Korrupciós newsfilter: Kováčik szabadon engedése az év korrupciós eseménye
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Az év utolsó korrupciós newsfilterében tíz olyan személy választja ki az év korrupciós eseményét, aki a korrupcióval, az átláthatósággal és a jogállammal foglalkozik, név szerint: Ján Mazák, Ľubomír Andrássy, Zuzana Dlugošová, Daniel Lipšic, Zuzana Petková, Zuzana Wienk, Róbert Dobrovodský, Marek Vagovič, Michal Piško és Mária Benedikovičová.
Négyen közülük ugyanazt választották – a jogerősen korrupcióért elítélt Dušan Kováčik volt különleges ügyész szabadon engedését. Ez az esemény az év szégyene címet is kiérdemelte. Dicséret viszont mindazoknak jár, akik egész évben felhívják figyelmet a korrupt és átláthatatlan ügyekre.
Boris Suskonak sikerült elrabolnia az igazságszolgáltatást
Ján Mazák 
az Alkotmánybíróság és a SzK Bírói Tanácsának volt elnöke
Az igazságügyi minisztérium és a kormányhivatal által kiadott Únos spravodlivosti című publikáció elolvasása vagy inkább átlapozása után az az érzésem támadt, hogy egy félresikeredett politikai propagandát tartok a kezemben. Egy olyat, ami agresszíven beleavatkozik a bírók függetlenségébe és pártatlanságába, de egyben egy olyat is, amelyről az emberek olyan gyorsan megfeledkeznek majd, mint amilyen gyorsan elkészült.
Volt benne azonban egy állítás (Dušan Kováčik egy megrendezett politikai per áldozata volt), amely valószínűleg segített Boris Susko igazságügyi miniszternek abban, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtson be az elítélt Dušan Kováčik ügyében és ezzel felfüggesztenie a börtönbüntetését.
Felülvizsgálati kérelmet benyújtani egy elítélt ügyében, majd titkolni annak tartalmát arra hivatkozva, hogy nehogy befolyásolja a Legfelsőbb Bíróságot a döntéshozatalban és a büntetés végrehajtás teljesítésének példátlan megszakítása, ami a múltban soha nem fordult elő, és hiszek benne, hogy többé nem is fog, a kormány egyik olyan tagja által elkövetett súlyos mulasztásnak tartom, akinek a politika élvonalában kellene harcolnia az igazságszolgáltatásért. Ráadásul ezt megerősíti Dušan Kováčik nem jogerős elítélése egy másik kenőpénzes ügyben.
A hazugságok és a bírók, az ügyészek, a rendőrök valamint a jogállamiság elleni felháborító támadások összessége a miniszter ezen döntésének következtében sokkal erőteljesebb lett, mint ahogyan azt valaha is feltételeztem volna. Tömören fogalmazva, Boris Suskonak idén valóban sikerült elrabolnia az igazságszolgáltatást.
A Bejelentővédelmi Hivatal feladatának teljesítése
Ľubomír Andrássy 
az Állami Számvevőszék elnöke
Az állam legmagasabb beosztású tisztviselőinek támadásai ellenére, akiknek a frontvonalból kellene védeniük az állami intézmények függetlenségét, a Bejelentővédelmi Hivatal nem hagyta magát megfélemlíteni. Nem ment bele abba a játékba, amit a politikusok szántak neki. A nehéz időkben valódi független szervezetként működik és ezzel együtt fontos támasza azoknak, akik összeszedték az erejüket és beszámoltak a korrupt, törvényellenes és a bűnüldöző szervek számára érdekes esetekről.
Kováčik szabadlábra helyezése
Zuzana Petková 
a Zastavme korupciu alapítvány igazgatója
„Gratulálok, újságírók, a piszkos munkáért” – hangzott el Robert Fico szájából közvetlenül azután, hogy a Specializált Büntetőbíróság elítélte Dušan Kováčik volt különleges ügyészt. Fico, akkor még ellenzéki politikusként, személyesen ment el az ítélethirdetésre, megfenyegette a bírónőt, hogy törvénnyel való visszaélés miatt feljelenti.
Fico szoros figyelemmel követte végig a volt különleges ügyész ügyét, amint arról a vadászházban készült felvételek árulkodnak: „Dušan Kováčik ügyét hatalmas mérföldkőnek tartom. Ha Dušan megnyerné ezt az ügyet, azzal mindenkinek nagyon, de nagyon segítene.”
Csakhogy nem nyerte meg. Kováčik elítélését a Legfelsőbb Bíróság megerősítette, így megkezdte nyolcéves börtönbüntetésének letöltését. Egészen addig, amíg Fico és Boris Susko igazságügyi miniszter kormányra nem került, és amíg az utóbbi szabadon nem engedte.
Erre egy olyan törvény paragrafusát használta fel, amelyről addig a széles nyilvánosságnak sejtése sem volt. Mert egy hasonló kaliberű pofátlanságot – kiengedni a börtönből a haveromat, csak azért, mert megtehetem – eddig még egyetlen miniszter sem kísérelt meg.
A különleges ügyészség és a NAKA megszüntetésével a Smer egy pofont osztott ki az igazságszolgáltatásnak, Kováčik szabadon engedésével pedig tőrt döfött a bordái közé. Mennyire bízhatnak a jogállamban a polgárok, amikor a bűnről és a bűnhődésről nem a független bíróságok, hanem a politikusok döntenek?
Az államnak védenie kellene a bejelentőket, de nem ezt teszi
Zuzana Dlugošová
a Bejelentővédelmi Hivatal elnöke 
A korrupció elleni vagy más tisztességtelen gyakorlatok elleni harcban jelentős szerepet játszhatnak az intézményekben dolgozó alkalmazottak, akik nem ülnek tétlenül, hanem felhívják a figyelmet a törvénysértésekre. Az államnak ezért mindent meg kellene tennie a védelmük érdekében. Ehelyett azt láttuk, hogyan a politikusok hirtelen, indokolatlanul és szakmai egyeztetés nélkül döntöttek úgy, hogy módosítják a bejelentővédelmi törvényt. A módosításban átírták, mikor lehet az embernek joga a védelemre, de azt is beleírták, hogy a védelmet visszamenőlegesen el lehessen venni, ha – egyszerűen fogalmazva – a munkáltató nem ért vele egyet.
A jó hír az, hogy ezt a rossz javaslatot visszavonták. Ezt azoknak a szabályoknak is köszönhetjük, amiket az európai társadalom és köztük Szlovákia fogadott el. Ugyanezen társadalom egy másik hasznos szabályozásról – a közös korrupcióellenes szabályokról is tárgyalni kezdett. Jövőre így egy új uniós irányelvünk lehet a korrupció elleni harcról, amely egységesíti az egyes korrupt bűncselekményekre, büntetésekre, elévülési időkre és a megelőző intézkedésekre vonatkozó normákat. Figyelemmel követjük az elkészítésének folyamatát.
Megfelelő környezet kialakítása a korrupcióhoz
Zuzana Wienk
a Fehér Holló egyik szervezője 
Ez egy olyan esemény, amely szerintem hihetetlen merészségről és önbizalomról ad tanúbizonyságot: tartós megoldást és perspektívát adott a „mi embereink” számára, a korrupcióból egy jövedelmező és az állam által védett üzleti tevékenységet csinált.
A korrupciós és gazdasági bűncselekmények büntetési tételeinek drasztikus csökkentése, a Speciális Ügyészi Hivatal és NAKA megszüntetése
Daniel Lipšic
ügyész
Az elévülési idő jelentős csökkentésével együtt az állam tulajdonképpen letett arról, hogy megbüntesse a súlyos korrupciós és gazdasági bűncselekményeket. Még akkor is, ha egyes tettek nem évülnek el, a több tucat millió eurós gazdasági bűncselekmény esetében is leginkább felfüggesztett börtönbüntetéssel fognak szembenézni az elkövetők.
Ahogyan azt elmúlt hónapokban tanúi lehettünk, számos rendkívül jelentős korrupciós ügyben állították le az eljárást elévülés miatt. Az ÚŠP és a NAKA megszüntetése után március óta egyetlen egy súlyosabb korrupciós vagy gazdasági bűncselekményben nem indult eljárás. A közlekedési rendészeten, az orvosi rendelőkben, vagy a műszaki vizsgálóállomásokon zajló kis korrupciós ügyekhez térünk vissza.
Az állam emellett több tucat olyan rendőrt, nyomozót és ügyészt veszített el, akik a legjobbak voltak és akik évekig dolgoztak azon, hogy a korrupciós és gazdasági bűncselekmények szakértőivé váljanak. Sokakat elüldöztek a rendőrségtől és az ügyészségtől vagy olyan részlegekre helyezték át őket, amelyeknek semmi közük nincs a korábbi szakterületükhöz. Szlovákia egy viszonylag kis ország, ezért szakértőből is kevés van. Én például Ondrej Repa és Ladislav Masár kollégáimat tartom a legjobb, kifinomult gazdasági bűncselekmények büntetésre szakosodott ügyészeknek. Szomorú és szégyenteljes képet fest erről a korról, hogy bármilyen magyarázat nélkül a büntetés-végrehajtási részlegre helyezték át őket.
Szeretném azt hinni, hogy ha az állam egyszer ismételten úgy dönt, hogy felveszi a harcot a bűnözéssel, amely a jogállam alapjait ássa alá, akkor a felfüggesztett rendőrök és ügyészek többsége visszatér ebbe a harcba.
Az eljárások leállítása, a Speciális Ügyészi Hivatal és a NAKA szétverése, Kováčik szabadlábra helyezése
Michal Piško
a Transparency International Slovensko igazgatója 
Az „év eseményeinek” tekintetében rendkívüli volt, ami a korrupciót és a jogállamot illeti. Hosszú távú szempontból visszalépésnek leginkább az ügyeknek való „megkegyelmezés” számított, amikor a Btk. módosítása, az ÚŠP és a NAKA szétverésén keresztül az állam legyengült a korrupcióval való harcban.
A „2024-es címlapra” azonban még a jogerősen elítélt Dušan Kováčik volt speciális ügyész Boris Susko igazságügyi miniszter általi szabadon engedésének is fel kellene férnie. Kováčikot időközben még nem jogerősen, de egy másik ügyben kenőpénz elfogadása miatt is elítélték, így az az ember, akinek az államot kellett volna képviselnie a korrupció elleni harcban, ismét a korrupció szimbólumává vált.
A jogállamiságot, az igazságszolgáltatást és a tisztességet illetően a Transparency részéről nem hagyhatom figyelmen kívül az államfőválasztást, amelyben Peter Pellegrini győzelméhez a tisztességtelen mutyik és a törvény megkerülése is hozzásegített. Így ismét felerősödött az a tendencia, amely érdemi reakció nélkül tovább ássa alá az intézményekbe vetett bizalmat és tovább fogja deformálni a választási kampányokat.
A polgárok információhoz való jogának csökkentése
Róbert Dobrovodský
ombudsman 
Az információhoz való szabad hozzáférésről és egyes törvények módosításáról szóló törvény módosítása (az információszabadságról szóló törvény) idén novemberben egy olyan tabut nyitott meg, amelyhez negyed évszázad alatt egyetlen politikus sem mert hozzányúlni.
A módosítás ugyanis utat nyitott a minisztériumok, az önkormányzatok vagy közpénzekkel dolgozó vállalatok tisztviselői és alkalmazottai előtt, hogy a rendkívül széles körű információkeresés „ürügyén” eltántorítsák a polgárokat, az oknyomozó újságírókat vagy a korrupcióellenes aktivistákat a fontos eseményektől vagy vagyoni tranzakciókról való információszerzéstől.
Ha az illetékes személy részéről meglesz az akarat, hogy ne hozzon nyilvánosságra „kényelmetlen” információkat, akkor lesz eszköze, hogy akadályozza az információhoz való hozzáférés jogának teljesülését, és ahhoz is, hogy önkényesen határozzon meg olyan költségeket, amelyeket szinte lehetetlen objektíven meghatározni. Az információkat tehát már nem fogják díjmentesen kiadni.
Ez már nem csak a másolási- és a postaköltség kifizetéséről fog szólni, hanem arról az összegről, amelyet az illetékes szerv anélkül határoz meg, hogy valamilyen felettes személy pártatlanul döntsön a kifogásról. A módosítás a politikai jogok gyakorlását díjfizetéshez köti, ami elfogadhatatlan. A polgárok mellett az újságírókat is érinteni fogja, beleavatkozik a szólásszabadságukba és az információkhoz való hozzáférési jogukba, amelyek még az az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlata alapján is szigorúbb védelmet élveznek.
Szabadság Kováčiknak, akit a maffiával való együttműködésért ítéltek el
Marek Vagovič
újságíró 
Nehéz csak egy eseményt választani, hiszen a jelenlegi koalíció és a hozzá közeli személyek az összes írott és íratlan szabályt megszegik – kezdve a Btk. szégyenteljes módosításával egészen Kažimír botrányos franciaországi villájáig.
Van azonban egy esemény, ami mégis kitűnik – Dušan Kováčik büntetésének megszakítása. A volt különleges ügyészé, akit jogerősen elítéltek korrupcióért és a maffiával való együttműködésért. Boris Susko igazságügyi miniszter, aki lehetővé tette számára, hogy (nem kiérdemelten) friss levegőt szívjon, azzal védekezett, hogy ő csak élt azzal, amit a törvény lehetővé tesz számára.
Az érvelése azonban célzott és nem áll biztos lábakon. Arról ugyanis nem tudni, hogy ugyanilyen gondossággal járt volna el valaki más ügyében is. Susko szégyent nem érezve csak Kováčikot emelte ki a börtönből, akinek sorsa Robert Ficónak sok álmatlan éjszakát okozott. A volt különleges ügyész ugyanis a kormányai alatt biztosította az úgynevezett mi embereink érinthetetlenségét.
Susko gyakorlatilag visszaélt azzal a paragrafussal, amelynek azokban az esetekben kellene biztosítékként szolgálnia, amikor valódi kétségek állnak fenn a bűnösségről, ami Kováčik ügyéről nem mondható el. Hasonlóan Maroš Žilinkához, aki a 363-as paragrafussal él vissza a politika, a biztonsági szervek és az üzlet világában tevékenykedő befolyásos személyek javára.
Az igazságügyi miniszter ezzel a felháborító lépéssel magához ragadta annak jogát, hogy a bíróságok helyett döntsön, ami a hatalmi ágak természetes szétválasztásának rendszerében elfogadhatatlan. A bűnösségről, illetve a letartóztatásból való szabadon engedésből nem a politikusoknak és az ügyészeknek, hanem kizárólag a bíróknak kell dönteniük. Másképp nem működnek a fékek és az ellensúlyok, a jogból pedig egy olyan védőháló válik, amely csak a kiválasztottakat szolgálja.
A gyanús ügyei ellenére Pellegrini az elnöki székbe került
Mária Benedikovičová
a Denník N riportere 
„Most te mondhatnád, hogy: Így kell ezt csinálni, a kutyafáját” – gratulált Robert Fico Peter Pellegrininek azon az áprilisi éjszakán, amikor megnyerte az államfőválasztást.
Pellegrininek egy olyan kampány után sikerült megszereznie a legmagasabb állami funkciót, amelyben súlyos, szabálysértésekre utaló gyanúk merültek fel. Az állam a mai napig nem vizsgálta ki az új elnökhöz kapcsolódó gyanús ügyeket.
Azok a beadványok, amelyeket már kivizsgált, lesöpört az asztalról, ami felháborodást keltett a MEMO 98, Transparency International Slovensko és a Zastavme korupciu alapítvány, tehát a választások tisztességes menetét felügyelő civil szervezeteknél. Szerintük mindenki látta azt a nyilvánvaló törvénysértést, amely Matúš Šutaj Eštok belügyminiszter fizetett hirdetései idéztek elő, amelyekben Ivan Korčokot, Pellegrini ellenfelét többek között „a háború jelöltjének” nevezte. Az ügy azzal zárult le, hogy a belügyminisztérium alá tartozó járási hivatal hivatalnokai megállapították, hogy semmi sem történt.
A nyilvánosság még mindig nem tudja, honnan szerzett Pellegrini félmillió eurót a kampányra. Az adományozók kilétét úgy fedte el, hogy a törvény által előírt transzparens számlájára a Hlas párt küldte a pénzt. Egy 250 ezer eurós kifizetést a Hlas már csak a választások után teljesített, amit a törvény nem engedélyez. És mit szólt ehhez Pellegrini? Technikai hibának nevezte és megígérte, hogy kifizetik érte a büntetést. Azt viszont, hogy egyáltalán kaptak-e valamilyen büntetést vagy kifizették-e, a mai napig homály fedi.
A civil szervezetek szerint Pellegrini kampányának elszámolásával is voltak problémák. A Transparency felhívta rá a figyelmet, hogy nem férhetett bele a törvény által engedélyezett félmillió eurós korlátba, mert a kampánya akkora méretű volt, hogy ezt mindenképp meg kellett haladnia. Ezidáig ezért sem kapott büntetést.
A közlekedési hivatal még mindig nem közölte, hogyan vizsgálta ki Pellegrini repülőútját a királyhelmeci kampányestre azzal a repülővel, ami Peter Náhlik hlasos képviselő cégének tulajdonában van. Azoknak a cégeknek, amelyeknek nincs engedélyük a kereskedelmi utak üzemeltetésére, büntetés jár. Április óta azonban csend van.
A szabály- és törvénysértések gyanúinak számlálása folytatódhat, Pellegrininek azonban nincs mitől tartania, ezek nem veszélyeztetik az elnöki pozícióját. 2029-ig kell betöltenie a köztársasági elnök szerepét. Ebből a szempontból nézve azonban paradoxnak tűnik, ahogyan még néhány órával a győzelme előtt a Hlas beszélgetőestjén hangoztatta, hogy még éjjel sem hajt át a piroson, mert „a szabályokat be kell tartani, függetlenül attól, hogy lát-e minket valaki vagy sem”.
Filip Orsolya fordítása
