És boldogan éltek, de külön a másiktól. Milyenek azok a mingles kapcsolatok, ahol a felek nem költöznek össze?

Csetelés a társkeresőn, néhány hónapnyi randizás, majd az a bizonyos egymásnál hagyott fogkefe és voilà, hirtelen eljön a nagy pillanat: az összeköltözés. A legtöbbünk esetében hasonló forgatókönyv zajlik le, kivéve a mingles párokat. Ezek a párok ugyanis úgy döntöttek, hogy a kapcsolatukat két különböző címen fogják ápolni. Ezen pedig a házasság és a gyerekek születése sem változtatott.

„Már nyolc éve vagyunk együtt, de egyszer sem jutott eszünkbe az együttélés gondolata” – mondja a 45 éves Jana, aki az első házassága után úgy döntött, hogy nem teszi ki magát és a lányát egy újabb traumának. „Azzal nem volt gondom, hogy járni kezdjek valakivel, az együttélés azonban megálljt kapott: az új férjem ezt az elejétől kezdve tiszteletben tartotta és jól működik a kapcsolatunk” – teszi hozzá.

A mingles vagyis „married but singles” párok a családi élet egy új modelljét mutatják be. Az ilyen kapcsolatokban a házastársak, vagy a hosszú távú kapcsolatban élő párok saját háztartást tartanak fenn anélkül, hogy kibújnának a kapcsolathoz tartozó kötelezettségek alól: családi életet élnek, érzelmileg és anyagilag is támogatják egymást, együtt töltik az idejüket és a két lakhelyen még gyerekeket is nevelnek.

Ne hagyjuk, hogy a szikra mindennapi problémák terhe alatt kihunyjon

Ahogyan Jana esetében is, ebben a döntésben másoknál is nagy szerepet játszanak a múltban szerzett tapasztalatok. Azok a nők, akik részt vettek a diplomamunkámhoz készített kutatásban, ismételten felhívták a figyelmet arra, hogy az előző kapcsolataik a feladatok egyenlőtlen elosztása miatt mentek tönkre.

Úgy érezték, hogy a munka – háztartás – gyereknevelés hármasa hatalmas mentális terhet rak rájuk, amiből az előző partnereik nem az elképzeléseik szerint vették ki a részüket, és emiatt nagy ellentétek és viták keletkeztek. A mingles kapcsolatokban pedig leginkább azt méltányolják, hogy ezek a konfliktusok nem léteznek.

„Sokkal könnyebb az életem, hogy nincs otthon egy férjem, aki elvárja tőlem, hogy megfőzzek, kitakarítsak, megcsináljam a gyerekekkel a házit és hogy észben tartsam az összes találkozó és orvosi vizsgálat időpontját. És főleg amiatt is, hogy nem kell azon veszekednünk, ki csinált többet” – magyarázza Elizabeth, aki Janához hasonlóan úgy döntött, hogy elhagyja a férjét és egy városi lakásba költözik. Az új partnere és gyerekei most ide járnak hozzá látogatóba.

„A különbség abban az érzésben rejlik, hogy értékes számomra és abban is, hogy ha nem akarom őket látni, akkor nem muszáj találkoznunk” – teszi hozzá Elizabeth, aki ugyanazon ok miatt ódzkodik az összeköltözéstől, mint Jana – attól fél, hogy az összeköltözés következtében ismét a mindent kézbentartó gazdaasszony szerepébe kerülne. Ebben az esetben azonban egy újabb ok is felmerül. Skóciában, ahol él, egyedülálló anyaként sok támogatást kap az államtól, leginkább részmunkaidős állást, napközit és lakhatást illetően.

„Az összeköltözéssel mindezt elveszteném. Az egyik lehetőség az lenne, hogy hozzáköltöznék, ami azt jelentené, hogy el kellene jöjjek a városi lakásomból és ezzel az egész támogatást elveszteném… Ezzel egy olyan helyzetbe kerülnék, amit még elképzelni sem kellemes.”

Megszűnnek a pénz körüli viták

Elizabeth döntése mögött a rossz tapasztalat és az anyagi okok állnak. Főleg ezek foglalkoztatnak minden olyan embert, akik még csak ismerkednek ezzel a típusú kapcsolattal. Mi a helyzet tehát a pénzügyek terén?

A leggyakoribb a közös és a saját kiadások rendszere. A felek általában maguk fizetik az olyan kiadásokat, mint a lakbér, a jelzáloghitel, a számlák és a személyes igényeket szolgáló kiadások. Ha együtt vannak, akkor megegyeznek, hogy egyszer az egyik, majd a másik fizet, legyen szó vacsorákról, nyaralásokról, moziról vagy koncertekről.

Ezek általában íratlan szabályoknak számítanak, azokban az esetekben azonban, ahol gyerekek is vannak, a mingles pároknak egy közös számlájuk is van, amelyhez havonta egy előre meghatározott összeggel járulnak hozzá és erről fizetik a gyerekneveléssel kapcsolatos kiadásokat.

„Tekintettel arra, hogy én egyáltalán nem járok át a partneremhez, mindig csak nálam találkozunk, arányosan hozzájárul a lakbérhez és az ételhez” – mesél a saját helyzetéről az elvált Zita, akit a szlovákiai partnere minden hétvégén meglátogat Csehországban. „Ha nem járulna hozzá a költségek fedezéséhez, azt a számlák befizetésekor megérezném” – teszi hozzá.

A 32 éves Monika viszont teljes mértékben elégedett ezzel a rendszerrel. „Lehet, hogy ez hihetetlenül hangzik, de két különálló háztartásban sokkal többet tudok spórolni” – magyarázza, hozzátéve, hogy a mingles kapcsolatok pénzügyi oldala számára inkább egy kellemes pluszt jelent.

Így van ezzel Kateřina is, akinek megkönnyebbülés, hogy nem kell az anyagiakkal foglalkozni: „Mindketten tudunk számolni, tehát ha most én fizettem a vacsorát, a következő alkalommal a partnerem fogja. Nincs szükségünk semmilyen rendszerre. Ha nem lenne pénzem, kisegítene és feltételezem, hogy fordított helyzetben ezt én is megtenném. A pénz nálunk nem beszédtéma, a korábbi kapcsolataimmal ellentétben soha nem okozott veszekedést.”

Eddig olyan esetekről írtunk, amikor a mingles kapcsolat egy szabadon meghozott döntés következtében jött létre. Mi van azonban azokkal a párokkal, akiket a körülmények kényszerítenek kétlaki kapcsolatokba?

Vannak, akik a körülmények miatt döntenek így 

A mingles párok között ugyanis sok az olyan kapcsolat, amelyben az egyik fél osztott felügyelettel neveli a gyerekét, mint ahogyan azt a Spanyolországban élő Monika esete is illusztrálja: „Nem tudom, hogy ez Csehországban hogy van, de Spanyolországban a költözés a sci-fi kategóriába tartozik. Azon a helyen kell maradnom, ahol lakok, mert így egyeztünk meg az osztott felügyeletről. Ha el szeretnék menni valahova, ahhoz a bíróság és Maruška apjának engedélyét kell kikérnem.”

Így van ezzel az új partnere is, tehát ha még véletlenül össze is akarnának költözni, ameddig felváltva nevelik a gyerekeiket, a nagy távolságra való tekintettel ez nem lehetséges.

Az osztott felügyelet azonban messze nem az egyetlen akadály, ami miatt le kell mondaniuk az együttélésről – ide tartozik még a család beteg tagjainak ápolása, vagy a bürokrácia is.

Egy beteg családtag ápolásával kell megküzdenie az 50 éves Veronikának is: „A partneremmel tizenhárom éve vagyunk együtt, egy óceán és több órás repülőutak választanak el minket. Noha Csehországban találkoztunk, ő amerikai, ahol a súlyos beteg anyukáját ápolja. Korábban mindketten látogattuk egymást, most azonban az anyukája állapotától függően inkább csak én látogatom.”

Ezen akadályok ellenére azonban Veronika arról számol be, hogy ez a nem önkéntes mingles kapcsolat számos dologgal gazdagította az életét – elég ideje jut magára, kimehet a hétvégi házába, elutazhat Prágába, amihez nagyon erős kötelékek fűzik, valamint tölthet időt a barátaival és a lányaival. Nem érzi magát magányosnak, mert noha a partnere fizikailag távol is van, a modern technológiáknak köszönhetően úgy érzi, hogy itt van vele.

Hasonló, de egy sokkal bonyolultabb történetről számol be Leona. A jelenlegi férjével Dél-Amerikában ismerkedett meg egy szakmai gyakorlaton, most pedig már harmadik éve próbálja legyőzni azokat a bürokratikus akadályokat, amelyek miatt a kapcsolatuk happy end helyett inkább egy Kafka-regényhez kezd hasonlítani.

„Repülök az egyik nagykövetségre, megveszem a jegyeket, csakhogy aztán ismét találnak egy olyan dokumentumot, ami miatt nem engedik be az országba” – számol be az általa megélt nehéz pillanatokról. A nehézségeket a szülei, a kollégái és a barátai segítenek neki leküzdeni.

Veronikához hasonlóan ő is Skype-on tartja a kapcsolatot a párjával, az időeltolódás miatt ez azonban nem mindig megy simán: „Éjjel alvás helyett inkább vele beszélek, és amikor tényleg rosszul vagyok, egyszerűen nincs mellettem” – teszi hozzá és mutat rá a mingles kapcsolatok egy olyan oldalára, amelyről még nem ejtettünk szót.

A szerelemhez és az odaadáshoz nem kell közös tér 

A Heidelbergi Egyetem nemrég közzétett tanulmánya az elköteleződés, az élettel való elégedettség és a magányosságérzet kapcsolatát vizsgálta meg. A mingles párok, akik kevésbé elkötelezettek a partnerük iránt, a tanulmány szerint nem annyira boldogok, mint a komoly kapcsolatban élő párok. A szingliknél azonban elégedettebbek.

És hogy mit jelent ez számukra? Olyan ez kicsit, mintha a szabadság és az intimitás között próbálnának egyensúlyozni. Tömören azt mondhatnánk, hogy van valakijük, akire számíthatnak, de nem kell a koszos zoknijait mosniuk.

Másrészt viszont, a mentális egészségről és az elégedettségről szóló felmérések alapján a mingles párok nem lesznek olyan szinten, mint azok, akik vállalják a kockázatot és összeköltöznek.

A közönségből most valaki felemeli a kezét és igen, azt a kérdést szeretné feltenni, amely ennél a témánál egyértelmű választ kíván: „Nem arról szól csupán ez az egész, hogy kibújhassunk az elköteleződés alól?”

Ez a kérdés minden alkalommal elhangzik, amikor a mingles párokról van szó. A válasz lehet, hogy meglepőnek tűnik, noha a külön otthon ezeknek a pároknak egy bizonyos szabadságot biztosít, a kutatások alapján a partnerek nem úgy veszik, hogy ezáltal elfuthatnak az elköteleződés elől, éppen ellenkezőleg.

A mingles kapcsolatokra a legerősebb elköteleződésként tekinthetünk, mert a párokat semmilyen jogi szerződés, vagy közös lakás nem láncolja egymáshoz. Az egyetlen dolog, ami egymás mellett tartja őket, az a közös döntésük, tehát, hogy együtt akarnak lenni a jelenben és a jövőben is. Ami természetesen egy újabb kérdést vet fel: hogyan állnak hozzá ezek a párok a bizalom és a hűség kérdéséhez?

„Úgy gondolom, hogy felnőtt emberek vagyunk és nincs szükségünk arra, hogy hazudjunk egymásnak, tehát, ha elege lenne belőle, az ajtó nyitva van, semmilyen hűtlenséget vagy más felnőtt tisztességtelen játszmát nem várok” – válaszol erre a kérdésre Kateřina, aki nem él együtt a partnerével és nincs kétsége afelől, hogy bízhat benne és hogy hűséges hozzá.

„Szerintem éppen ezt követik el az emberek, amikor együtt élnek, nem akarják az egész életüket tönkretenni, ezért aztán inkább hazudnak és a családi idill látszólagos kényelme mögé bújnak” – teszi hozzá Kateřina. Szavai azt a nézetet tükrözik, hogy a fizikai közelség nem garantálja automatikusan az érzelmi közelséget, vagy a hűséget. „A mingles kapcsolatokban minden átláthatóbb. Együtt vagyunk, mert együtt akarunk lenni, nem azért, mert olyan külső körülmények kényszerítenének minket, mint a lízing vagy a jelzáloghitel” – magyarázza.

Kateřina tapasztalata arra enged következtetni, hogy a mingles jellegű kapcsolat többet igényel, ami az érettséget, az őszinteséget és a nyitottságot illeti. Közös háztartás és szerződések nélkül, amelyek köteleznék őket, ezek a partnerek egy olyan helyzetben vannak, amikor a kapcsolatukat fokozatosan választják meg. „A mi esetünkben ez azt jelenti, hogy azért maradunk együtt, mert értelmét látjuk, nem azért, mert félnénk a szakítás következményeitől” – mondja Kateřina.

Ahogyan azonban az eltérő tapasztalatokkal rendelkező válaszadók mondják, a hátrányok egyike lehet a bizonytalanság érzete és annak az érzése, hogy nem elég szoros a párjuk és köztük levő kötelék. Ha külön élünk, néha úgy érezhetjük magunkat, mintha valahol félúton lennénk a kapcsolatban. Nem vagyunk teljes mértékben önállóak, de ezzel egyúttal teljesen együtt sem vagyunk a párunkkal. Ez egyes esetekben ahhoz az érzéshez vezet, hogy az életünkből hiányzik valami komolyabb, vagy hogy a kapcsolatunk nem annyira szilárd, mint amennyire szeretnénk.

„Ez leginkább a Covid-járvány alatt volt megterhelő. Mindenki otthon volt bezárva, mindent a szokatlan félelem és bizonytalanság érzelme lengett körül. Ez volt az az időszak, amikor a legtöbbet gondolkodtam rajta, hogy megéri-e” – mesél a tapasztalatairól Veronika, aki a járvány alatt csaknem két évig nem látta a partnerét. „Azonban szerencsém volt, mert a legnehezebb percekben, amikor anyukám haldoklott, itt volt és támogatott” – teszi hozzá és hangsúlyozza, párként ezek a tapasztalatok is megerősítették őket.

A mingles kapcsolatok további terhe a két háztartás harmonizálásához, illetve azon közös tevékenységek megtervezéséhez szükséges, amelyet még a mi, a párunk és a közös gyerekeink is befolyásolnak. Ha még ehhez a két ház közötti logisztikát, a munkaidőt, a hobbikat és az órarendeket is egyeztetni kell, akkor világossá válik számunkra, hogy noha a mingles sok esetben csaknem idillinek tűnik, ilyen körülmények között egy jelentős stresszfaktornak minősül.

És mi lesz tovább?

És boldogan éltek, de mindketten külön? Boldogan éltek együtt és a végén össze is költöztek? Mikor hogy. Néhány pár számára a mingles kapcsolat felkészíti őket arra, ami utána következik, mások viszont az együttéléssel egyáltalán nem számolnak. Mitől függ ez konkrétan? Az életkortól, a karriertől, a családi kötelezettségektől a személyes preferenciáktól és a tapasztalatoktól is.

De Jong Giervold kutató rámutatott, hogy két és több tönkrement kapcsolat után kétszer akkora a valószínűsége, hogy a következő kapcsolatban a felek inkább a különélést választják, ugyanígy 55 év felett is növekszik ennek a valószínűsége.

Svédországban még alaposabb kutatást végeztek: ezen határ elérése után főleg a nők azok, akik nem hajlandóak másokkal összeköltözni. Képzeljük el, hogy felneveltünk három gyereket, akik kirepültek a fészekből, és ötven vagy hatvan éves korunkban lehetőségünk támad egy teljesen újfajta függetlenség megélésére.

És éppen ez az az ok, amire Karlsson és Borell felhívták a figyelmet: az elvált idős nők inkább a mingles kapcsolatot választják, hiszen automatikusan tőlük várják el, hogy a partnert annak megbetegedése esetén ápolni fogják. Így a szerényebb élet árán külön háztartásban élve tartják fenn az intim kapcsolataikat.

A partnerről való gondoskodás így egy opcióvá válik, ahelyett, hogy automatikus lenne. Ezzel egyúttal megélik az érzelmi támogatást és a megosztást, az évekig tartó gyereknevelés és háztartásvezetés után pedig végre idejük nyílik arra, hogy azt tegyék, amit szeretnének és amire szükségük van.

És hogy mi a helyzet Csehországban? A demográfiai felmérések azt mutatják, hogy a cseheknél még mindig a kétgyerekes, egy háztartásban élő család ideálja dominál. Nem csoda tehát, hogy a kevésbé elterjedt kapcsolattípusok, mint a mingles, különböző reakciókat, sokkot, sőt egyenesen szkepticizmust váltanak ki.

Van, aki alkalmazkodásra képtelen egyéneknek tartja az ilyen kapcsolatban élőket, akik nem hajlandóak áldozatokat hozni, míg mások szerint az emancipált feministáknak való. Azonban mindkét vélemény szélsőséges.

A mingles kapcsolatok szélesebb és sokéves társadalmi változásokat tükröznek: megvannak a feltételeink ahhoz, hogy szabadabb döntéseket hozzunk, megváltoztak az értékpreferenciáink és nem csak az életkörülményeink, hanem a terveink, az elvárásaink, de az élet- és családútjaink is eltérőek.

Ez a sok változás lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk és utakat keressünk, amelyek a leginkább megfelelnek az igényeinknek és az arról való elképzeléseinknek, hogy hol, mikor és kivel leszünk elégedettek és boldogok. Még annak árán is, hogy a nagymamánk karácsonykor azon fog siránkozni, hogy az ágynemű, amit a hozományunkba szán még néhány évig, vagy esetleg örökké kibontatlan marad…