Fico törvényének köszönheti az ismertségét, Duray egyengette a pályáját. Gubík László útja a Magyar Szövetség elnöki székéig
Ismerősei határozott, nyitott, intelligens embernek tartják Gubík Lászlót, akinek van némi Krisztus-komplexusa. Szeret határváltoztatásokkal tréfálkozni, ami szerinte „megengedhető pimaszság”. Honnan indult a Magyar Szövetség új elnöke, és mi várható tőle. Nagy profil Gubík Lászlóról.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A Focus ügynökség legfrissebb közvélemény-kutatása szerint a Magyar Szövetség 5,2 százalékkal bejutott volna a parlamentbe. Paradox módon viszont a párt szeptember 28-án megválasztott új elnöke, Gubík László jelenleg nem ülhetne be a képviselői padsorokba. Gubík alighanem az első olyan szlovákiai pártelnök ugyanis, akinek nincs szlovák állampolgársága, így ha most lennének a parlamenti választások, nem indulhatna azokon.
Gubík ugyanakkor országos politikai ismertségét köszönheti annak, hogy szembeszállt Robert Fico 2010-es állampolgársági törvényével, és mivel nyilvánosan vállalta, hogy felvette a magyar állampolgárságot, megfosztották szlovák okmányaitól.
Pályafutása ennél az esetnél színesebb: profilcikkünkben részletesen bemutatjuk, hogyan jelölte őt ki utódjául Duray Miklós, hogyan épített karriert az állampolgársága elvesztésére, hogyan építette ki „birodalmát” a Komárom melletti Martoson, és milyen kapcsolatokat ápolt a magyarországi szélsőjobboldallal.
A lévai végvár
A szlovák–magyar nyelvhatáron fekvő Léváról, egy szürke kis panellakásból indult. Léván már a ‘80-as években, Gubík László születése idején jelentősen visszaszorult a magyarság, habár az 1980-as népszámláláskor még 15 százalék felett volt a magyarok aránya, mára 10 százalék alá csökkent – ráadásul erősen elöregedő közösségről van szó.
Léva „végvárjellege” meghatározó szerepet játszott Gubík magyarsághoz fűződő viszonyában – fontos volt számára, hogy bár erősen szlovák hatású környezetben nőtt fel, identitása nem kettős volt, hanem „nemzeti” – ahogy egy forrásunk fogalmaz róla.
A lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium, ahova járt, 2021-ben szűnt meg, pedig Gubíkék egy adománygyűjtéssel is megpróbálták megmenteni. „Lévára mindig Dobók és Koháryk kellettek. Ezt eddig is tudtuk, ezen nőttünk fel. Mi, lévai öregdiákok jól megtanultuk a leckét, és most bizonyítani szeretnénk” – írta ekkor Gubík.
Nem Gubík egyébként az első lévai kötődésű pártelnök: Csáky Pál is Léváról indult annak idején.
Gubík családja nem volt politikailag exponált, de radikálisabb nézeteit forrásaink szerint főleg innen hozta. Családi háttere mindenesetre nem volt segítségére politikai karrierje alakításában.
Szűkebb pátriájában már alapiskolás és gimnazista korában elismerést vívott ki magának, sőt kisebb kultusz is kialakult körülötte. Nemcsak diáktársai, hanem tanárai körében is tekintélyt szerzett kiemelkedő szellemi kapacitásának köszönhetően, kivételes tehetségként tekintettek rá.
A jobbikos kapcsolat
A gimnázium után Budapestre ment és az ELTE joghallgatója lett. Habár az egyetemet nem minden nehézség végül végezte el, de fontos kapcsolatokra tett szert ebben az időszakban. Ekkor ismerte meg Szávay Istvánt, a Jobbik politikusát is, aki nagy hatással volt rá. Feltehetőleg sok mindent tanult tőle a politikacsinálás terén, és közeli kapcsolatba kerültek.
Az MKP ifjúsági csoportja, a Via Nova ICS lévai szervezetében kezdett politizálni. Bár a Via Nova az MKP-hoz közel állt, de jogilag önálló szervezet volt. Gubík azonban a párthoz is közel állt: már a 2000-es évek második felében aktivistaként dolgozott, majd helyi szinten is egyre nagyobb szerepet harcolt ki magának, az évtized végére az MKP Lévai járási szervezetének vezetője lett.
Gubíkot 2011-ben, huszonöt évesen választották a Via Nova elnökévé, és aktívan szervezte a csoportot. Ekkoriban kezdett együtt dolgozni az ipolysági Mészáros Attilával, aki máig közeli munkatársa, illetve Varga Tiborral, aki azóta a nagymihályi járásbeli Kaposkelecsény polgármestere lett, vagy például Cziprusz Zoltánnal, aki sokáig Gubík helyett a Via Nova előretolt embereként szerzett magának pozíciókat, míg végül a Magyar Szövetség idei tisztújításán egymás riválisai lettek.
Gubík felhasználta magyarországi kapcsolatait is, így került közel a Via Nova a Jobbikhoz, amiből egy kisebb botrány is kerekedett.
2013-ban szivárgott ki Szávay István belső jobbikos helyzetértékelése a párt határon túli pozíciójáról, és ebben a jelentésben a politikus azt írja, a Jobbik szlovákiai partnerei a Via Nova és a Selye János Egyetem Hallgatói Önkormányzata. Gubík ezt nem cáfolta, csak annyit mondott, elsősorban a Fidelitasszal, vagyis a Fidesz ifjúsági szervezetével és az IKSZ-szel, a KDNP ifjúsági csoportjával vannak kapcsolatban.
Gubík jobbikos kapcsolatai több területen érvényesültek. Az Átlátszó oknyomozó portál írt arról, hogy 2012-ben Gubík az akkor még erősen szélsőjobbos párt vezetőképzésén vett részt, és a Jobbik pártalapítványa anyagilag támogatta a Via Nova rendezvényeit is.
Gubík mindeközben építgette a Via Nova szlovákiai hálózatát, amiben nem volt sikertelen, és a csoportot ideológiailag erősen jobbra tolta. A Via Novában 35 éves korhatár volt, de a fiatal politikus Via Nova Baráti Köröket is létrehozott, ahol az idősebb, főként szélsőjobb felé húzó szimpatizánsok tömörültek.
Az állampolgársági ügy
A személye körül kialakult kultuszt leginkább a 2011-es állampolgársági ügy erősítette: ekkor vált országosan ismert politikussá – s egyben meg is akasztotta saját karrierjét.
Gubík ekkoriban az MKP Lévai járási elnökségét vezette – ambiciózus, de viszonylag ismeretlen politikusnak számított. Mikor az Orbán-kormány lehetővé tette a magyar állampolgárság egyszerűsített felvételét a határon túli magyaroknak, és a leköszönő Fico-kormány erre egy állampolgársági ellentörvény elfogadásával reagált, a fiatal politikus gondolt egyet, és felvette a magyar állampolgárságot, elvesztve ezzel a szlovákot.
„Laci számára ez becsületbeli ügy, elvi kérdés volt” – mondja egyik forrásunk, aki szerint Gubík egyértelmű politikai állásfoglalást tett, de nem gondolta volna, hogy ezzel gyakorlatilag kiírja magát a politikából csaknem másfél évtizedre. Akkoriban Gubík és körei úgy vélekedtek: annyira egyértelműen alkotmányellenes a Fico-féle ellentörvény, hogy „nyerhető a meccs”, és minden következmény ideiglenes. Ám nem így lett.
Gubík pedig elvi csapdában ragadt – ha visszaigényelte volna a szlovák állampolgárságot, akkor beismeri a vereségét egy becsületbeli harcban. A köreiből sokan próbálták őt meggyőzni, hogy térjen vissza, ám ő ettől egy évtizeden át elzárkózott.
Forrásaink elmondásából nehéz megítélni, hogy mennyire kovácsolt tudatosan politikai tőkét az állampolgársági ügyből, abban azonban mindenki egyetért, hogy ez tette fel őt az országos politikai térképre. Volt, aki azt mondta, Gubík akkoriban, az ügy kipattanása idején komoly küldetéstudattal állt bele a dologba. Olyannyira komollyal, hogy mintha kicsit zavarta is volna, hogy nem egyedül „viszi a keresztet”, hanem mások is csatlakoztak hozzá, és együtt kezdték el emlegetni őket.
„Intelligens, művelt ember volt, aki jól tudott megnyilvánulni. De magának való volt, a saját körein kívül zárkózottnak tűnt. Volt némi messianisztikus attitűd abban, amit csinált” – mondja egy másik forrásunk, aki szerint Gubík akkoriban erős, példamutató vezetőként tűnt fel saját, viszonylag szűk köre előtt ezzel a lépésével.
Mindazonáltal minden további nélkül elfogadta, hogy a harca kiszélesedett. S az őt közelről ismerők azt mondják, nem látták nyomát valamiféle hosszú távú, átgondolt stratégiának, amivel a körülötte kialakuló politikai hullámokat meglovagolta volna – nem tört a magyar állampolgárságukat felvállalók élére, nem akarta szervezni őket, csak részt vett a harcban.
Az azonban biztos, hogy ez az ügy sodorta őt közelebb a Fidesz–KDNP-hez, mely akkoriban látott politikai potenciált a történetben. Gubík pedig Kövér László és Semjén Zsolt köreihez került közel – tehát elsősorban az ideológiai szárnyhoz, és nem a NER biznisz-szárnyához.
Azzal kapcsolatban, hogy Budapest végül jegelni kezdte az állampolgársági ügyet, miután elkezdett szoros kapcsolatokat építeni Robert Ficóval, okozott neki némi csalódást – de azt sosem hitte, hogy a magyar kormány végleg félretette az ügyet.
Bízott benne, hogy az egész csak időzítés kérdése. Forrásaink azt mondják, Gubík ebből a szempontból nagyon gyakorlatias: a politikát nem lezárt folyamatok halmazaként értelmezi, hanem folyamatosan változó közegként, mely külső és belső tényezők hatására, érdekek mentén alakul.
Így tekint a Fico–Orbán-kapcsolatra, és valószínűleg saját pártelnöki szerepére is ebben a történetben. A hozzá közel állók azt mondták a Napunknak, olyan emberként ismerték meg, aki képes felülemelkedni a korábbi sérelmeken, ám ez nagyon távol van attól, hogy bízzon is a másik félben, és távolságot tart tőle, amennyire csak a körülmények lehetővé teszik. Ez pedig érvényes lehet Robert Ficóra és pártjára is, akiknek köszönheti állampolgársága elvesztését.
Gubík egyébként azt mondja, pártelnökként sem tesz le az állampolgársági harcról – mondván, ez most már politikai kötelessége is, hiszen ez egy felkarolandó, megoldatlan ügy. Hogy ez a gyakorlatban mit jelent majd, nem tudni, a pártelnök azonban kijelentette, kötelességének érzi a jelenlegi helyzetben visszavenni a szlovák állampolgárságot, s a feltételeknek már most eleget tesz.
A felvetésre, vajon a belügy, mely elméletileg indoklás nélkül megtagadhatja az állampolgárság megadását, keresztbe tehet-e még, Gubík azt mondja: nem vetne jó fényt a kormányzatra, ha egy nemzetiségi párt elnökétől megtagadnák az állampolgárságot, melyet ráadásul nem is önszántából veszített el. Arra a kérdésre, hogy segíthet-e neki a Fico és Orbán közti jó viszony, azt mondta: ártani biztos nem árthat.
A Gombaszög–Martos háború
Miközben Gubík a közéletben komoly ismertségre tett szert, szakmailag nem sikerült túl nagy eredményeket felmutatnia. Jogászként nem hagyott maga után számottevő nyomot a szlovákiai magyar közéletben sem.
Egyes forrásaink azt mondják, hajlamos a könnyebb utat választani, és már sikeres, korábban alkalmazott recepteket követni – ráadásul sokkal jobban támaszkodik forráskeresésben politikai hátországára (elsősorban Kövér Lászlóra és holdudvarára), mint mások.
Gubík erre a felvetésre azt mondja, lehet, hogy a források rendelkezésre álltak, de a projektjei nem magától teremtődtek meg. „Kellett hozzá ötlet, csapat, munka, hogy megvalósuljanak. S nem kevés olyan kezdeményezést indítottunk el, melyek máig is élnek” – mondja, megemlítve az egyik kedvenc projektjét, a Felvidéki Labdarúgó-bajnokságot.
A Via Nova vezetőjeként az egyik legnagyobb dobása kétségkívül a martosi fesztivál, a MartFeszt megalapítása volt, ami viszont egy nagyon ellentmondásos történet. A Gubík László körüli csoport ekkor került nyílt konfliktusba a szlovákiai magyar ifjúságpolitika másik erős csoportjával, amely Orosz Örs és a Gombaszögi Nyári Tábor körül tömörült.
Míg Oroszék Németh Zsolttal, a nyugatbarát fideszes külpolitikussal ápoltak közeli kapcsolatot, addig Gubíkék a radikálisabb Kövér László körül gyülekeztek. Az első MartFesztet „véletlenül” a gombaszögi fesztivál idejére időzítették, ami nyílt hadüzenettel ért fel. Ráadásul a fesztivál döntő részben a Gubík által leszervezett magyarországi pénzből valósult meg, és politikai szövetségesei is burkoltan vagy nyíltan a martosi fesztivált támogatták, fűtve egyfajta liberális–nemzeti szembenállást a szervezőcsapatok között. Duray Miklós, Gubík politikai példaképe például egyenesen lekommunistázta a gombaszögi tábort.
Végül a közönség mondta ki a döntő szót: a MartFeszt nem tudott annyi embert vonzani, mint Gombaszög, és az elmúlt években fokozatosan eljelentéktelenedett.
Az első, 2013-as MartFeszt nem volt zökkenőmentes, jelentős részben Gubík tapasztalatlansága miatt. Végül a komáromi HÖK, vagyis a Selye Egyetem Hallgatói Önkormányzata sietett a segítségére a praktikus szervezési ügyekben. A következő években sikerült a MartFesztet konszolidálni, de mindvégig inkább egy politikai rendezvény maradt, mintsem a szlovákiai magyar fiatalság találkozóhelye.
Az akadémia
A MartFesztnél fontosabb projektje Gubíknak az Esterházy Akadémia nevű elitképző, amely szintén a Komárom melletti Martoson rendezkedett be. Az intézmény magyarországi kormánytámogatásból jött létre, és a célja a jövő szlovákiai magyar értelmiségének kinevelése. Megnyitóján Menyhárt József akkori MKP-elnök mellett Szilágyi Péter nemzetpolitikai államtitkár mondott beszédet. És persze Gubík László, az igazgató.
Egyes vélemények szerint a martosi akadémia a Pozsonyi Magyar Szakkollégium (PMSZ) „ellenintézménye”, ahogy a MartFeszt Gombaszög ellentábora volt. A pozsonyi intézmény 2016-ban nyílt meg, és a hátterében olyan liberálisabb személyiségek is ott vannak, mint Ódor Lajos, aki jelenleg a Progresszív Szlovákia EP-képviselője. A PMSZ-nek is van ugyanakkor magyar kormányzati háttere, tanévnyitóján rendszeresen megjelenik Potápi Árpád államtitkár, sőt egy alkalommal Novák Katalin köztársasági elnökként is jelen volt.
Az Esterházy Akadémián, amely a 31. évüket be nem töltött fiatalok egyetem melletti vagy utáni képzésével foglalkozik, elsősorban a szlovákiai magyarok történelmével ismertetik meg a hallgatókat, de mediális és vezetőképzés is van. Az előadók között fel-felbukkannak olyan elismert szakemberek is, mint Simon Attila történész vagy Gazdag József író, újságíró. Tartanak képzéseket ugyanakkor a magyar kormánypropaganda fontos szereplői is, mint Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője.
Gubík intézménye sokban emlékeztet a Fidesz-közeli Mathias Corvinus Collegium elitképzőre, amely nemrég Dunaszerdahelyen is nyitott képzést.
Nagy hangsúlyt fektetnek az akadémián Esterházy bemutatására. „Az első szemeszter során a legnagyobb hangsúlyt pont az ő élete, munkássága és mártírsága kapja” – mondta a Napunknak Mezei Máté, az akadémia egyik hallgatója.
Mezei kifejezetten jó véleménnyel van Gubíkról, az akadémia igazgatójáról. „Lacit egy jószándékú, egyenes, végtelenül közvetlen embernek ismertem meg, aki nagyon komoly hivatástudattal rendelkezik, és alapos ismeretekkel a politika és az eszmetan területén” – nyilatkozta a Napunknak.
Mezei azt is elmondta, eleinte tartott attól, hogy a politika túlságosan nagy szerepet kap majd az akadémián, de pozitívan csalódott. Azt mondja, „az Akadémia képzése foglalkozik ugyan a politikával, de az elsődleges célja a fiatal felvidéki magyar értelmiség kinevelése, és ezáltal az értékmegőrzés, és a magyar kisebbség megmaradása, Esterházy örökségének továbbadása”.
Több forrásunk is megerősítette, hogy az akadémia nem kirekesztő közeg. Mezei szerint a hallgatókat sem ideológiai alapon válogatják, inkább a „Felvidékért tenni akarókat” keresnek. A hallgató azt mondja, „az akadémia lehetőséget ad arra, hogy építő viták, beszélgetések szülessenek, melyekhez egyébként tapasztalataim alapján Gubík László is szívesen és értékes meglátásokkal csatlakozik”.
Volt azonban olyan forrásunk is, aki kételkedve beszélt az akadémia elitképző jellegéről – mondván, szerinte a hallgatók egy része leginkább az Esterházy Akadémia által kínált ösztöndíjra harap rá. S ez is megkülönbözteti a PMSZ-től.
Az akadémia impozáns épületét Martoson 2018 végén adták át, Orbán Balázs államtitkár jelenlétében, itt székel a Via Nova is és a helyi önkormányzat is.
Az akadémia mellett 2022-ben elkészült a Martosi Rendezvényliget is, amelyet Menczer Tamás külügyi államtitkár (ma a Fidesz kommunikációs igazgatója) és Potápi Árpád adott át. Itt egy bizonyos népfőiskolának is születnie kellene, amiről egyelőre nem tudni közelebbit.
A közéleti nagyapa
Gubík Lászlónak két fontos előképe van a szlovákiai magyar politikában. Az egyik Esterházy János, a két világháború közötti politikus, akinek a személye körüli kultuszépítésbe sokan bekapcsolódtak az elmúlt évtizedekben. Esterházy megítélése ugyanakkor magyar és szlovák részről radikálisan eltér, a szlovák közvélemény inkább negatív szereplőként tekint rá, míg a magyar inkább hős mártírként.
A másik Gubík-példakép Duray Miklós, akinek a megítélése szintén ellentmondásos, és munkássága a szlovákiai magyarokat is megosztotta. Gubík egyenesen „közéleti nagyapjaként” hivatkozik Durayra, aki mintegy egy évtizeden keresztül volt a mentora és egyengette érvényesülését.
Duray losonci gyászszertartásán, 2023 januárjában elmondott beszédében említette Gubík, hogy Duray 2012 elején küldött neki egy sms-t, amiben megkérte, hogy találkozzanak. „Az állampolgárságomért folyó küzdelem legforróbb napjai voltak azok, és ő nem akarta, hogy hibázzak” – mesélte Gubík. Akkortól Duray felkarolta Gubíkot, és minden fontosabb projektjébe bekapcsolódott, egészen addig, amíg rá nem bízta utolsó saját intézményét, a Szövetség a Közös Célokért nevű civil szervezetet is.
A SZaKC a határon túli szervezeteket támogató Bethlen Gábor Alap nemzeti jelentőségű intézményeinek listáján szerepel, ami azt jelenti, hogy évente fix támogatásban részesül. Ez a szervezet a kiadója a Felvidék.ma portálnak, és itt intézik a magyar igazolványok ügyeit is.
Duray 2019 végén döntött úgy, hogy átadja a SZaKC elnöki székét, és Gubíkot javasolta utódjának, akit 2020 júniusában meg is választottak elnöknek. Így Gubík saját médiához is jutott, és a Via Nova és az Esterházy Akadémia mellett a SZaKC már a harmadik intézmény lett, ahol főnöki jogköröket gyakorolt. „A három szervezetet közösen szeretném működtetni” – mondta a kinevezése utáni interjújában.
Gubík az i-re a pontot a Magyar Szövetség elnöki székének a megszerzésével tette fel, amivel tulajdonképpen Duray Miklós örökségét is beteljesítette: az Együttélés alapítójának halála után alig két évvel az ő örököse állhatott a szlovákiai magyar politika élére, ami magának Duraynak nem sikerült.
Szávaytól Kövérig
Gubíkot legtöbb forrásunk határozott, nyitott, intelligens emberként jellemzi, akinek van némi Krisztus-komplexusa. Egyesek szerint sokan túlértékelik a szellemi kapacitásait. Nagyon fontos neki a futball, és szereti emlegetni vallási kötődéseit, habár régebbi ismerősei szerint fiatalabb korában nem hangsúlyozta ennyire vallásosságát.
Abban több nyilatkozó is egyetértett, hogy képes felülemelkedni személyes sérelmein, és nyitottan kommunikál más véleményű emberekkel is. Ez jellemzi az Esterházy Akadémián is, ahova rendszeresen hívnak a jobboldali politikai buborékon kívülről érkező előadókat is, akik mindenféle nyomás és ráhatás nélkül beszélhetnek a diákoknak saját témáikról.
Vannak, akik azt mondják, Gubík radikális nézetei politikai pragmatizmusát mutatják. Az viszont könnyen kimutatható, hogy fiatal kora óta kitart ezen a vonalon: erre utal közeli kapcsolata Szávayval, a Jobbik „néppártosodása” után pedig Kövér Lászlóhoz, a Fidesz egyik legradikálisabb politikusához került közel.
A Fidesszel olyan jó kapcsolatba került, hogy 2014-ben Orbánék EP-listáján indult, a szimbolikus 21. helyen, ami nem hozott neki mandátumot.
Az általa vezetett intézmények mellett stabil állást is szerzett: a Szász Jenő erdélyi magyar politikus alapította, kormányzati irányítás alatt álló Nemzetstratégiai Kutatóintézetben alkalmazták.
Forrásaink szerint Gubík kiválóan beszél szlovákul, ami az MKP-s politikusok körében nem magától értetődő.
Habár a Szövetség tisztújítása előtt hivatalosan bejelentkezett egykori lévai lakhelyére, hogy indulhasson a pártelnöki pozícióért, a magyarországi Komáromban él családjával: így ő az első külföldön élő szlovákiai magyar pártelnök is.
S hogy mi lesz a „birodalmával” most, hogy pártelnökké választották? Gubík azt mondja, fokozatosan fogja átadni az általa vezetett intézményeket az utódoknak. Ez egyelőre a Martosi Rendezvényliget és Népfőiskola kapcsán történt csak meg – az intézményt Jancsó Sándor, Gubík közeli munkatársa vezeti majd tovább. A SZaKC utódlása novemberben dől majd el, a szervezet közgyűlésén, karácsonyig pedig az Esterházy Akadémiára is sor kerül majd.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézetben is véget ér a pályafutása. „Szász Jenő elnök úrral megegyeztünk, hogy ha a Jóisten is úgy akarja, és belőlem lesz a Magyar Szövetség új elnöke, az szép kicsúcsosodása lesz az eddigi együttműködésünknek” – mondta Gubík.
A Via Nova sorsa ugyanakkor még kérdéses. Az ifjúsági szervezet, amely az utóbbi időben nem fejt ki látható tevékenységet, tulajdonképpen pártközelben sincs: miután az MKP, melynek társszervezete volt, beolvadt a Magyar Szövetségbe, ezt a kérdést nem rendezték. Gubík azonban pártelnökként olyan megoldást akar szorgalmazni, amely egyben rendezi a Via Nova sorsát és a párt ifjúságpolitikáját is.
Irredenta tréfák
Ismertek Gubík ellentmondásos megnyilvánulásai, amelyekben ironikus hangon kacérkodik az irredentizmussal.
Amikor 2021 novemberében Forró Krisztiánt, a Szövetség elnökét kitiltották Ukrajnából, Gubík azt posztolta a Facebookon egy kacsintós szmájli kíséretében, „Sebaj, Forró Krisztián! Megyünk mi még Munkácsra! Útlevél nélkül!” Amikor az Új Szó szembesítette ezzel a posztjával, azt mondta, nem határrevízióra utalt, de nem ért egyet azzal, hogy Kárpátalja Ukrajna elidegeníthetetlen része, illetve, hogy az ország területi egysége sérthetetlen.
Amikor Vlagyimir Putyin tankjai megindultak Donbasz felé, egy munkácsi képeslapot osztott meg a Facebookon ezzel a szöveggel: „Ha már így területi fogyókúrába kezdett, talán még egy tartománnyal lehetne karcsúbb Ukrajna. A többi már maradhat.”
Szlovákia kapcsán is rendszeresen tesz félreérthető utalásokat például arról, hogy kinevezhetnék mind a 64 ispánt (a történelmi Magyarországon volt 64 vármegye), amikor pedig a magyarországi megyéket vármegyékre keresztelték át, a képzeletbeli Hont vármegye, Pozsony vármegye, Szepes vármegye, Turóc vármegye és Komárom vármegye tábláit rakta ki Facebookjára. Kommentben aztán azt írta, ő csak a természetes régiók pártján van.
„Eljöhet még a nap, mikor az itt élő népek végképp belátják, hogy jobb lenne a soruk egy államvezetési tapasztalattal ténylegesen bíró országban, mert ez a saját út járása, – lássuk be – nem nagyon jött be” – írja egy másik bejegyzésében Szlovákiáról.
Arra a kérdésre, hogy most, pártelnökként hogyan vélekedik a határok sérthetetlenségéről, Gubík azt mondja, semmilyen határt nem tart sérthetetlennek.
„Én a béke, harmónia, nemzetek közötti együttműködés, és az ezeknek megfelelő határrendezés mellett vagyok. Szerintem ennek kell a szeme előtt lebegnie minden normális embernek és normálisan gondolkodó vezetőnek” – mondja, és hozzáteszi, akadnak helyzetek, mert erről szól a történelem, hogy változnak a határok, átneveznek államokat. Ő maga is még Csehszlovákiában született, s ez az állam már nem létezik – mondja.
Azt sokféleképp értelmezhető kijelentését, hogy „megyünk mi még Munkácsra útlevél nélkül”, utólag „megengedhető pimaszságnak” nevezte. „Ennyi az én szótáramba belefér” – mondja, hozzátéve, ez a pimaszság a természetéből fakad, és pártelnökként ki fogja tapasztalni a határait. „De nem vagyok képmutató, és ha hiteles akarok maradni, egyfajta bátorságot meg fogok őrizni. Ha ez kellő higgadtsággal és intellektussal párosul, nem látok benne gondot” – jegyzi meg.
Az Ukrajnával kapcsolatban tett „területi fogyókúrás” megjegyzését azonban nem akarja különösebben elemezgetni. „Visszakötök az előző válaszomra. Teremtődjön meg végre egy olyan helyzet, ami megakadályozza, hogy emberek tíz- és százezrei vesznek oda a fronton. S ez történjen meg az egész világ örömére” – mondja.
Gyakorlati politika
Gubík számára nem ismeretlenek a szlovákiai magyar politika belső viszonyai – már csak azért sem, mert évekig tanácskozási joggal részt vehetett az MKP elnökségi ülésein a Via Nova elnökeként. Közeli viszonyt elsősorban Berényi Józseffel ápolt hosszú időn át – komolyabb törést ebben az sem okozott, hogy 2021-ben megpályázta a Magyar Szövetség MKP-platformjának elnöki posztját, melyet aztán Berényi nyert el.
Egyes forrásaink kiemelik, hogy Gubík képes nagyon jól kommunikálni és tervezni, összehangolni az elképzeléseit – de eddig csak olyan környezetben tudott igazán érvényesülni, ahol megkérdőjelezhetetlen az autoritása, és társai aktívan segítik.
Ilyen környezetet akar teremteni a Magyar Szövetség vezetőségében is, ám ebben nem lesz egyszerű dolga – a pártján belül viszonylag sok a haragosa, nem tartják őt különösebben integráló személyiségnek.
Egy forrásunk azt mondja róla, Gubík képes megegyezni a vele nem egy oldalon állókkal is, de saját politikai identitásából biztosan nem akar engedni – és ez az identitás elsősorban nemzeti, konzervatív és keresztény. Szót tud érteni a liberálisabb emberekkel is, de őket inkább egyfajta „keresztényi megközelítésben” akarja bevonni a politikába – tehát mindenkit szeretettel kell fogadni, el kell fogadni az álláspontját, de csak akkor, ha azonosulni tud Gubík értékeivel.
Forrásaink szerint azonban a párt egyben tartása nem feltétlenül a vélt vagy valós ideológiai ellentéteken fog múlni. Inkább azon, hogy Gubík meg tudja-e győzni ellenlábasait, hogy valóban pártépítésben gondolkodik, és nem nemzetpolitikai bizniszben, amire a párt erőforrásait használná fel – márpedig a párt egyáltalán nem áll rosszul erőforrásokkal.
Gubík erre azt mondja: ellenlábasai bizalmát ugyanazzal tudja megszerezni, mint amivel azokat tudja megtartani, akik bíztak benne. „Munkával és eredményekkel. Ez nagyjából ennyire egyszerű” – jelentette ki.
