A szlovák kormány hallgat a magyar történelmi atlaszról, de az ellenzék háborog, és a történésznek is vannak kifogásai

A szlovák belpolitikában is téma lett a Magyarország nemzeti atlasza című kiadvány, de itt nem a kormány, hanem az ellenzék tiltakozását váltotta ki az ügy.

Ivan Korčok korábbi külügyminiszter és államfőjelölt, a PS politikusa húzta elő a témát a párt január 2-i sajtótájékoztatóján. Korčok felszólította a szlovák kormányt, hogy ha valóban szuverén külpolitikát művelnek, akkor reagáljanak arra az ügyre, amely több környékbeli ország diplomáciájában komoly tiltakozást váltott ki.

A történelmi atlaszt Balogh István magyar NATO-nagykövet adta karácsonyi ajándékként kollégáinak Brüsszelben, a környékbeli országok tiltakozását kiváltva.

Korčok: Ez szemtelenség és arrogancia

Korčok szerint a Fico-kormány hagyja, hogy megalázzák Szlovákiát. „Magyarország miniszterelnöke ismételten a tudtunkra adja, hogy az államiságunkat nem tartja komoly dolognak és történelmi ténynek, hanem csak egy átmeneti tévedésnek” – jelentette ki Korčok. „Hogyan lehetséges, hogy a kormány kussol, mint – elnézést a kifejezésért – a tetű a bőr alatt, amikor a magyar NATO-nagykövet a múlt év végén egy olyan történelmi atlaszt osztogatott, amelyben a térképen Szlovákia csak mint a nagy történelmi Magyarország része szerepel” – mondta Korčok.

Itt Korčok túlzott: az atlasz aktuális térképein Szlovákia önálló Szlovákiaként szerepel.

A volt miniszter a kormány által sokat hangoztatott nemzeti büszkeséget kérte számon Ficóékon, akiknek szerinte tiltakozniuk kellene a magyar kormány szemtelensége és arroganciája ellen. Ficóék hallgatásának oka Korčok szerint az, hogy „már csak a Szlovákiával szemben ilyen arrogánsan viselkedő Magyarország az egyetlen szövetségesünk, aki szóba áll velünk”.

Megszólalt az ügyben Miroslav Wlachovský, az Ódor-kormány külügyminisztere is, aki szintén Juraj Blanár külügyminiszter reakcióját hiányolta a Facebook-oldalán közzétett bejegyzésében.

Blanárék valóban nem reagáltak az ügyre. A Napunk is megszólította a külügyminisztériumot, hogy kikérjük az álláspontjukat a témában, ha reagálnak, közzétesszük.

Honnan indult a botrány?

Karácsony után egy nappal Gordan Grlić Radman horvát külügyminiszter robbantotta ki a Magyarország nemzeti atlasza körüli diplomáciai botrányt, amikor az X-en közzétett bejegyzésében tiltakozott a magyar NATO-nagykövet karácsonyi ajándéka miatt.

„Teljesen helytelennek tartom, hogy Magyarország állandó képviselője karácsonyi ajándékként Magyarország nemzeti atlaszát adta át az állandó NATO-nagyköveteknek Brüsszelben. Tartalmát részletesebben elemezzük, de rendkívül szokatlan, hogy más országok NATO-nagykövetei elé kerüljön egy vitatott atlasz, amelyben igaz, hogy Nagy-Magyarország nem szerepel kifejezetten, de a térképek és a kísérőszövegek vitatottak. Ezért erről az elfogadhatatlan cselekedetről tárgyalunk romániai, szlovákiai és szlovéniai kollégáinkkal.

Mert a mai geopolitikai kihívásokkal, biztonsági fenyegetésekkel teli korszak több párbeszédet és együttműködést kíván meg az európai és a transzatlanti szövetségesek között.”

Román és szlovén reakciók

Rövidesen megérkeztek a további reakciók román és szlovén részről is.

A Transtelex a Hotnews portálra hivatkozva számolt be arról, hogy a román külügy is kikérte magának a dolgot.

„A román külügyminisztérium ezúton is megismétli a magyar hatóságokkal több ízben is közölt álláspontját, amely szerint a provokatív nyilatkozatok és gesztusok nem járulnak hozzá a Románia és Magyarország közötti partnerségi kapcsolat megerősítéséhez. A két ország közös történelme maradjon a történészek kutatásának tárgya” – írta állásfoglalásában a bukaresti külügyi tárca.

A szlovén külügy visszafogottabban nyilatkozott, azt hangsúlyozták, hogy óvatosságra van szükség a Kárpát-medence országai történetének bemutatásakor, mert „ennek a területnek a történelme összetett és túlmutat egy nemzet vagy ország sorsán”.

„Ezért rendszeresen hangsúlyozzuk, hogy óvatosságra van szükség egy terület elnevezésekor vagy határainak meghúzásakor a történelmi kontextusban, és a szuverén országok jogilag elismert határait helyezzük előtérbe ezen és más területeken Európában és máshol” – tette hozzá a ljubljanai diplomácia

Nem csak Magyarországról szól

A kiadvány, amely a nemzeti atlasz harmadik, társadalomföldrajzzal foglalkozó kötete, a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földrajztudományi Intézetének kiadásában jelent meg 2021-ben, Kocsis Károly főszerkesztésében. Ahogy a 444 felhívta rá a figyelmet, a kötet tartalma teljes egészében hozzáférhető az interneten, magyarul és angolul is.

A köteten számos magyar egyetem és szakember dolgozott, kormányzati támogatásból valósult meg, és a 2021-es firenzei Nemzetközi Térképészeti Konferencián közönségdíjat is nyert.

Habár a kötet a Magyarország nemzeti atlasza címet viseli, a szerzők már az Előszóban közlik, hogy az nem csupán Magyarországgal foglalkozik, hanem „a Kárpát-medencére és annak szomszédságára (a Kárpát–Pannon-térségre) – tehát 12 ország kb. félmillió km²-nyi területére, 34 ezer településére – vonatkozóan kívánja a természet, a társadalom és a gazdaság dinamikus térszerkezetét bemutatni”.

Szlovák történész: már-már nevetséges Trianon-komplexus

A Napunk felkérte Vincent Múcskát, a pozsonyi Comenius Egyetem Általános Történelem Tanszékének történészét, hogy mondja el a véleményét az atlaszról. Múcska egyetért az állítással, hogy a kiadvány sérthet bizonyos érzékenységeket.

Eszmeileg a mű elsősorban a két világháború közötti hagyományos magyar történelemfelfogáson alapul, és csak kis mértékben veszi figyelembe a más országokból származó újabb kutatási eredményeket, véli a szlovák történész. Ennek következtében az atlaszban jelen van az egykori nagyság elvesztése miatti hagyományos magyar komplexus, amelynek felmutatására olykor már nevetséges módon törekednek az alkotók, teszi hozzá Múcska.

A szlovák történész elismeri, hogy a térképészeti és enciklopédiai adatok, valamint a feldolgozott információk mennyisége szempontjából kétségtelenül értékes műről van szó, de „a magyarországi történelem hagyományos, magyarközpontú értelmezéséhez való ragaszkodás és a nemzetközi kutatások legfrissebb eredményeinek mellőzése nem csekély mértékben csökkenti az egész monumentális mű értékét”.

Szlovákia csak zárójelben

Múcska példaként említi azt a térképet, amely Magyarország 11. századi etnikai összetételét ábrázolja. Itt a szerzők egy régi, 1938-as térképre támaszkodnak, amelyet a szlavista Kniezsa István nyelvészeti adatok alapján készített, míg az újabb kutatások ezt korrigáló eredményeit az atlasz szerzői csak nagyon szelektíven használták.

Múcska szerint ezért érthető, ha a horvátoknak nem tetszik az atlaszt – a térképek például csak nagyon „visszafogottan” tájékoztatnak a középkori horvát királyság létezéséről.

A szakember arra is figyelmeztet, hogy az atlasz egyoldalúan ír a jelentős magyarországi személyiségekről is, akiket általában csak magyarokként említ, bár egyes esetekben nem egyértelmű az etnikai hovatartozásuk. Múcska itt hozzáteszi, hogy ez összefügg a „magyar” népnév hagyományosan tág értelmezésével is, miközben például a szlovák a Maďar/maďarský mellett használja az Uhor/uhorský kifejezéseket is, a történelmi Magyarország népességére vonatkoztatva.

Múcska további problémaként említi, hogy a II. fejezetben a Szlovákia név csak zárójelben szerepel a Csehszlovákia és a Felvidék elnevezés után [Csehszlovákia – Felvidék (Szlovákia)].

„Már a szomszéd iránti egyszerű tisztelet is azt sugallná, hogy fordítva legyen, azaz Szlovákia (Felvidék). Annál is inkább, mivel a mű angol nyelvű változatában a szerzőknek ezzel nyilvánvalóan nem volt problémájuk…”

A szlovák szakember szerint ezek mind olyan kényes kérdések, amelyek legalábbis kérdéseket vetnek fel, legrosszabb esetben ellentétekhez vezethetnek.