hans Castorpot lent már csak a lövészárok várja. Ha újraolvassuk a regényt, nagyon tanulságos ismétlődésekre, párhuzamosságokra találhatunk az akkori világok és a mai közt a két harcos tanító, Settembrini és Naphta szavaiban.
Kapitalizmus
Globálisan nézve kétségkívül a napokban hivatalba lépett Trump jelenti a legnagyobb változást, ez az, aminek hatása továbbgyűrűzik az összes országban, egyesek, mint Orbán Viktor, messiásként tekintenek rá, mások, mint François Bayrou francia kormányfő, óvnak tőle. Az új amerikai elnök az egyike azoknak, akik mondatainkat olyan irányba vezetik, amit nem szeretnénk.
