A szlovákiai magyar közéleti Facebook-csoportokban még Orbán dominál, a magyarországiakban már fordult a kocka

Orbán Viktor kedvenc napilapja, a Nemzeti Sport a minap Facebook-oldalán közzétett egy Szoboszlai Dominikot, a magyar labdarúgó-válogatott és a Liverpool sztárját ábrázoló grafikát. Szoboszlai egy meccs utáni nyilatkozatát idézték rajta – a labdarúgó a Liverpool győzelme után annyit írt Instagram-oldalára: „Step by step”.

A Nemzeti Sport azonban magyarra fordította a nyilatkozatot, így lett belőle „Lépésről lépésre”. S ekkor érdekes dolog történt: rengeteg kommentelő jelent meg a poszt alatt, akik hozzátették: „tégláról téglára” – utalva az ellenzék új üstököse, Magyar Péter szlogenjére: Lépésről lépésre, tégláról téglára visszavesszük a hazánkat. Ezzel okoztak némi zavart a nyíltan kormánypárti kötődésű sportnapilapnál.

Az, hogy ez így történt, nem csak a véletlen műve – a Magyar Péter-féle politikai szlogen elterjedése komoly és intenzív közösségimédia-jelenlét eredménye. Magyar politikai felívelésének egyik kulcsa épp az volt, hogy személyesen is beleáll a közösségi médiás üzenet- és narratívaterjesztésbe. Politikai szlogenjeit így „köznépivé” tudja tenni, rengeteg embert megszólítva, és arra ösztönözve, hogy terjessze tovább az üzenetet egészen váratlan helyeken is, minden alkalmat kihasználva.

A fenti eset tökéletes példája annak, hogyan válik egy politikai üzenet vagy narratíva a felhasználók életének részévé, és hogyan „segítenek rá” ezek terjedésére a közösségimédia-stratégák a háttérből.

Mindezzel évek óta a magyar kormány is próbálkozik – az országos média jelentős részének leuralása után a közösségi oldalakon is dolgozni kezdett, jelentős erőforrásokat felszabadítva ahhoz, hogy több fronton is csatatérré változtassa a digitális teret. Ez a stratégia nem csak abban mutatkozik meg, hogy a központi üzeneteket és narratívákat a politikusok összhangban terjesztik saját oldalaikon – ennek a harcnak az eszköze például a Megafon központ is.

A közelmúltig ilyen hasznos eszköz volt egy „szürkezónás fegyver” is: több száz álprofil terjesztett nyilvános Facebook-csoportokban láthatóan a Fidesz politikai céljait szolgáló üzeneteket, koordinált módon, jórészt a kormányzati irányítású felületek cikkeit osztva meg.

Ezt a gyakorlatot a Political Capital szálazta szét a közelmúltban. Kutatásukkal több érdekes dolgot is megállapítottak ezekről az állprofilokról és azok legfőbb jellemzőiről. Például azt, hogy a Facebook URL-ben idegen nevek szerepeltek a profilon szereplő nevekkel szemben, hogy profil- és a borítóképeiket orosz közösségimédia-oldalakról szerezték be, és hogy ezeket koordináltan állították be.

Trollok helyett aktivisták

A Political Capital leleplező cikkei után több álprofil megváltoztatta az URL-jét, hogy az megegyezzen a profil nevével, majd tevékenységük is szinte lenullázódott. A szervezet ezért új kutatásában azt vizsgálta meg, milyen politikai témájú információk és dezinformációk terjednek a nyilvános Facebook-csoportokban (fél) organikusan, azaz valós vagy látszólag valós profilok révén, és milyen szereplők terjesztik ezeket.

A vizsgálatot 2024 első felében, február 10. és május 1. között végezték – azt kutatták, milyen hatást vált ki a (látszólag) valós felhasználók tevékenysége az álprofilok mellett vagy helyett. Ehhez először a Facebook adatelemző alkalmazása, a CrowdTangle segítségével beazonosították a legtöbbet megosztott cikkeket, és hogy mely nyilvános csoportokban osztották meg őket. Ezt követően elemezték a tartalmukat és azt, kik osztották meg őket, hogy ebből következtessenek a terjesztők valódiságára és a megosztások mögötti esetleges szervezett célra.

A Political Capital több érdekes következtetést vont le az adatelemzésből. Például azt, hogy az álprofilokkal operáló narratívaterjesztők szinte teljesen eltűntek: az 541 vizsgált profilból mindössze három bizonyult álprofilnak.

Helyüket valódi profilok vették át, akik közül ugyanakkor többen is vannak, akik ugyanakkora intenzitással dolgoznak, mint korábban az álprofilos narratívaterjesztők. Őket a Political Capital vezéraktivistáknak nevezte el: ők hosszú időn keresztül, rendszeresen terjesztik a politikai tartalmakat a csoportokban.

Mellettük működnek a szorgos aktivisták, akik csak néhány alkalommal, szűk idősávban teszik ezt. A harmadik kategória az átlagos felhasználóké, akik egy alkalommal osztanak meg cikket – ők vannak a legtöbben.

A három csoport közül a vezéraktivistáké a legérdekesebb: az ő online viselkedésükben felfedezhető a tudatosan kampányszerű viselkedés: sok cikket sokszor osztanak meg a nyilvános csoportokban. Volt olyan vezéraktivista is, aki az összes kormányzati cikk megosztásainak 28 százalékáért felelt a vizsgált időszakban a szemmel tartott csoportokban.

„Tudatos megosztási minták rajzolódtak ki azzal, hogy a cikkeket olyan csoportokban osztották meg, amelyek fogékonyak lehettek rájuk. A felhasználók általában felismerik, hogy az adott cikk mely csoportban válthat ki szimpátiát, és olyan csoportba posztolják, amelyhez passzol a cikk tartalma, mondanivalója. Így a csoportok visszhangkamraként működnek, ahol a felhasználók nézeteikkel összhangban álló információkat és üzeneteket osztanak meg, és ilyenekkel találkoznak” – írja a Political Capital elemzésében.

Fontos kiemelni, hogy az álprofilos trollokat felváltó aktivisták már jóval kevésbé tekinthetők homogén csoportnak, mint elődeik – hiszen messze nem csak kormányzati üzeneteket osztanak meg. A Political Capital a megosztásokat kategorizálta aszerint is, hogy kormányzati, független, ellenzéki vagy a bulvármédia cikkeit terjesztették a felhasználók. Érdekes jelenség, hogy a felhasználók túlnyomó részben kizárólag egy médiatípusból osztottak meg tartalmakat a csoportokban.

Tarol a független média

A legérdekesebb megállapításnak azonban az bizonyult, hogy az álprofilok eltűnésével, a megváltozott környezetben nem a kormányzati média cikkei bizonyultak a legnépszerűbbnek a magyar Facebook-csoportokban, hanem a független médiáé – méghozzá jelentős különbséggel.

A Political Capital vizsgálatában összesen 145 cikk szerepel, melyeket 2024-szer osztottak meg 367 nyilvános Facebook-csoportban. A független média mindössze 33 cikkel szerepelt, de megosztásaik az összes megosztás több mint felét teszik ki. A kormánymédia bár csaknem kétszer annyi, pontosan 63 cikkel szerepelt a vizsgálatban, messze elmaradt a független sajtótól. Az összes megosztás kevesebb, mint negyedét tudhatja magáénak.

„Abból, hogy a kormányzati média cikkei ilyen alacsony megosztást értek el, arra követezhetünk, hogy kevés szorgos és vezéraktivástája van a kormánypártnak, akik utasítás nélkül adják tovább a politikai üzeneteket” – írja a Political Capital.

Magyar Péter a főellenség

Érdekes megfigyelni azt is, milyen narratívák dominálnak a kormánypárti és a kormánnyal kritikus csoportokban.

A kormányközeli csoportokban a fő téma a vizsgált időszakban Magyar Péter volt – itt rezonáltak a leghangosabban az új ellenzéki vezetővel kapcsolatos kormányzati narratívák, miszerint Magyar „áruló”, „balliberális messiás”, vagy épp „nőverő”.

Ezekben a csoportokban természetesen az orosz–ukrán háború és az Európai Unió lejáratása is téma volt. Megjelentek a Kreml-barát narratívák, például hogy európai katonákat küldhetnek Ukrajnába.

A független sajtó legtöbbször megosztott cikkei között Mészáros Lőrinc és Tiborcz István viselt dolgairól szóló írásokat találunk – előbbi Orbán Viktor multimilliárdos barátja, utóbbi a magyar miniszterelnök veje. De nagyot szólt a legfontosabb tavaszi téma, a Novák Katalinhoz köthető kegyelmi ügy is – az egyik legtöbbször megosztott cikk arról szólt, hogy az egykori államfő a kegyelemben részesített K. Endre szülőfalujában nyaralt.

A Political Capital felhívja a figyelmet, hogy volt olyan felhasználó, aki ezt az egy cikket 23-szor osztotta meg, ami már tudatos, kampányszerű cselekvésnek tekinthető. S az ellenzékhez köthető sajtó cikkeinek megosztásánál is felbukkan a „szorgos aktivista” felhasználótípus. A fő téma itt is a kegyelmi botrány és Magyar Péter volt – itt egy aktivista például 25 csoportban posztolta a Demokratikus Koalícióhoz köthető Nyugati Fény cikkét, mely szerint Karsai Dániel, az életvégi döntésekért harcoló, ALS-sel küzdő alkotmányjogász Magyar Pétert támogatja.

Repetitív kommentek

A fentiekből levonható még egy tanulság: az az eszköztár, mellyel a politikai szereplők harcolnak egymással a digitális térben, és igyekeznek minél nagyobb elérést generálni, folyamatosan változik. A közösségi médiás trendek viszonylag gyorsan avulnak el, és jönnek helyettük újak.

A cikk elején említett Magyar Péter-szlogen terjedése jó példa erre a változásra. A Political Capital azt is górcső alá vette, mennyire követik a szimpatizánsok a politikai szereplők felhívását, hogy egy adott szöveget vagy narratívát terjesszenek, kommenteljék be oldalak tartalmai alá.

Az ilyen egyenkommenteknek vannak bizonyos előnyei a cikkmegosztásokkal szemben – nem csak csoportokban vagy üzenőfalakon pörögnek, gyakorlatilag bármilyen nyilvános médiatartalom alá be lehet őket másolni. Kattintani sem nagyon kell miattuk, és cikket sem kell végigolvasni – ha egy átlagos felhasználó belenéz egy kommentszekcióba, nagyon gyorsan belefuthat, hiszen lájkokkal és reakciókkal feljebb lehet őket tornászni még egy nagyon hosszú kommentfolyamban is.

Ezt az eszközt a kormánypárt, a hagyományos ellenzék és Magyar Péter tábora is használja a digitális háborúban. A Political Capital több ilyen kommentről számol be hamarosan megjelenő esettanulmányaiban.

A Fidesz-tábor górcső alá vett kommentje Dobrev Klárát támadja. 2023 elején kezdett terjedni – ekkor Magyar Péternek még nyoma sem volt. Dobrev Klárát „őskomcsi Apró-ivadéknak, Dobreva Petrovának” nevezi, utalva a DK politikusának apjára. Felbukkanása nem feltétlenül egyenszövegként történik, általában több formában is felbukkan – de a hívószavak ugyanazok maradnak.

A hagyományos ellenzéki táborból érkező egyenkomment a „Csak a Fidesz” szlogenből vezeti le hosszan a Nemzeti Együttműködés rendszerének bűneit – említi az oroszbarátságot, Mészáros Lőrincet, vagy épp a gyenge forintot. Ez a komment 2024 májusa óta gyakran bukkan fel a kormánypárti sajtó cikkei, vagy a kormányközeli megmondóemberek és Megafon-influenszerek bejegyzései alatt is.

Magyar Péter táborának jellemző kommentjét maga a politikus írta, és szólított fel a terjesztésére a Tisza párt nyilvános Facebook-csoportjában. Arra kérte követőit, hogy az Orbán Viktornak szóló nyílt levelét – melyben a háborús veszélyhelyzetről és rendeleti kormányzásról kérdezi a miniszterelnököt – osszák meg a kormánypárti politikusok és a kormányközeli sajtó posztjai alá.

Határon átnyúlva

A Political Capital a fentiekhez hasonló kutatást végzett a határon túl is  – abból kiindulva, hogy a magyar kormány kifejezetten komoly erőfeszítéseket tesz a külhoni magyar közösségek sajtójának és digitális terének leuralása érdekében is. Ezáltal igyekszik befolyást szerezni a határon túli magyarokon keresztül a szomszédos országokban, ezzel párhuzamosan pedig olyan külpolitikai közeget igyekszik teremteni, mely biztosítja számára a rezsim fennmaradását.

A kutatók ezért a Napunkkal együttműködve megvizsgálták a legnagyobb és a legaktívabb szlovákiai magyar Facebook-csoportokat, hogy megnézzék, milyen narratívák dominálnak bennük, és létezik-e még a határon túlon az álprofilos jelszó- és narratívaterjesztés trendje.

Az, hogy épp Szlovákiát választották, nem véletlen: a magyar kormánymédia érezhetően hatást akart gyakorolni a szlovákiai magyarokra az elmúlt másfél évben. Ennek látványos példája, hogy a parlamenti választások előtt a magyar állami média a kampánycsend idején exkluzív teret biztosított az akkor még ellenzéki Robert Ficónak, a Smer elnökének. Majd idén tavasszal – szintén kampánycsendben –  Peter Pellegrini államfőjelölttel is leadtak egy interjút. Mindkét politikus Orbán Viktor szövetségesének számít.

Ráadásul Szlovákiában komoly hídfőállásai is vannak a magyar kormányzati sajtóbefolyásnak. Erdéllyel ellentétben, ahol lassan kivonták a forrásokat a magyar kormány által fenntartott sajtó mögül, Szlovákiában az Orbán-rendszerhez közel álló sajtó és intézményrendszer stabilan kapja a támogatást. Elsődlegesen ebből a pénzből működik a Felvidék.ma, a Ma7 médiacsalád, a Körkép, és sejthetően a Piros 7es revolverportál is, mely a magyar adófizetői pénzből fenntartott Esterházy Akadémiához is kötődik.

A szlovákiai magyar médiatér ugyan továbbra is sokszínű, ám nagyon sok olyan befolyásoló tényező van, amely dominánsabbá elsősorban a magyar kormánypárti narratívákat teszi. Egy ilyen például az elmúlt időszakban az országban uralkodó közhangulat, melyet az eldurvuló választási kampányok teremtettek meg.

A parlamenti választásokon győztes Smer az ellenzékben eltöltött évek során javarészt hasonló narratívákkal operált, mint a Fidesz – a hírek szerint magyar kampánytanácsadók is jártak Robert Fico pártjánál. A szlovák közösségi térben komoly befolyást szerzett emellett az úgynevezett alternatív média is, mely dezinformációs portálokból, és önálló „influenszerekből” áll össze. Ők pedig nemcsak a Facebookon, de a lehető legtöbb csatornán terjesztik a Smerrel, az oroszbarát, antiglobalista, szuverenista szélsőjobb pártokkal – és közvetetten a Fidesz narratíváival – összecsengő tartalmaikat, beleértve például az orosz Telegramot is – melyet cenzúramentes platformnak tartanak.

A Political Capital a Napunk segítségével azt kutatta, milyen narratívák dominálnak a hat legnagyobb és legaktívabb nyílt közéleti Facebook-csoportban a szlovákiai magyar digitális térben a 2024-es EP-választási kampány idején.

A kutatás arra az eredményre jutott, hogy bár az álprofilokkal való kampányolás mostanra itt is a minimumra szorult, Magyarországgal ellentétben a szlovákiai magyar csoportokban továbbra is elsősorban a magyarországi kormánysajtó és a magyar kormány által finanszírozott szlovákiai magyar sajtó cikkei és narratívái dominálnak.

A kormányzati irányítású magyarországi médiumok közül leggyakrabban a Mandiner és a Vadhajtások írásait osztották meg, de ezeknél is sokkal népszerűbbnek bizonyultak a szlovákiai Piros7es és a Ma7 cikkei. A független szlovákiai magyar sajtó cikkeit jóval kisebb arányban osztották meg a csoporttagok, a magyar ellenzékhez köthető sajtó pedig szinte nem is létezik ezekben a csoportokban.

A legnagyobb ilyen közéleti csoport az Új Egység Mozgalom csoportja. A csoportot 2019 elején hozták létre, mikor az akkor kormányon lévő Most-Híd is megszavazta a magyar himnusz használatát korlátozó törvényt Szlovákiában. A csoport eredeti neve A himnuszunk a szabadságunk volt, itt szervezték az akkori tüntetéseket – ezért több mint 20 ezer ember csatlakozott, elsősorban a jogszabály elleni tiltakozás miatt, a történet nagy vihart kavart a szlovákiai magyar közéletben.

Miután elült a botrány, a csoport létrehozói építeni akartak a több mint 20 ezres táborra, így létrehozták a nemzeti radikális irányba forduló Új Egység mozgalmat, mely azonban sosem tudott reális politikai eredményeket elérni. A csoport azonban továbbra is működik – s tartalma ennek megfelelő. A 2024-es európai parlamenti választások előtt a csoportban a Fidesz narratívái, nemzeti és nemzeti radikális üzenetek domináltak, támogatva a Magyar Szövetséget és a Fideszt.

Hasonló a helyzet a Felvidéki Közéleti Vitafórumon is, mely bár vitaoldal-jellegű, elsősorban a magyar kormány álláspontját közvetítő felületként működik – és kifejezett vita a vizsgált időszakban nemigen bukkant fel a csoport kommentszekcióiban.

A Piros 7es médiastratégiájának termékei A Magyar Közösségért és a Piros7es – a csoport, ami mindent üt! csoportok – a revolverportál következetesen osztja meg ezekben szinte minden cikkét, a lehető legnagyobb elérést generálva. A csoportokban a független média cikkei szinte egyáltalán nem jelennek meg.

A Piros 7es közösségi médiás jelenléte ebben rendkívül tudatos, ahogy az is, hogyan vet fel újabb és újabb témákat a magyar kormány narratívái mentén – beleértve az orosz–ukrán háború értékelését, a migrációt, a vallást, a genderkritikát vagy épp Magyar Pétert. A portál közvetve Gubík Lászlóhoz, a Szövetség a Közös Célokért és az Esterházy Akadémia vezetőjéhez köthető. Mióta Gubík bejelentette, hogy indul a szlovákiai magyar párt, a Magyar Szövetség elnöki posztjáért a szeptember végi tisztújításon, a Piros 7es anyagai látványosan mellette kampányolnak.

A Felvidéki Politikai Vitafórum is azon csoportok közé sorolható, melyek bár ideológiamentes vitát ígérnek, mégis a magyar kormány narratívái dominálnak benne. A véleményvezérek leginkább oroszbarát és ukránellenes narratívákat osztanak meg a csoportban, és Orbán Viktort méltatják. A magyarországi médiumok közül a Vadhajtások cikkei jelennek meg gyakran itt.

A kutatás során egyetlen jelentős közéleti témájú nyilvános csoportot találtunk, ahol Magyarországhoz hasonlóan a független média cikkei dominálnak – ez a Felvidéki politikai vitaklub. Ebben a csoportban a kommentszekciókban olykor vita is kibontakozik, hiszen tagjai különböző világnézetet vallanak.

Összességében azonban elmondható, hogy a különböző nyílt csoportokban megjelenő tartalmak nem váltanak ki túl sok reakciót, kommentet, vagy más felhasználói aktivitást. A hangsúly már a szlovákiai magyar térben is áthelyeződött – elsősorban a politikusok személyes Facebook-oldalaira.

Több olyan politikus van, aki a Facebook-jelenlétét nagyon tudatosan és következetesen építi, s ha egy narratívát akar továbbadni, elsősorban itt teszi meg. Ilyen politikus például Gyimesi György, a Magyar Szövetség alelnöke, aki kétnyelvű posztjaival és polarizáló üzeneteivel több mint 27 ezres tábort épített. Legutóbbi, a Kreml propagandáját idéző oroszországi videóival pedig több mint kétmilliós megtekintést ért el.

Orosz Örs, a párt volt alelnöke ennél is nagyobb, 43 ezres tábort hozott össze Facebook-oldalára. Ő azonban nagyon más tartalommal dolgozik – a politika csak időnként bukkan fel az oldalán, elsősorban értékmentő munkáját helyezi előtérbe.

A cikk a Political Capital és a Napunk együttműködéséből született.

A címlapképet a mesterséges intelligencia készítette.