Vegyes állampolgárságú szülők gyermekének pere bírhatta rá a Fico-kormányt, hogy felmondja a régi szlovák–magyar állampolgársági egyezményt
A gyermeknek nem lehetett szlovák állampolgársága a magyar mellett. Fiala-Butora János, a felperes jogi képviselője kezdettől fogva azzal érvelt, amire hivatkozva most felmondják az 1960-ban kötött egyezményt. A belügy szerint az egyezmény felmondása semmilyen perrel nem függ össze.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Szerdán döntött a kormány arról, hogy felmondja azt az egyezményt, amit még 1960-ban kötött Csehszlovákia Magyarországgal, és ami az állampolgársági kérdéseket szabályozza máig Szlovákia és Magyarország között.
Ez az egyezmény megakadályozza, hogy egy szlovák és egy magyar állampolgár gyermeke mindkét ország állampolgárságát felvegye. Az egyezmény értelmében a szülőknek a gyermek egyéves koráig nyilatkozniuk kell, melyik állampolgárságot választják nekik, egyébként annak az országnak az állampolgárságát kapja, amelyik ország területén született. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha a Magyarországon élő szülők szeretnének a gyereküknek szlovák állampolgárságot, akkor le kell mondaniuk arról, hogy magyar állampolgársága is legyen.
Magyarország egyébként már 1999 óta érvénytelennek tekinti ezt az egyezményt, Csehország pedig 2000-ben mondta fel azt Magyarországgal, Szlovákia viszont azóta is alkalmazza egyoldalúan.
Meggyőző érvek
„Ez egy törvényellenes és diszkriminatív gyakorlat volt, ami elég sok problémát okozott a Magyarországon élő szlovákiai szülőknek. Most a kormány látszólag magától megoldja a problémát, egyoldalúan felmondja azt a szerződést, ami erre a jogfosztásra lehetőséget adott nekik” – mondja a Napunknak Fiala-Butora János ügyvéd, emberi jogi szakértő.
A háttérben azonban az állhat, hogy több éve folyamatban van egy per a Pozsonyi Járási Hivatal ellen pont ebben az ügyben. A felperes egy kiskorú, akinek az egyik szülője szlovák, a másik magyar állampolgár, és a szlovák állam elutasította az arra vonatkozó kérelmüket, hogy a gyermeknek szlovák állampolgársága is lehessen. Az ügyben Fiala-Butora képviseli őket.
„A hivatal kezdetben az mellett próbált érvelni, hogy a gyakorlatuk rendben van és törvényes, de mi rámutattunk – szerintem elég meggyőzően –, hogy a gyakorlatuk szembemegy az Európai Állampolgársági Egyezménnyel és az Alkotmánnyal. A bíróság még nem döntött – 2021 óta húzódik az ügy –, de egyértelműen el fogja veszíteni az állam a pert” – mondja Fiala-Butora János.
„Ennek a döntésnek ment most elébe a belügyminisztérium azzal, hogy proaktívan felmondják a szerződést – amit egyébként rég felülírt az Európai Állampolgársági Egyezmény, és ezt most már ők is elismerik.”
A belügyminisztérium arra hivatkozva mondja fel az egyezményt, hogy az ellentétes az Alkotmánnyal, az Európai Állampolgársági Egyezménnyel valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 15. cikkével is. Fiala-Butora Jánosék kezdettől fogva ugyanezt állították a perben.
„Szerintem ez egy jó példája annak, hogy az ilyen pereknek igenis van értelmük” – fogalmaz az ügyvéd.
Szlovákia nemcsak a Magyarországgal, hanem az 1980-ban a Szovjetunióval kötött hasonló egyezményt is felmondja. Megkérdeztük a belügyminisztériumot is, hogy miért került erre sor. Cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ, ha válaszolnak, frissítjük a cikket.
Frissítés (10.28. hétfő 13:15): A belügyminisztérium hétfőn válaszolt a kérdésünkre: „A felmondás semmilyen módon nem függ össze semmilyen bírósági perrel. Az egyezmény és a [Szovjetunióval kötött] szerződés felmondásának okai fel vannak tüntetve az interneten közzétett, a kormány által jóváhagyott anyagokban szereplő jelentésekben.”
Ki lehetett cselezni
Hogy ez az egyezmény mennyire problémás volt, az is mutatja, hogy egyébként gyakran maguk a szlovák hatóságok is megkerülték. Ismerünk olyan Budapesten élő, magyar, illetve szlovák állampolgárságú szülőket, akik a nagykövetségen el tudták intézni a gyermeküknek a szlovák állampolgárságot anélkül, hogy le kellett volna mondaniuk a magyarról, másoknak viszont nem sikerült.
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke azt írta a Facebookon, hogy ők a magyar állampolgárságú feleségével úgy cselezték ki ezt a szabályt, hogy a gyermeküket először szlovák állampolgárként anyakönyveztették Észak-Komáromban, majd magyar állampolgárként Dél-Komáromban.
A 2010-es állampolgársági törvénnyel is ugyanaz a gond, mint a felmondott egyezménnyel
Fiala-Butora Jánosnak folyamatban van egy másik ügye is: egy fiatalembert, Lukášt képvisel, aki Nagy-Britanniában összeházasodott a barátjával, így brit állampolgárságot is szerzett. Azonban mivel Szlovákia nem ismeri el az azonos neműek házasságát, a hazai hatóságok Lukáš brit állampolgárságát nem tekintik házasság útján szerzettnek, és elvették a szlovák állampolgárságát. A 2010-es, 2022-ben módosított állampolgársági törvény nemcsak a szlovákiai magyarokat, hanem a külföldön házasságot kötő azonos nemű párokat is kellemetlen helyzetbe hozza.
„Ha ezt a tényt az Alkotmánybíróság elfogadja, akkor nem nagyon tudja másként orvosolni a helyzetet, mint hogy alkotmányellenessé nyilvánítja a szabályt, ami kimondja az állampolgárság elvesztését” – mondta Lukáš ügye kapcsán Fiala-Butora. Ez pedig azt eredményezné, hogy a szlovákiai magyaroktól sem lehetne elvenni a szlovák állampolgárságot akkor sem, ha úgy veszik fel a magyart, hogy nem élnek Magyarországon vagy nem házasság útján szerezték a másik állampolgárságot.
A belügyminisztérium többek között az Alkotmányra hivatkozva döntött a régi államközi egyezmény felmondása mellett, de ugyanez az érv megáll a 2010-es állampolgársági törvény esetében is. Így ebben az ügyben is biztató, hogy Szlovákia ezen érvek mentén mondja fel az 1960-as állampolgársági egyezményt.
Régóta téma volt az egyezmény
Frissítés (10.25. péntek 14:45): Kerestük Horony Ákos kisebbségi kormánybiztost is, de vele csak a cikk megjelenése után tudtunk beszélni.
Horony azt mondja, az 1960-as szerződés a magyar–szlovák kisebbségi vegyes bizottság ülésein is rendszeresen előkerült, de a szlovák fél sokáig vonakodott attól, hogy megnyissa ezt a témát.
A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala mellett működő Jogsegélyszolgálathoz is több panasz érkezett amiatt, hogy eltérő állampolgárságú szülők gyermekei nem kaphatták meg a szlovák állampolgárságot. A Kerekasztalnál a 2021-ben tragikusan elhunyt Lancz Attila foglalkozott az állampolgársági témákkal, ezt azóta a kollégái viszik tovább.
Horony azt gyanítja, 2010 előtt Szlovákia sem alkalmazta ezt az egyezményt – legalábbis erre utal, hogy amikor a Jogsegélyszolgálat kikérte a Belügyminisztériumtól az olyan esetek számát, amikor erre az egyezményre hivatkozva utasított el állampolgársági kérelmet, a belügy nem tudott 2010 előtti adattal szolgálni. A 2010-es állampolgársági törvény azonban ráirányította a figyelmet a kettős állampolgárság kérdésére, és ekkor vehették elő újra a régi egyezményt is.
Horony úgy véli, azért most született meg a döntés az egyezmény felmondásáról, mert mostanra ért meg rá a helyzet. Egyrészt a folyamatban lévő perek is rámutatnak a rossz gyakorlatra, másrészt pedig a kormányszinten deklarált jó magyar–szlovák viszonyba sem illik bele egy kimondottan csakis a magyarokat hátrányosan érintő szabályozás. (A 2010-es állampolgársági törvényt bár a magyar egyszerűsített honosításra válaszul hozták meg, nemcsak a magyarokat érintette, hanem mindenkit, aki egy másik ország állampolgárságát felvette.)
