A koalíció Btk-módosításának következménye: már több mint száz elítéltet engedtek szabadon, és ezzel még nincs vége

A kormánykoalíció a büntető törvénykönyv módosításával nemcsak a Smerhez és a Hlashoz közeli embereken segített, mint Peter Kažimír, Peter Žiga, Miroslav Výboh, Tibor Gašpar vagy Norbert Bödör. A módosításnak köszönhetően az elmúlt néhány napban már több mint száz elítélt rabot engedtek szabadon.

A Btk. módosításának következtében a mai napig hét eljárás alatt álló személyt engedtek szabadon a vizsgálati fogságból és 117 elítélt személyt a börtönből, erősítette meg a Büntetés-végrehajtási Testület (ZVJS).

A bírók szerint ez nem a végleges szám.

A módosítás két hete lépett hatályba, ezidő alatt főleg az apróbb lopásokat elkövető tolvajok kerültek szabadlábra, néhány esetben olyan személyek, akiket már többször is elítéltek. Azonban olyan személyeket is találhatunk közöttük, akiket zsarolás, vagy testi sértés miatt ítéltek el.

Segített rajtuk az elévülési idő lerövidítése, esetleg ez egyes kár-küszöbértékek felemelése. Az alap kár-küszöbérték, amelytől a tett már bűncselekménynek, nem pedig szabálysértésnek minősül, 266 euróról 700 euróra emelkedett.

Így számos tett már elévült vagy nem számít bűncselekménynek, az elkövetőiket ezért szabadon kell engedni a büntetés-végrehajtási intézetekből.

A Denník N az elmúlt napokban több bíróval is beszélt, elmondásuk szerint a módosítás hatása egyértelmű lesz. „A bűnözés azonnal megnövekszik, ez fél éven belül látható lesz” – mondja egyikük.

A bírók névtelenséget kérve beszéltek velünk. A kérésüket tiszteletben tartottuk, ezért nem közöljük a neveiket, sem azokat a bíróságokat, ahol dolgoznak.

A beszélgetések során megerősítették, hogy a módosítás káoszt hozott a munkájukba, noha vannak olyan rendelkezések, amelyeket értékelnek. Például azt, hogy személyre szabhatóbb büntetéseket róhatnak ki. Ebben mindannyian egyetértenek, ahogyan abban is, hogy a módosítást nagyon rosszul írták meg, és érezni, hogy kapkodás közepette készült el.

„Már most biztos, hogy a kormánynak el kell készítenie a módosítás módosítását, és változtatásokat hozni benne” – mondja egy kelet-szlovákiai bíró.

A módosítás az erőszaktevőkön is segíthet

A bírók felhívják rá a figyelmet, hogy a módosítást eddig csak a gazdasági bűncselekményekkel, tehát a tolvajokkal, a csalókkal, vagy a korrupciót elkövető személyekkel kapcsolatban, és a rájuk kiszabandó büntetések csökkentésével összefüggésben emlegették, azonban az erőszakos bűncselekményeket elkövetők csoportjára is hatással lehet.

Az egyik bíró például arról beszél, hogy szabadon kell engednie egy testi sértésért elítélt személyt, mert az ügye elévültnek fog számítani.

Noha a módosítás nem csökkentette az erőszakos bűncselekmények esetében kiszabható büntetési tételeket, ebben a konkrét esetben az erőszaktevő három évig terjedő büntetéssel számolhatott, ami ötéves elévülési időt jelentett. A módosítás értelmében maximum három évet tölthet börtönben, az elévülési idő azonban három évre csökkent.

És tekintve, hogy az ügyirata négy évig porosodott a bíróságon anélkül, hogy foglalkoztak volna vele, annak a bírónak, aki az ügyiratot az elődeitől kapta, most a büntetőeljárás leállításáról kell döntenie.

Ez pedig nem egy egyedülálló eset. Számos bíróságon találhatóak régi ügyiratok, amiket egyik bíró irodájából a másikba tologattak. Éppen ezek azok az ügyek, amelyeknél fennáll a veszélye annak, hogy az elkövetők soha nem kerülnek bíróság elé.

A miniszter számai nem ülnek

Az egyenesen a büntetés-végrehajtási intézményektől kapott számok nem egyeznek azokkal, amiket a múlt héten a Boris Susko (Smer) által vezetett igazságügyi minisztérium bemutatott. A minisztérium egy sajtóközleményt küldött ki, amellyel azokra az információkra reagált, hogy szabadon fogják engedni az elítélteket, és arra a kritikára, hogy nem közöl adatokat.

A sajtóközleményben az állt, hogy a Btk-módosítás 158 elítéltet és 13 eljárás alatt álló személyt érint. A „kekszlopásokért” a minisztérium szerint 85 elítéltet engednek szabadon.

„Ez csak valamilyen nagyon pontatlan becslés lehet. Biztosan több ilyen ügy lesz” – mondja az a bíró, aki az egyik nagyobb elsőfokú bíróságon dolgozik. Elismeri, hogy erről az adatról a kollégáival is beszélgetett és azok számára sem hihető. Csak az ő bíróságukon körülbelül száz elítéltet érint a módosítás.

Az igazságügyi minisztérium nem válaszol azokra a kérdésekre, hogy kitart-e a nyilvánosságra hozott számok mellett, vagy hogy a bíróságokról nincs-e más adata.

A módosítás következményeiről nincsenek nyilvános statisztikák, sem adatok. Még egy olyan egységes rendszer sem létezik, amelynek köszönhetően a bírók egyszerűen kiválogathatnák azokat az ügyiratokat, amelyeket a módosítás érint. Éppen a ZVJS volt az, amely elküldte a bíróságoknak azt a több száz oldalnyi listát, amelyen fel volt tüntetve, hogy melyik elítéltet melyik bíróság ítélte el, és melyik paragrafus szerint.

A bírók számára ez segédeszközként szolgálhat, azonban nem támaszkodnak teljes mértékben a listákra. Sokan közülük biztosra mennek, tehát minden ügyiratot egyesével néznek át.

„Nekem körülbelül hatszáz ügyiratot kellett átnéznem” – mondja az egyik nagyobb járásbíróság bírója. „Elnézést, most nem tudok beszélni. Tíz perc múlva döntést kell hoznom újabb tíz ember szabadon engedéséről” – hangzott el a múlt héten a telefonban, végül később sikerült beszélnünk.

Ez a bíró már kiválogatta az ügyiratokat, de elismeri, hogy még az Alkotmánybíróság határozatának közzététele előtt kezdte meg a munkát. A döntés augusztus 6-án jelent meg a Törvénytárban, ami azt jelenti, hogy ekkor lépett hatályba a kormány módosítása, és ekkortól kell alkalmazniuk a bíróságoknak.

Néhány kollégája azt várta, hogy az elítéltek elektronikus rendszerén keresztül sikerül „kigenerálni” azokat az elítélteket, akiket szabadon kell engedni. „Ez azonban lehetetlen, ehhez az kellene, hogy minden tökéletesen nyilvántartásba legyen véve, a bíróságokon ez pedig nem így működik” – teszi hozzá a bíró.

Sok bíró még a szabadságát tölti  

Éppen a nem létező hatékony elektronikus rendszer nehezítette meg a bírók munkáját és okoz nekik stresszt. A döntés közzététele után ugyanis kezdetét vette a 30 napos határidő, ami alatt döntést kell hozniuk az elítéltek szabadon engedéséről.

Számos bírónak már előre betervezett szabadsága volt. Senki sem tudta előre, mikor hoz döntést az Alkotmánybíróság és azt sem, hogy ezt mikor fogják közzétenni. Így nem mindegyik bíró jutott hozzá az ügyiratokhoz.

„Az egyszerű ügyekről, mint a kekszlopások, érkezünk döntést hozni. Ha azonban bonyolultabb ügyekkel kell foglalkoznunk, az már gondot fog okozni” – ismeri be a bírónő, aki egy közép-szlovákiai bíróságon dolgozik. Elmagyarázza, hogy vannak olyan elítéltek, akik noha ismételten apró lopásokat követtek el, más tettekben is bűnösnek találták őket.

A bírónő egy 12 éves börtönbüntetésre ítélt férfi ügyiratát említi meg, akit apró lopás, betörés, nemi erőszak és közeli hozzátartozó bántalmazása miatt ítéltek el. A bírónőnek egy nyilvános tárgyaláson kell újra „megnyitni” az ügyiratot és dönteni újra a büntetésről.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az elítélt számára újra ügyvédet kell biztosítani és időt találni a már kijelölt tárgyalások között.

„Már most borítékolható, hogy nem fogunk tudni mindenki ügyében időben döntést hozni. Az elítéltek pedig egymás között beszélnek erről. Már most elkezdték kérdezgetni, hogy miért döntöttünk valakiről és róluk miért nem” – mondja a bírónő.

Azzal is számol, hogy panaszt fognak emelni a bírók döntései ellen. A módosítás azt az amnesztiát juttatja eszébe, amit a bíróságon már kétszer megélt. Ivan Gašparovič köztársasági elnök először 2004-ben, hivatalba lépése után döntött úgy, hogy elnöki kegyelmet gyakorol konkrét bűncselekményekért, majd másodszor 2013-ban, Szlovákia megalakulásának 20. évfordulója alkalmából.

Az első amnesztia során húsz, a második során 1200 elítéltet helyeztek szabadlábra. „Akkoriban a nem a bíróságon, hanem a börtönökben ültünk és reggeltől estig az ügyiratokat lapozgattuk” – jegyzi meg a bírónő. Az amnesztia ugyanis azonnal érvénybe lépett és a bíróknak is azonnal döntést kellett hozniuk egészen az utolsó elítéltig, akit az amnesztia érintett.

Azok pedig alig bírták kivárni a döntést. „Már délutántól lázongani kezdtek azok, akik még nem kerültek sorra. Ez pedig most is így lesz. Azok, akiknek ügyében késni fogunk, elkezdenek majd panaszkodni” – véli a bírónő.

Nem elég semmissé tenni a bűncselekményt 

A bírók leginkább a „kekszlopásokat” vitatják meg egymás között, tehát azok büntetéseit, akik az év során apró lopásokat követtek el. A kormánykoalíció módosítása eredetileg nem tartalmazta ennek a rendelkezésnek a megszüntetését, csak Tibor Gašpar módosító javaslatának bírálata után került bele.

„Természetesen egyikünk sem örült, hogy börtönbüntetést kell kiszabnunk az ilyen elkövetőkre” – mondja egy Kelet-Szlovákiában dolgozó bíró. Azt az elkövetőt, aki fizetés nélkül távozott egy teli bevásárlókosárral a boltból, először munkavégzésre kötelezték. Ez volt az első esély arra, hogy javítson a magatartásán.

Amikor újra lopott, felfüggesztett börtönbüntetést kapott. „Sokaknak azonban ez sem vette el a kedvét és nemsokára újra a bíróság előtt találták magukat” – mondja a bíró. Az ilyen elkövetőket aztán már vizsgálati fogságba helyezték. A többségük esetében csak ennek volt elég elrettentő ereje.

Egy másik bíró azonban azt mondja, hogy az elmúlt napokban egy olyan elkövetőt engedett szabadon, akit már 34-szer ítéltek el. Csaknem kizártnak tartja, hogy ez az elkövető jó útra tér. „Mi most csak azt jelentettük ki, hogy valami nem bűncselekmény, de ezzel az embereken sehogy nem segítünk” – egészíti ki a kelet-szlovákiai bírót a kollégája.

Attól tartanak, hogy a szabadon engedett elítéltek tovább fognak lopni a boltokból. A tetteik azonban újabban már nem bűncselekménynek fognak számítani, ahhoz 700 eurót meghaladó árut kellene ellopniuk.

Ez azt jelenti, hogy hétfőn távozhatnak fizetés nélkül. Elkapják őket, pénzbüntetést kapnak, amit nem fizetnek be és szabálysértési eljárással fognak eljárni az esetükben. Két nap múlva visszamennek a boltba és újra fizetés nélkül távoznak. „Semmi sem tántorítja el őket” – figyelmeztetnek a bírók a saját tapasztalataik alapján.

A ZVJS azt a választ adta, hogy az elítéltekkel attól a pillanattól kezdve dolgoznak, hogy belépnek a büntetés-végrehajtási intézetekbe.

„A büntetés-végrehajtás célja nem csak az, hogy védje a társadalmat az elkövetőktől, vagy hogy megakadályozza az elkövetőket a bűncselekmények elkövetésének folytatásában, hanem az is, hogy olyan feltételeket teremtsen, amelyek lehetővé teszik a reszocializációhoz szükséges jellembeli tartalékaik pozitív fejlesztését” – magyarázza Anna Bečková Ragasová szóvivő.

Ez azonban egy hosszú távú folyamat, amelynek sikere számos tényezőtől és kockázattól függ.

Kik döntenek a szabálysértésekről?

A bírók közben örülhetnének, hogy „megszabadulnak” a kekszlopásoktól. „Nekünk kevesebb munkánk lesz, kérdés azonban, hogy ki fogja elbírálni ezeket a szabálysértéseket” – mondják az általunk megszólított bírók.

A szabálysértésekkel ugyanis a járási hivataloknak kellene foglalkozniuk. Ebben az esetben sincs semmilyen pontos statisztika vagy becslés arról, hány ügyiratot kapnak majd a szabálysértési eljárási részlegeken dolgozó hivatalnokok.

A járási hivatalok a belügyminisztériumhoz tartoznak, amelynek élén Matúš Šutaj Eštok (Hlas) áll. Matej Neumann szóvivő elmondása szerint a minisztérium már a büntető törvénykönyv módosításainak bejelentése után megkezdte a felkészülést az szabálysértési eljárásokkal kapcsolatos munka megnövekedésére. Ezzel egyúttal megerősítette, hogy ez a munkakör a hivatalnokok számának növelését igényli.

Arra, hány új hivatalnokot vesznek fel, a szóvivő nem adott választ. Cserébe azonban a minisztérium tájékoztatott arról, hogy javaslatot dolgozott ki a szabálysértési eljárások költségeinek  a 2005 óta eltelt időszak inflációját figyelembe vevő módosítására. Ezek növelésével kompenzálni lehetne a járási hivataloknak a szabálysértési eljárások elbírálásával kapcsolatos megnövekedett költségei egy részét.

„A belügyminisztérium tehát készen áll, és számol a büntető törvénykönyv módosítása utáni megnövekedett feladatok ellátásával” – állítja a szóvivő, noha semmilyen konkrét adatot nem ad.

A keksztolvajok börtönbüntetésének eltörlését már tavaly javasolta Vladimír Karas (KDH) volt igazságügyi miniszter. Az általa írt Btk-módosításban, amelyről a képviselők már nem szavaztak, 500 euróra javasolta emelni a kár-küszobértéket.

Karas most arra figyelmeztet, hogy hirtelen nem lesz senki, aki foglalkozzon a 700 euró alatti kerékpár- és mobiltelefon-lopásokkal. Noha a szabálysértéseknél két év az elévülési idő, nem biztos, hogy ez elég lesz, ha a járási hivatalokban nem lesz elegendő hivatalnok az ügyek elbírálására.

„Biztosítanunk kell a polgárokat arról, hogy az állam megvédi a vagyonukat és az egészségüket“ – szólította fel Karas Šutaj Eštok minisztert, hogy mondja meg, mennyivel növeli a hivatalnokok számát. A volt miniszter azt is megjegyezte, hogy a módosítás már betöltötte a célját, hiszen egyértelmű, hogy számos Smer- és Hlas-közeli személyen segített, akik ellen politikailag kényes ügyekben folyik eljárás.

„A koalíció azonban már nem foglalkozik ekkora lelkesedéssel az egyszerű halandók védelmével“ – jegyezte meg Karas, és felszólította a kormányt, hogy kezdjen végre törődni az emberekkel.

Filip Orsolya fordítása