Minőségi kultúrát hoznak Somorjára. Interjú a Mozi klubot vezető Végh Ákossal
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A Mozi Somorja egyik fontos kulturális helyszíne, ami nem pusztán a fekvését tekintve van a főúton. Sokféle művészeti ág képviselője lépett már fel klubban. Leginkább zenészek, szinte az összes műfajból, a legmagasabb minőséget képviselve. De izgalmas beszélgetések is folynak itt.
Végh Ákos és felesége, Koncz Csilla találta ki a Mozit, amely közel tízéves működése során őket is megtanította egy, a megszokottól eltérő életmódra. Mostanra egy fiatalos csapatot is sikerült kialakítani, ami nemcsak őket tehermentesíti némileg, de friss szemléletet is hoz.
Végh Ákossal arról beszélgettünk, hogy
- van-e filmvetítés a Moziban;
- milyen a szlovákok és a magyarok kulturális együttélése Somorján;
- hogyan hatott rájuk a Covid, és azóta mi történt a kultúra iránti érdeklődéssel;
- milyen haszonnal jár, ha az ember egy kulturális klubot működtet;
- meg lehet-e élni egy kulturális hely működtetéséből.
A klub a város régi mozijának épületében működik, viszont ha jól tudom, minden műfajjal lehet itt találkozni, csak filmmel nem…
Pontosítsunk! Néha van film is, évente egyszer, a régi moziteremben, ami még nincs felújítva, nincs benne fűtés sem. A hatvanas-hetvenes évek dizájnjával a háttérben nézzük a filmet.
Ha hosszú távra tervezel, gondolom, tervben van ennek a felújítása. Így van?
Mindenféleképpen. Igyekszünk kisebb projektekben részt venni, amiből ezt a felújítást finanszírozni tudnánk.
Miért nem nagy pályázatból?
Mert azt már kihasználta az X Bionic, ahol működik egy mozi. Pályázati pénzből készült, a kulturális minisztériumtól kaptak rá pénzt, hogy a városi mozit megcsinálják. De a hosszú távú terv az, hogy mi is átalakítjuk a mozit, ami eredetileg 250 férőhelyes, és a felújítás után 180 ülőhely lesz majd benne. Van egy nagy színpad bent, amit kicsit előbbre hozunk, hogy mögötte lehessen egy backstage, és az egész felett a vászon.
Ez így egy nagyobb koncertterem is lesz akkor nektek? Merthogy most egy kávézó jelenti a Mozit egy kisebb színpaddal, illetve nyáron a nem túl nagy udvar.
Igen, de kisebb lesz, mint a kultúrházé. A mostani lehetőségeinknél viszont jobb. 180 férőhely elég, hiszen sajnos már nem járnak olyan sokan koncertekre, előadásokra, mint régebben.
Most a nagyobb teret az udvar jelenti, ahol a fesztiváljaitok zajlanak. Milyen fesztiválokról van szó?
Három különböző stílus, de mindegyiknek ugyanaz a nem túl ötletes neve. Van a kétnapos Samaria Jazz fesztivál, amit Vida Igorral, a dunaszerdahelyi JazzclubDS vezetőjével csináljuk. Mindig van egy helyi, egy szlovák, egy magyar fellépő és egy a nagyvilágból. Egyik célja ezeknek, hogy a város szlovák és magyar közönségét összehozza, és ez működik is.
A Samaria Folk, ahogy a neve is mutatja, egy népzenei fesztivál. Az első napon egy olyan koncerttel, ami nyomokban tartalmaz népzenét, tehát ami a népzenéből táplálkozik, de azt más műfajokkal ötvözi, aztán másnap egy folkkoncert táncházzal.
És a harmadik fesztivál a bluesé…
Samaria Blues?
Igen… (nevet) Ugyanezzel a logikával, szlovák és magyar zenekarokkal, ebben a segítséget a somorjai Miro Suchoň jelenti. A fesztivál házigazdái Erich Boboš Procházka és Tornóczi Tibor, akik szájharmonikások, és a koncertek végén a zenekarokkal jammelnek.
Kiemelted a fesztiváloknál, hogy mennyire fontos megtalálni az utat a városban élő szlovákok és magyarok felé. Az utóbbi évtizedekben a városban élő nemzetiségek aránya nagyban megváltozott, Somorja a közeli Pozsony alvóvárosa is lett sokak számára. Mennyire keverednek az emberek a városban, és mennyire maradnak meg a gettókban?
Igaz, amit állítasz, sokak számára Somorja csak alvóváros. És ha szlovák zenekart hívunk, arra is leginkább ugyanazok a magyarok jönnek el, akik más koncertjeinkre is, és ugyanaz a két-három szlovák csapat, akik a magyar koncertekre is járnak. De ezt úgy is felfoghatjuk, ezeknek a csoportoknak a szintjén, hogy működik a dolog, közelebb kerülnek egymáshoz a szlovákok és a magyarok. Az alvóváros problémája pedig messzire vezet, azt egy klub a kínálatán túl nem tudja kezelni, mi pedig megtesszük, ami tőlünk telik.
Ez a városban zajló, mások által szervezett eseményekre is érvényes?
Színházi vagy más nyelvfüggő rendezvény nem számít ebből a szempontból. De van például augusztus 20-a. Ott tisztán magyar fellépők vannak, magyar zenészek, előadások, és oda elmennek a szlovákok, csak épp egy részük nem is tudja, miről szól az egész. Szuperül lemegy a himnusz, meg közös éneklés, és nem tudják, miért van tűzijáték. A lényeg az, hogy kimennek akkor, ha nagyobb rendezvény van, ha látják, hogy mozgolódás van a városban, nagyobb a dőzs.
Számomra az érdekes a Moziban, hogy egyszerre van klubjellege, az ennek megfelelő klubos programmal és közönséggel, de egy másfajta, hogy úgy mondjam, eltartottabb kisujjú kultúra is megjelenik, egy klasszikus stílusú kávézóként is működik. Miért van ez így, mi ennek a célja?
Erre egyszerű a válasz. Ahhoz, hogy fenn tudjunk maradni, hétköznap is nyitva kell lenni. A klubot a hétköznapokból tudjuk fenntartani, tehát abból, hogy ilyenkor klasszikus kávézóként működünk. Ha valaki bejön hétköznap egy kávéra, abból tudjuk fizetni a pincéreket, a közüzemi számlákat.
Amiről beszélek, az a programstruktúrában is benne van. Vannak például klubkoncertjeitek, és vannak mainstream, klasszikus jazz zenekarok is…
Én máshonnan közelítem, olyan zene van nálunk, amit szeretünk. Az elején rendeztünk olyan koncerteket is, ami nem volt annyira a mi világunk, és anyagilag a leggyümölcsözőbb rendezvények voltak, de több problémát is okoztak, másfajta közönség volt az, és azt mondtuk, ilyet többet nem szeretnénk, nem esett jól ilyesmivel foglalkozni.
Aszerint válogatunk fellépőket, hogy ki milyen jó arc a megítélésünk szerint, és mennyire tetszik a zenéjük. Vagy ők maguk jelentkeznek, és ha jó az, amit csinálnak, megegyezünk időpontban, anyagiakban, vagy mi halljuk őket máshol, és mi keressük meg őket. Ami fontos, az nyilván a minőség, ami nem függ össze azzal, hogy amatőr zenekarról van szó.
És az szempont, hogy a szlovákiai magyar kultúrát, vagy a régió kultúráját feldobjátok? Hogy innen válasszatok zenekarokat?
Persze, külön pályázunk is erre, és legutóbb a Kultminornál sikeresek is voltunk vele. Ennek a projektnek az a célja, hogy szigorúan szlovákiai magyar zenekaroknak a környékről és kissé távolabbról fellépési lehetőséget biztosítsunk. Öt teljesen amatőr zenekarnak tehát, akik megütik a mércét.
Hasonló programja van sokban a dunaszerdahelyi NFG klubnak, együttműködtök velük?
Minden szinten együttműködünk… (nevet) Megosztjuk egymással a problémákat, a jó tapasztalatokat, pályázatírásnál is segítjük egymást.
Zenekarokat passzoltok le egymásnak?
Volt már rá példa.
Más klubokkal is ilyen jó a viszony?
Itt, Szlovákiában nincs olyan, Magyarországon igen. Itt leginkább Vida Igor segít, az ő ismeretségét használjuk ki. A Mediawave-vel van komolyabb kapcsolatunk, vagyis az utóbbi időben inkább az alapítójával, Hartyándi Jenővel. A Covid alatt nagyon sokat dolgoztunk együtt. Koncerteket streameltünk, és Jenőék mindig jöttek a kamerákkal. Mindent ingyen csináltunk, nem volt rá pénz, a zenekarok is, az operatőrök is, a hangosítás, minden.
A Covid egyébként nagyon megviselte a Mozit?
Rossz időszak volt, de tudtuk a miérteket. Hogy miért nincs bevételünk, miért nincsenek koncertek. Sokkal rosszabb, ami most van.
Most mi van?
Visszaesett a nézőszám, visszaesett a büfé bevétele. Nemcsak nálunk, hanem mindenhol.
Mintha kevesebb pénzt költenének szórakozásra az emberek? Vagy a szórakozási formák változtak meg?
Ezt vizsgálgatjuk most, hogy mi ennek az oka. Szerintem ez az életkor szerint is kettéválik. Vannak a harminc feletti emberek, akik eddig jártak az olyan kisebb koncertekre, mint amilyeneket mi is szervezünk – és most már kevesebben mennek el. Sokan inkább online söröznek otthon. De ennél nagyobb probléma az „utánpótlás”, a harminc év alattiak, akik szinte abszolút nem járnak ilyen helyekre, maximum diszkóba. Jazzre általában később érik meg az ember, nem is ezzel van a probléma, de például a táncházaink látogatottsága is visszaesett
Az inflációt mennyire érzitek meg? Nemcsak abból a szempontból, hogy az embereknek nem marad pénzük szórakozásra, hanem a zenekarok honoráriuma is biztosan sokat emelkedett.
Idén kétszer emeltünk árat a kávézóban, és van az a réteg, akinek ez számít. Ugyanakkor érdekes, hogy ebből a kevert identitásból, amiről beszéltél, hogy jellemez minket, hogy kávézó vagyunk és klub egyben, hátrányunk is van. Ha valaki elmegy egy koncerthelyszínre, ott mindig magasabb árak vannak, mint egy kávézóban. Néha hétvégén ezért kiröhögnek minket, hogy csak ennyit kérünk az italért. Havonta legalább egyszer reklamálnak, és csak a végén derül ki, hogy a nézeteltérés mögött az alacsony árak vannak.
De szerintem nem az infláció miatt nem jár a harminc felettiek nagy része. Kérdezgetjük, de nem nagyon jutunk előbbre ezzel a problémával. És nem csak a Mozit érinti ez. A város este nyolckor kihal gyakorlatilag. A hozzánk látogató zenészek mondják, hogy Budapesten is egyre kevesebb fellépési lehetőség van, de úgy tudom, a közeli Győr sem áll jól.
Az infláció másik oldala, hogy nagyságrendekkel ment fel a gázsi. Ezzel az a gond, hogy akkor történik, mikor visszaesett a nézőszám. Ezt a kettőt pedig elég nehéz összehozni.
Megpróbáljátok valahogy elérni a fiatalokat, szerveztek külön programokat?
A nekik szóló zenekarok mellett például társasjátékesttel próbálkozunk, erre kijönnek. Bár kérdés, mit jelent itt a siker. Viszont fontos, hogy nemcsak koncertek vannak nálunk, hanem könyvbemutatók, vitaestek, színházi előadások is, amiket épp most kezdtünk újra. Korábban nem volt olyan sikeres, most azonban bejönnek rá az emberek.
A kínálatban milyen hangsúllyal vannak jelen a frissebb hangú, kortárs, újító alkotások, és milyennel a hagyományosabbak? Mi az, amit befogad a város, és milyen arány az, amit ti, a szervezők szeretnétek.
A kortárssal gond van mindig. Egy free jazzt játszó zenekart lehet, csak öten fogunk hallgatni, miközben rohadt jó az a zene. De egy Takáts Tamásra, aki már sok emberhez eljutott, sokan eljönnek. Könnyebb dolgunk van egy befutott előadóval. De inkább az a fontos, hogy nekünk tetszik-e vagy sem, ha igen, meghívjuk őket, ha nem, akkor nem. Négyen döntünk erről, akik a Mozit csináljuk, illetve külsősként még Vida Igort is bevonjuk, ha jazzről van szó.
Én igyekszem már kimaradni egyre inkább ezekből a folyamatokból, a fiatalokra, Baráth Lacusra és Lelkes Mártonra bízni, hogy az ő ízlésük is érvényesüljön. Hiszen talán ők viszik majd tovább. Olyan zenékre találnak rá, amikre én nem gondoltam volna, hogy elhívom, és nagyon jó zenészek, jó koncertet adtak. De ez érvényes visszafelé is, nekik sem jutna eszükbe elhívni olyanokat, akiket én hívok meg. Így lehet változatos a programunk.
A csapat tagja a feleséged, Csilla is, hogy zajlik így a családi élet, az esti klubos programokkal?
Mostanra már megtanultuk Csillával, hogyan irányítsuk a dolgokat. Az elején alig voltam otthon, de olyan csapatot építettünk, hogy nem kell folyamatosan itt lenni.
Meg lehet ebből élni?
Egy nagyvárosban meg lehetne, itt nem. Rendszergazdaként dolgozom, illetve kisebb más munkákból származik a bevételem. A Moziból még soha nem kaptam fizetést, sőt, ha valamiért mínuszba fut a klub, akkor a családi költségvetésből pótoljuk. Persze, vannak benefitjeim, leginkább az, hogy nekem tetsző programokat láthatok itt.
