Miért rohan Orbán Grúziába? És miért támogatja egy másfél évtizede még Oroszországgal háborúzó posztszovjet ország EU-tagságát?

Egy posztszovjet ország az EU-ba igyekszik, miközben a területén két oroszbarát szakadár állam is van, és Magyarország erőteljesen támogatja az EU-tagságát. Nem Ukrajnáról van szó – ez az utóbbi állításból is látszódik –, és épp háború sem dúl az országban. Amikor dúlt – 2008-ban Oroszország avatkozott be Grúzia és a szakadár Dél-Oszétia konfliktusába – Orbán Viktor még elítélte, hogy az oroszok egy másik ország területén katonai műveleteket hajtanak végre, ma Ukrajna esetében már azt mondja, semmi közünk hozzá.

Grúzia azóta is az EU tagja szeretne lenni, ennek – mint látni fogjuk – nagyon erős a társadalmi támogatottsága, az ország tavaly kapta meg a tagjelölti státuszt, hogy aztán gyorsan el is akadjon az integráció.

Az országban hétvégén választást tartottak, a győztes Grúz Álom párt meghívására pedig már hétfőn Tbiliszibe utazott Orbán Viktor, hogy tárgyaljon az újrázó eddigi kormánypárt miniszterelnökével, Irakli Kobakidzéval. Orbánt három minisztere, Szijjártó Péter külgazdasági és külügy-, Nagy Márton nemzetgazdasági és Varga Mihály pénzügyminiszter is elkísérte.

Az utazás keltett némi felzúdulást az EU-ban, ugyanis:

• a Grúz Álom egy oroszbarát párt, legalábbis az ottani ellenzékhez képest;
• komoly kétségek merültek fel a választások tisztaságát illetően, a grúz elnök a választás eredményét „orosz speciális műveletnek nevezte”, az ellenzék forrong;
• és Magyarország még mindig az EU Tanácsának soros elnöke.

Orbán az elhíresült békemissziója során sem választotta szét egyértelműen, hogy csupán magyar miniszterelnökként, vagy az EU soros elnökségét ellátó ország vezetőjeként tárgyal, Vlagyimir Putyin az utóbbiként fogadta és így is hivatkozott rá. Egy magas rangú, neve elhallgatását kérő uniós diplomata azt mondta a Politicónak, Orbán nemzeti minőségben utazik Grúziába, és semmiképp sem beszélhet a Tanács elnöksége nevében. Ha mégis így tenne, az csalás és pimasz hazugság lenne.

Szijjártó Péter külügyminiszter azzal gratulált a „patrióta, családokat támogató kormányzópárt” elsöprő győzelméhez, hogy „hátralévő elnökségi időszakunkban, s persze utána is minden támogatást megadunk georgiai barátainknak az európai integrációs törekvéseik sikeréhez”. Ma pedig arról írt, hogy „Georgiában szombaton nem azok nyerték a választást, akiket erre Brüsszel és a liberális mainstream kijelölt, hanem a szuverenitás-, béke- és családpárti kormányzópárt, mely nyíltan a nemzeti érdeket helyezi előtérbe. Mivel tehát a liberálisok csúnyán elhasaltak, meg is indult a támadás: a választás nem volt tisztességes, Georgiában nincs demokrácia stb., stb…”

Újabb frontvonal Magyarország és az EU között

Budapest és az EU között tehát ebben az ügyben is egyértelmű a törésvonal. Orbán már szombat este, még a hivatalos eredmények előtt gratulált a győzelemhez a Grúz Álomnak.

Szombat este Josep Borrell, az EU külügyi főtárgyalója és az Európai Bizottság viszont a grúz választások tisztaságáért aggódó nyilatkozatot adott ki, amiben felszólították az ottani hatóságokat, hogy vizsgálják ki a panaszokat. Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter vasárnap kijelentette, hogy Grúziában „tisztelni kell az alapvető szabadságjogokat és a politikai pluralizmust”. Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter pedig azt írta, „Európának most a grúz nép mellett kell állnia”.

Hétfőn a Bizottság szóvivője is hangsúlyozta, hogy Orbán Viktor látogatása kizárólag a Magyarország és Grúzia közötti kétoldalú kapcsolatok keretében történhet, Orbán ugyanis nem kapott felhatalmazást az EU Tanácsától arra, hogy Tbiliszibe látogasson.

Mi történik? Orbán Viktor megint trollkodik, és megint az EU soros elnökségének pozíciójából? Netán megint Moszkvának kedvez?

Kóserpecsét

„Ez a gyors látogatás és a még gyorsabb, hivatalos eredmények előtti gratuláció egyértelműen arra utal, hogy Orbán örül a grúz választás eredményének, de ez nem annyira meghökkentő. Pontosan lehet tudni, hogy a Fidesz és a Grúz Álom között van egy ideológiai hasonlóság, nemcsak a retorikában, hanem a know-how-ban is” – magyarázza a Napunknak Takácsy Dorka Oroszország-szakértő, az Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) külső tudományos munkatársa.

Bár a mértéke nem ismert, egyértelmű, hogy van együttműködés a magyar kormány és a Grúz Álom között – folytatja Takácsy. Ezért is van az, hogy a Grúz Álom a magyar kormányhoz nagyon hasonlító panelekkel kampányolt, és a külföldi ügynöktörvényüknek – ami miatt megakadtak az EU-integrációs tárgyalások – is magyar előképe volt az orosz mellett. A Grúz Álom a kampányát nem a Kelet és Nyugat, hanem a háború és béke kérdéskörével keretezte, és egy Moszkvával szembeni óvatos tiszteletet szorgalmazott, ami szerintük a grúz béke megőrzésének záloga.

Miért a nagy sietség a magyar kormány részéről? Takácsy Dorka úgy gondolja, a látogatás sürgőssége pont azt mutatja meg, hogy az nem a soros elnökség szerepének szól. Ha Orbánnak az lett volna a szándéka, hogy a soros elnökséget képviselve látogasson Grúziába, nem lett volna ennyire sürgős, hogy már ma megtörténjen.

Orbán látogatásával azonban a grúz vezetés látványosan tudja demonstrálni, hogy nem is volt semmilyen szabálytalanság, az aggályok alaptalanok voltak, hiszen máris itt az EU soros elnökségét betöltő ország vezetése. Ez a Grúz Álom számára kóserpecsétként működik: az ellenzék több tüntetést is bejelentett, ezeknek az arrébb terelésére vagy az esetleges betiltására is jó ürügy lehet a magas rangú delegáció érkezése.

A választás tisztaságára vonatkozó aggályokról Takácsy azt mondja, nem tudjuk, hogy mennyi, milyen csalás történt. Az EBESZ jelentése korábban is ismert strukturális problémákra világított rá: mivel ez egy hibrid rezsim, a pálya nagyon erősen lejtett a kormánypártok számára, a feltételek egyenlőtlenek voltak. Kételyek azzal kapcsolatban vannak, hogy a szavazás napján mennyi szavazatvásárlás és csalás történt. Ez kivizsgálásra szorul, és ebben a helyzetben „áldás” a Grúz Álom számára, hogy a vizsgálatokat meg sem várva érkezik a magyar delegáció Tbiliszibe.

Persze ez a látogatás egyúttal beintés is Orbán részéről az európai elitnek, Szijjártó a nyilatkozatával pártpolitikai síkra is terelte a kérdést – teszi hozzá Takácsy.

Moszkvát nem zavarja, hogy Grúzia az EU-ba igyekszik?

Magyarország Grúzia EU-integrációját nagyon erősen pártolja, míg Ukrajnáét nem. Ez azonban csak látszólagos ellentmondás. Grúziában ugyan elsöprően magas az EU-integráció társadalmi támogatottsága, az mégsem fog egyhamar megtörténni.

„A Grúz Álom alapvetően nem tehet mást, mint hogy támogassa az EU-tagságot. Grúzia Oroszországgal az elmúlt évszázadban több fegyveres konfliktust is vívott, legutóbb 2008-ban. Emiatt az oroszellenesség Grúziában nagyon erős, nyíltan oroszpárti erőnek nem lenne lehetősége labdába rúgni, és a társadalom elsöprő többsége az EU-integráció pártján áll” – mondja Takácsy Dorka.

Az ellenzék nagyon gyors EU-integrációt sürget, ami ugyan a Grúz Álom számára is vonzó dolog, de a gazdasági lehetőségek, és nem az értékek miatt. A jogállamiság például számukra egy szitokszó. Szerintük megfontolva kellene haladni, úgy, hogy közben Oroszországgal is megmaradjon a jó viszony. Ebben az is szerepet játszik, hogy a Grúz Álom körüli politikusok nagyon szoros gazdasági kapcsolatokat ápolnak az orosz partnereikkel, nagyon sok összefonódás van.

Mindezek miatt az EU-integrációban sem lehet áttörésre számítani, inkább arra, hogy megmarad az eddigi status quo. Ez Moszkva számára a fennálló lehetőségek közül a legkényelmesebb: Oroszországnak megfelel, hogy egy nyíltan illiberális, sok esetben a putyini retorikával megegyező dolgokat mondó rezsim marad hatalmon – véli Takácsy Dorka.