Napunk newsfilter: Radikalizálódik Gubíkkal a Magyar Szövetség, vagy megpróbál integrálni?
1. Felszállt a fehér füst Félen. 2. Elment Karsai Dániel. 3. Egy éve tért vissza Fico.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A híreket válogatta és kommentálta Renczes Ágoston
1. Felszállt a fehér füst Félen
Gubík László valahogy úgy lett a Magyar Szövetség elnöke, ahogy Jude Law-ból a katolikus egyház feje Az ifjú pápa című sorozatban: a nála esélyesebb jelöltek elvéreztek a különféle érdekcsoportok közötti ellentéteken, hogy végül a legesélytelenebbnek tartott jelölt legyen a befutó.
A párhuzamnál maradva: XIII. Piusz ultrakonzervatív nézeteket vallott, és ezeket igyekezett átvinni az egyházon, amitől az addigiaknál is jobban elkezdtek elfordulni a hívek. A 2010-es évek első felében az MKP ifjúsági szervezete, a Via Nova ICS Gubík László vezetése alatt elsőként kezdte el a magyarországi kultúrharcot a szlovákiai magyar közéletbe importálni. Ebben az időszakban a Via Nova az akkor még markánsabban szélsőjobboldali Jobbikkal is szoros kapcsolatot ápolt. Gubík hozta össze az ellen-Gombaszöget Martoson, közismert a jó kapcsolata Kövér Lászlóval, a Fidesz EP képviselőjelöltje is volt, az általa gründolt Esterházy Akadémia elsősorban magyarországi támogatásokból él, ahogy a Szövetség a Közös Célokért is, aminek a vezetését Duray Miklóstól vette át.
Mindebből az is következhetne, hogy az elnökké válásával a Magyar Szövetség még inkább a Fidesz felé fog fordulni. De nem feltétlenül következik, hiszen ez a fordulat már egy ideje megtörtént, ami abból is látszik, hogy a másik három pártelnök a kampányban egy árnyalattal nála is határozottabban képviselte a kultúrharcos témákat. Cziprusz Zoltán régóta a párt konzervatívabb vonalához tartozik, Becse Norbert szerint nagyon fontos a háború kontra béke kérdésben vagy a gender ügyében állást foglalni, de még a volt hidas Pandy Péter is a magyar kormányéhoz igazította a retorikáját.
Sőt Gubík volt az a jelölt, akinek valamiféle víziója is van a párt megreformálására: kabinetszerűen működő elnökséget szeretne, aminek egy agytröszt segítené a munkáját.
Azt, hogy Gubík Fideszhez való bekötöttsége mennyire nem magától értetődően repítette őt a párt élére, az is mutatja, hogy ő volt az, aki 2010-ben közéleti szereplőként vállalta, hogy felvette a magyar állampolgárságot, amiért el is vesztette a szlovákot. Ez az ügy a pártelnökjelölti kampányában is előjött, miközben a 2010-ben még magyarfaló Fico ma már Orbán Viktor legszorosabb szövetségesének számít, a kettős állampolgárság ügyét nem is erőlteti a magyar kormány.
A Napunknak azt mondta: az önálló etnikai politizálásban hisz, nem közösködne más pártokkal, beleértve a Smert is, inkább a Szövetség listájára hívna szlovák konzervatív értelmiségieket. Ez sincs szinkronban a budapesti elvárásokkal.
Az biztos, hogy egy rendkívül nehéz helyzetben veszi át a párt irányítását: a Szövetség országos szinten jóformán nem létezik már. Egyelőre úgy tűnik, Gubík integráló személy szeretne lenni, vagyis nem lesz olyan mint Az ifjú pápa XIII. Piusza, nem fogja erőltetni a kultúrharcot, ezt a szerepet Gyimesi György már egyébként is kimaxolta – bár ő nincs ott a párt új vezetésében, akár azt is mondhatnánk, hogy megüresedett a markáns kultúrhacos vezető politikus pozíciója, és az ilyesmi Gubíktól sem állt régebben távol. Ráadásul az új elnökség több tagja is korábban együtt dolgozott vele a Via Novában.
Nincsenek ott az új vezetésben viszont az egykor célba vett Gombaszög körüli politikusok, és a Forró–Berényi tandem is kibukott az első sorból, illetve az ő emberüknek tartott Becse Norbert be sem került oda.
Végülis ez egy egész jó alaphelyzet ahhoz, hogy Gubík bizonyítson. Rontani már amúgy sem lehet a helyzeten.
2. Elment Karsai Dániel
Vasárnapra virradóra elhunyt Karsai Dániel. A története az elmúlt év talán legmegrázóbb közéleti jelensége volt: gyógyíthatatlan ALS-betegként tette azt, ami ügyvédként egyébként is a hivatása volt: az emberi jogokért küzdött. Talán akkor vált szélesebb körben ismertté, amikor a Covid első hulláma után nagyon következetesen bírálta a magyar kormány által bevezetett veszélyhelyzetet és kétségbe vonta a járványügyi jogkorlátozások arányosságát.
Az életvégi döntésért is ugyanazzal a következetességgel küzdött, mint a korábbi ügyeiért. Miközben az ügye megjárta az Alkotmánybíróságot és a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságát is, párbeszédet kezdeményezett az életvégi döntésekről.
Magyarország nem alkalmas hely a párbeszédre, neki azonban legalább annyit sikerült elérnie, hogy ebben az ügyben igenis legyen párbeszéd: egyházi vezetők vitatkoztak vele, fogadták a Parlamentben, meglátogatta Sulyok Tamás államfő. Bár a beadványát mind az Alkotmánybíróság, mind Strasbourg elutasította, ahogy azt Ésik Sándor írja, Karsai példát adott méltóságból és tiszteletből.
Méltósággal és tisztelettel vitte végig a saját ügyét, miközben ő maga egyre rosszabbul volt. Interjúkat adott – a Napunknak is –, amíg tudott, beszélgetésekre és vitaestekre járt. Megmutatta, mivel jár a betegsége, és hogy miért lenne fontos az életvégi döntés legalizálása – és ezt is végig méltósággal tette.
Hétfőn reggel indult a magyar parlament őszi ülésszaka, ahol a képviselők a Momentum kezdeményezésére egyperces néma csenddel emlékeztek Karsai Dánielre, még a kormánypártiak is – csak Kövér László házelnök hozta a formáját, és ízléstelen provokációnak nevezte a történeteket, szerinte egy tragikusan elhunyt ember halálát használták arra, hogy politikai propagandát fejtsenek ki a halál kultúrája mellett.
Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter ezzel szemben képes volt méltóképpen megemlékezni Karsai Dánielről, többek között azt írva róla, „feltétlen tisztelet parancsol”, ahogy ő az ügyet a betegségével szembenézve képviselte, és hogy „az emberi méltóság kiemelkedő képviselője volt”. Ezzel nem is lehet vitatkozni, és Gulyás megemlékezése felvillant valamit abból, hogy Magyarország más hely is lehetne. Egy kivételes ember szenvedése, küzdelme és halála kellett ehhez a felvillanáshoz.
3. Egy éve tért vissza Fico
2023. szeptember 30-a szombat volt bár, de az újságíróknak kemény munkanap, az országnak pedig sorsfordító hétvége. Ekkor tartott Szlovákia előrehozott választást, aminek a felmérések szerint kétesélyes volt a kimenetele, és az exit pollok a Progresszív Szlovákia győzelmét jósolták, a győztes végül – nem is hajszállal – a Smer lett.
Ami három évvel korábban elképzelhetetlen volt, az aznap este valósággá vált: visszatért Fico. Ekkor még nem volt egyértelmű, hogy kormányt is alakít, de végül a Hlas beadta a derekát és belement a koalícióba a Smerrel és az SNS-szel, miután a PS-szel, a KDH-val és az SaS-szel nem sikerült megállapodnia.
A választásig az országot korlátozott jogkörrel irányító Ódor-kormány, mivel többet nem volt módja tenni, a következő kabinetre hagyott egy gazdasági intézkedésekből álló csomagot, a híres Lego-kockákat, de Ficóéknak fontosabb dolguk volt: először az igazságszolgáltatást kellett kiforgatniuk, hogy leállítsák az embereik elleni eljárásokat, és kevéssé kockázatossá tegyék a gazdasági bűncselekmények elkövetését.
Közben hagyták tombolni az SNS-t a környezetvédelmi és főleg a kulturális tárca élén: amit Šimkovičová és Machala művelnek, az – amellett, hogy Fico bosszújának eszköze – arra is jó, hogy lekösse az ellenzék és a szavazók figyelmét és energiáit, amíg ők a saját képükre formálják az államot.
Majdnem egy teljes évnek kellett eltelnie a választás óta, hogy foglalkozzanak az országgal is és előálljanak a konszolidációs csomaggal, ami olyan, amilyen. Az országnak azt ígérték, túllépnek a káoszon, ám a kormányzásuk maga a káosz.
Hírek egy mondatban:
4. A kulturális minisztérium visszahívta a Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatóját, Branislav Panist. A lépés várható volt, miután a Martina Šimkovičová vezette tárca korábban a Szlovák Nemzeti Galéria és a Szlovák Nemzeti Színház igazgatóját is kirúgta. Az SZNM a minisztérium alá tartozó legnagyobb szervezet, ami több tucat műemléket, például a bajmóci vagy krasznahorkai várat is üzemelteti.
5. Hétfőtől több szlovákiai műemlékre fekete zászlót tűznek ki vagy lekapcsolják a díszkivilágítást. A műemlékesek így tiltakoznak az ellen, hogy a kulturális minisztérium 20 év után ellehetetlenítette a műemlékek felújítására szánt pályázati programot: késnek az elbírálások és a kifizetések.
6. Ha most szeptemberben lennének a választások, a Smer győzne 23,3 százalékkal, a PS lenne a második 22,1 százalékkal a Focus friss felmérése szerint. A harmadik, messze lemaradva, a Hlas lenne 12,8 százalékkal. A parlamentbe jutna a Republika, a KDH, az SaS, a Magyar Szövetség és a Demokrati is. A felmérés szeptember 16. és 26. között készült.
7. Lucia Plaváková feljelenti Rudolf Huliakot a vulgáris kijelentései miatt, és azokat a gyűlölködő és fenyegető üzeneteket is eljuttatja a rendőrségnek, amiket az utóbbi napokban kapott. Emellett az Alkotmánybírósághoz is beadványt nyújtott be, amiért a laptopjára ragasztott matricák miatt kiküldték az ülésteremből.
8. Az Osztrák Szabadságpárt (FPO) győzött a vasárnapi osztrák választásokon, a második az Osztrák Néppárt (ÖVP), a harmadik az Ausztria Szociáldemokrata Pártja (SPÖ) lett. Bejutott még a parlamentbe a liberális NEOS és a Zöldek. Kétséges, hogy az FPÖ kormányt tud alakítani, Herbert Kickl pártelnök ugyanis rendkívül megosztó személyiség.
9. Budapestre látogatott és Szijjártó Péterrel tárgyalt az új ukrán külügyminiszter, a Dmitro Kulebát váltó Andrij Szibiha. A találkozó után barátságos hangnemű közös sajtónyilatkozatot tettek.
10. Vlagyimir Putyin hétfőn aláírta az orosz állampolgárok őszi katonai szolgálatáról szóló rendeletet, ami alapján idén október 1. és december 31. között 133 ezer, 18-30 év közötti orosz állampolgárt hívhatnak be, akik jelenleg nem tartalékosok. Ugyanezzel a rendelettel Putyin elbocsátja azokat, akik már teljesítették katonai szolgálatukat és letöltötték a meghatározott szolgálati időt.
A nap idézete:
Karsai Dánielt idén júniusig nem ismertem személyesen, csak írásaiból, interjúiból, politikai és alkotmányjogi megnyilatkozásaiból. Már találkozásunk előtt tudtuk mindketten, hogy a legtöbb közéleti kérdésben nem értünk egyet, így az aktív eutanázia megítélésében sem. Ahogyan azonban ő ezt az ügyet képviselte, egy halálos betegséggel és fizikai erejének drámai fogyatkozásával bátran – sőt gyakran öniróniával – szembenézve, az feltétlen tiszteletet parancsol. A betegségével együttjáró fizikai nehézségek semmit sem változtattak igényes jogi kifejezőkészségén, amely az egy nemzedéknek előttünk járó jogászprofesszorok legjobbjainak sajátja volt. A vita, amit Magyarországon elindított az emberi méltóság tartalmáról, kereteiről és korlátairól – többek között az ő fellépésének következményeként – halálával nem ér véget. A megrendítő betegsége során tanúsított magatartása is ékes bizonyítéka annak, hogy Karsai Dániel az emberi méltóság kiemelkedő képviselője volt. Nyugodjon békében!
Gulyás Gergely Karsai Dánielről
A nap videója:
A Telex Orbán Balázst kérdezte a nagy vihart kavart kijelentéseiről
Olvasásra ajánljuk:
Politikailag világos, mi történt: egy védhetetlen kijelentés hatásait próbálják meg semlegesíteni azzal, hogy hibának nevezik. Orbán Balázs esetében viszont az „elnézést, össze-vissza beszéltem” olyasmi, amivel a napi politikai kommunikációs kármentést el lehet végezni, a politikusi imázsával és a rendszerben betöltött szerepével viszont nagyon nehezen fér össze ez a magyarázat.
Plankó Gergő Orbán Balázsról (444.hu)
Még több cikk előfizetőinknek:
A meglepődöttség egyáltalán nem volt véletlen. Az elmúlt hetek azzal teltek, hogy a négy elnökjelölt, Pandy Péter, Becse Norbert, Cziprusz Zoltán és Gubík László szinte vért izzadva próbálták meggyőzni a széttöredezett pártban a különböző küldötteket és érdekcsoportokat. S úgy tűnt, a szombati kongresszusra tisztult kicsit a kép, és megvannak a favoritok, akik között eldől a pártelnöki poszt sorsa.
Finta Márk a Magyar Szövetség tisztújító kongresszusáról
A kínai Gotion és szlovák InoBat együttműködésében megvalósuló beruházás miatt a kormánykoalíció pártjai olyan kihívással nézhetnek szembe, amit jól ismerhetnek az ellenzéki időkből, amikor még ők riogattak a közösségi médiában – jelen esetben viszont már hoaxok és konteók terjedésére figyelmeztetnek.
Papp Attila a Nagysurányba tervezett akkumulátorgyár körüli feszültségekről
Mészáros Lajos szerint veszélyben van Szlovákiában a jogállamiság. A választások szabadok, még ha a kampányok hazugságokon alapulnak is, a sajtó szabad, habár sorra tiltanak le műsorokat, nemcsak a köztévében, hanem a kereskedelmi tévékben is. Kikezdték viszont a jogállamiságot. „A bíróságok még működnek, de a hatalmon lévő politikai garnitúra nyomást gyakorol a bírákra, és nagyon kellemetlenné teszi a sorsukat.” A jogállamiság lebontása nagyon gyorsan történik Mészáros szerint.
Szalay Zoltán összefoglalója a Napunk második budapesti vitaestjéről, amin Hamran István korábbi országos rendőrfőkapitány és Mészáros Lajos egykori alkotmánybíró beszélgettek
Eközben pedig az sem vehető biztosra, hogy a parlament megszavazza a konszolidációs csomag jelenlegi formáját. A Hlas kijelentette, hogy csak két feltétel teljesítése esetén támogatja a törvénycsomagot a második olvasatban: a parlamentnek először meg kell szavaznia a minimálbér kiszámítására szolgáló új képletet, és ezzel együtt pedig idén az önkormányzatokat is ki kell fizetni.
Radoslav Tomek a konszolidációs csomagról
Máté történetének köszönhetően ugyanakkor talán emészthetőbbé válnak a történészek – Simon Attila és Popély Árpád –, valamint a visszaemlékezők megszólalásai is azok számára, akiket egyébként annyira nem hoz lázba a múlt feltárása. Ők ugyanis nem csak úgy megjelennek a filmben beszélő fejekként, hanem kapcsolódnak a 21. századi cselekményszálhoz, hiszen a szenvedélyes kutató interjúvolja meg őket.
Kacsinecz Krisztián a Hancsovszky című filmről
A 19. század második felében, a 20. század elején valójában Budapest volt a „legnagyobb szlovák város”, vagyis az a város, ahol a legnagyobb számban éltek szlovákok. A főváros több részén is voltak szlovák telepek, de a Budapestre költöző szak- és idénymunkások főleg Józsefvárosban telepedtek le. A Horváth Mihály tér környékén találni a legsűrűbben kétnyelvű emléktáblákat.
Renczes Ágoston a szlovák kötődésű budapesti helyekről
Ekkor pedig már valószínűsíthető volt, hogy a párt egykori MKP-platformjának tagjai összezárnak majd az ebből a politikai családból érkező Gubík mögött. Az Esterházy Akadémia és a Szövetség a Közös Célokért igazgatója 77–61 arányban győzte le a második fordulóban a királyhelmeci Pandy Pétert, a párt Országos Tanácsának jelenlegi elnökét, aki az egykori Híd-platform egyik vezetője volt a tavalyi pártszakadás után.
Finta Márk riportja a Magyar Szövetség tisztújító közgyűléséről
Maradjunk annyiban, hogy biztos azért nem voltam abban, hogy megválasztanak. De teljesen nyugodt lelkiismerettel álltam ki, mert végigcsináltam egy szerintem jó és szimpatikus kampányt, ahol ráadásul be tudtam mutatni azt, hogy mire van szükség, milyen újdonságokat kell hozni a párt életébe. S hogy milyen új politikai kultúrát kell megteremteni. Bízom benne, hogy ez a bemutatkozó beszédben is átjött a kongresszuson, s hogy ezt honorálták küldöttek. Ezért én csak hálás tudok lenni.
Finta Márk interjúja Gubík Lászlóval a tisztújítás után
Arra számítottam, hogy a sorozatban hét elveszített választás után a küldöttek és maga a párt szembesíteni fogja önmagát azzal a ténnyel, hogy ez egyszerűen nem működik. Amikor láttam az elnökjelöltek listáját, az alelnökjelölteket, az Országos Tanács elnöki posztjára való jelöléseket, akkor definitíven eldöntöttem, hogy ez a párt a holtpontról nem fog tudni elmozdulni. Ugyanazok a személyek, akik már hétszer veszítettek, s akik szerintem felelősek azért, hogy a párt ilyen állapotban van, megint csak pozícióba kerültek, és én ebből ki akartam maradni.
Finta Márk interjúja Gyimesi Györggyel a tisztújítás után
A murva alatt jó 20 cm vastag tömörített kőpor volt, még mélyebben pedig sittes föld. Hogy bármi élőnek esélye legyen itt, előbb el kellett távolítani a talajra hordott rétegeket, majd pedig komposzttal dúsított földdel helyettesíteni azokat. „Csákányoztunk, majd a felszedett földből kirostáltuk a törmeléket, kemény munka volt. Egy négyzetméteres gödröt mintegy hat óráig tartott kiásni” – emlékezett vissza a kezdetekre Mark.
Kacsinecz Krisztián a budapesti Auróra Klímakertről
