Gubík László az RMDSZ sikeréről: Minden polgármester úgy küzdött a parlamenti képviseletért, mintha azon az ő széke múlt volna

Hétvégén parlamenti választást tartottak Romániában, amin az RMDSZ kiemelkedő eredményt ért el. A 2021-es népszámlálás szerint a magyarok aránya Romániában 6,05 százalék, az RMDSZ a szavazatok 6,4 százalékát szerezte meg.

Gubík László – mint az a Facebook-posztjaiból kiderült – a választás előtt Erdélyben járt és ott volt az RMDSZ eredményváróján is. Ennek kapcsán beszélgettünk vele arról, milyen tanulságokkal szolgál az RMDSZ sikere, és van-e valami, amit a Magyar Szövetség is hasznosítani tud.

---

Mit tapasztalt a helyszínen, minek tudja be az RMDSZ kiemelkedő eredményét?

A kiváló politikai teljesítménynek, a nagyon komoly szervezettségnek, a társadalmi összefogásnak. Nemcsak az eredményvárón voltam ott volt, hanem az azt megelőző három napon jártam Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Maros megyében, Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen és Zetelakán. Közelről figyelhettem a Romániai Magyar Szövetség politikusainak és önkénteseinek a munkáját, és azt láttam, hogy a lelki vezetőktől kezdve a nagy társadalmi szervezeteken át az önkormányzati képviselőkig és a polgármesterekig mindenki egyként beleállt a kampányba.

Ez az, amire szerintem a Felvidéken is mindenki vágyik, és amire nálunk szükség van. Mert csak így lehet olyan teljesítményt elérni, amilyet az erdélyiek is elértek. Ha arányaiban nézzük az eredményt, azt látjuk, hogy négy magyarból hármat elvittek az urnákhoz. A közösség közel háromnegyede elment szavazni. Ez irigylésre méltó, de ne álljunk meg az irigylésnél, inkább lessük el azokat a jó gyakorlatokat, amelyeket ők alkalmaznak.

Azon túl, hogy kifejezzem a nemzeti együvé tartozást és a politikai partnerséget, az is a nem titkolt célom volt, hogy tanulni is megyek hozzájuk.

Milyen tanulságokkal tért haza?

A kulcs a társadalmi összefogás, a tervezettség. Az erdélyi partnerek a mozgósítást az utolsó napokban gyakorlatilag a tökélyre fejlesztették, illetve sikerült olyan hangulatot teremteni, hogy az emberek elhitték, hogy az erdélyi politikum, az érdekképviselet nélkül rendkívül meggyengülne a közösség. Ez náluk működik, és ez az, amit a választóink nálunk nem hisznek el ilyen mértékben. Ezen kell javítani.

Látott valami konkrétumot vagy módszert, amiről úgy gondolja, hogy azt a Magyar Szövetségnél is alkalmazni lehet?

Egyrészt meg kell teremteni egy olyan hangulatot, hogy mindenki magáénak érezze az ügyet az önkormányzatoktól a lelkipásztorokig, másrészt be kell fejezni azt a munkát, amit idehaza elkezdtek, csak nem fejeztek be. Legyen például önkénteshálózat, amely mozgósítható.

Valójában nincs ebben semmi bonyolult, csak végig kell vinni a munkát. Erdélyben sem a spanyolviaszt találták fel, nincs csodafegyverük, csak meg volt tervezve a kampány.

A nyilvánvalón túl mennyire analóg a két közösség helyzete?

Van egy lényeges különbség, ami Erdélyben nagy hatással van a mozgósításra: nagyobb a kulturális válaszfal a helyi nyugati keresztény magyarság és a helyi keleti keresztény románság között. Nincs akkora átjárás köztük, mint nálunk a Felvidéken. Nem véletlen, hogy nincs román–magyar vegyespárt, soha nem is volt, és nincs olyan tendencia sem, hogy a magyarok nagyobb tömegben román pártokra szavaznának. Nálunk mindkét jelenség megvolt, illetve meg is van.

A másik lényeges különbség pedig az, hogy az RMDSZ harminc-egynéhány éve, a rendszerváltás óta folyamatosan a parlamentben van, és ennek az időnek a nagy részében a kormány tagja is volt. Nálunk most ennek pont az ellenkezője áll fenn. Erdélyben a helyi magyarságnak van egyfajta hatalmi státusza, ami önmagában is segíti a mozgósítást. Nálunk ide kéne visszakerülni, ezt kéne visszahozni, újra megteremteni.

Emellett Romániában a magyarellenesség még sokkal inkább jelen van, mint nálunk, emiatt a mozgósító ereje is nagyobb – bár a nyelvtörvénytervezet nálunk is felélesztette a régi traumákat.

A kulturális válaszvonalnál erre is utaltam. Nagyon leegyszerűsítve: az erdélyi magyarság jobban tart a románságtól, mint a felvidéki magyarság a szlovákságtól.

Ezek szerint az erdélyi tapasztalataiból nem következik egy olyan téma vagy ügy, amivel hasonlóan eggyé lehetne kovácsolni a felvidéki magyarságot? Mivel tudna a Magyar Szövetség hasonló eredményt elérni?

Ami fontos tapasztalat – és ezen gondolat mentén vágtam bele a pártelnökségbe is –, hogy Erdélynek a történelem során volt önálló államisága, van ennek egy hagyománya. Ez a politikában úgy jelenik meg, hogy nem kultúretikai kérdésekkel foglalkoznak, hanem kifejezetten az erdélyiség megélésével és képviseletével az oktatás, a gazdaság terén és minden más területen.

Nálunk ilyen hagyomány történelmi okokból nincs, de ettől függetlenül a helyes irány szerintem ugyanez: nekünk a felvidéki magyar közösség, a mellettünk élő többi nemzetiség, illetve a régióink ügyeivel kell foglalkoznunk, mert az őket érintő kérdésekre tényleg csak mi tudunk releváns választ adni, más nem. Arra ott vannak a nagyobb szereplők, hogy kultúretikai kérdésekkel, nagy világmegváltó dolgokkal foglalkozzanak.

Erdélyben a politikának a része és velejárója ennek a gondolatiságnak a képviselete. Én úgy látom, hogy nekünk is önmagunkkal, a saját éredekeink képviseletével, a minket érintő ügyekkel kell foglalkoznunk, mert ez a felvidéki politikum feladata.

A nyelvtörvény pont egy ilyen téma, ahogy az iskolahálózat megőrzése, az önkormányzatok finanszírozása is, vagy hogy legyenek olyan turisztikai beruházások, amelyek fellendítik a déli régió imázsát. Erről szól a „Felvidék First”: a felvidéki politikumnak ezekre kell koncentrálnia, mert más nem fog velük foglalkozni.

Említette, hogy Erdélynek van egy identitásformáló történelmi előzménye, ami nálunk hiányzik. Ebből nem következik, hogy valamilyen módon újra kellene definiálni a felvidékiséget?

Újradefiniálni nem kell. Az élet megoldja, hogy legyenek közös ügyek: a nyelvtörvényt, vagy az önkormányzatok finanszírozásának ügyét nem mi találtuk ki. De szükség van arra is, hogy legyen egy programalapú gondolkodás, legyen közös nevező.

Például egy olyan tehetséggondozó program, ami arra szolgál, hogy a gimnazista fiatalokat otthon tartsa: tudatosan foglalkozzunk azzal, hogy az elit ne Budapesten folytassa, hanem idehaza legyenek olyan meghatározó társadalmi, tudományos szereplők, akik vezetik a közösséget.

Legyen egy oktatási programunk, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen azon gondolkodni, hogy melyik iskolát célszerűbb összevonni a másikkal, hogy ne szűnjön meg a magyar nyelvű oktatás. Hogy 15 évre előre lássuk a demográfiai folyamatok mentén, mi a helyzet és mi lenne az optimális megoldás.

A cigányság ügyét úgy kellene kezelnünk, hogy mivel a magyar nemzetnek és a felvidéki magyar közösségnek szerves része a magyar ajkú cigány közösség, az ebben rejlő nemzetstratégiai jelentőséget, tartalékot szakmailag is meg tudjuk tölteni programokkal, tartalommal. Egy ilyen programalapú gondolkodásra nagyon nagy szükség van.

Szerintem ez elsősorban nem is a politikum dolga, viszont a politikum feladata, hogy generáljon ilyen folyamatokat.

Visszakanyarodva az RMDSZ sikeréhez: Romániában is nagyon nagy jelentősége van annak, hogy egy pártnak mennyire van helyi beágyazottsága, polgármesterei. Ez igazából nálunk is megvan, ahogy azt az önkormányzati és a megyei választások eredményei is mutatták. A Szövetség viszont a parlamenti választáson nem tudta hozni ugyanezt a szintet, annak ellenére, hogy egyáltalán nem indult mélyről. Mit kell tenni, hogy az RMDSZ-hez hasonlóan parlamentbe jutásra lehessen váltani az erős helyi beágyazottságot?

Nem lehetetlen a feladat. Olyan helyzetet, olyan állapotot kell teremteni, hogy azok, akik egy regionális politikai meccset – legyen az egy polgármesterválasztás, vagy egy megyei önkormányzati választás – élet-halál kérdésként élnek meg, a parlamenti választást is így éljék meg.

Mert Erdélyben én ezt láttam. Minden polgármester ugyanúgy küzdött a parlamenti képviseletért, mintha azon az ő polgármestersége múlt volna.