Nem akarok csak azért összejönni valakivel, mert félek a magánytól. Mit tehetek, hogy ne érjen újabb csalódás? – A pszichológus válaszol
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
34 éves vagyok, egyedülálló. Volt néhány kapcsolatom, de egyik sem tartott tovább fél évnél. Nem zárom ki, hogy én is hibás voltam, de úgy érzem, hogy a partnereimmel nem illettünk egymáshoz, és nem volt meg az összhang.
A legjobb mindig a kapcsolat elején volt, amikor képesek voltunk tolerálni egymás hibáit, de idővel megjelentek a konfliktusok, és rájöttünk, hogy mindketten valami mást akarunk. A legutóbbi barátnőmmel azért szakítottunk, mert összeköltöztünk, és csak akkor jöttünk rá, mennyire különbözőek vagyunk. Kénytelenek voltunk tudatosítani, hogy a kapcsolat nem fog működni.
Már egy éve szingli vagyok, és kezd frusztrálni ez az állapot. Azon gondolkodom, hogy egyáltalán képes vagyok-e párkapcsolatban élni. Hogy nem múlt-e már el az az időszak, amikor még képes voltam alkalmazkodni és tolerálni azt, hogy a párom nagyon más.
Semmiképpen sem akarok egyedül maradni, de csak azért nem szeretnék összejönni valakivel, mert félek a magánytól. Mit tehetnék, hogy ne érjen újabb csalódás? Dolgozhatok azon, hogy toleránsabb legyek? Vagy ha egyszer megtalálom az igazit, akkor hirtelen eltűnik minden probléma, és nem fognak zavarni ezek a dolgok?
Miroslav, 34 éves
Lenka Pavuková Rušarová pszichológus válaszol
Nagyon örülök a levelének, amelyben a kapcsolatok egyik alapvető kérdését fejtette ki. Nem ismerek olyan párt, akinek nem lenne gondja az ön által leírtakkal.
Először azonban a feltett kérdésekre válaszolok. Nem valószínű, hogy találkozik olyan személlyel, akinél semmi sem fogja zavarni, és nem létezik olyan barátnő, aki az ön tökéletes mása lenne. Előbb vagy utóbb minden barátnője csalódást fog okozni a számára. A válaszom végére elhelyeztem egy cinikus, ám találó Alain de Botton-idézetet.
A csalódások a kapcsolathoz tartoznak, és éppen az első nagyobb csalódások azok a mérföldkövek, amelyekkel minden pár sajátosan birkózik meg. Az ön esetében a szakítás a megoldás. Néhány ember nem szakít, de levonja a tanulságokat az első csalódásból, amelyek aztán még hosszú ideig elkísérik őket a kapcsolatban – például „nem számíthatok rá” vagy „nincs értelme vele veszekedni”. Lehet, hogy ön úgy érzi, hogy már „nem képes kapcsolatban élni.”
Ezek az első csalódások azonban azok a kulcsfontosságú pontok, ahol erőt és kreativitást kell gyűjteni, és ez még csak a kezdete a hosszú távú kapcsolat kiépítésének. A kapcsolat első fázisában, amikor a felek nagyon szerelmesek egymásba, nem kerülnek előtérbe azok a dolgok, amelyekben eltérünk – előzékenyek vagyunk a másikkal, nem vesszük figyelembe partnerünk hibáit és idealizáljuk a kapcsolatot.
Ezt a fázist azonban a második fázis követi, ez pedig a „differenciálódás”. Ez az a fázis, amelyben a partnerek felfedezik, hogy miben mások és lehetőségeket keresnek arra, hogyan éljenek együtt ezekkel a különbségekkel. Néhány pár leragad, és nem tud túllépni a krónikus vitákon (a hatalomról, az igazságról, arról, hogy kinek van igaza). Míg mások azt az utat választják, hogy inkább nem vesznek tudomást a különbségekről, mert nem akarják tovább fokozni a konfliktust és csendben alkalmazkodnak a másikhoz, mígnem a kapcsolatban el nem vesztik önmagukat és egymást.
Nem tudom pontosan megállapítani, hogy ön számára konkrétan mi a nehéz, amikor rájön, hogy valamiben eltérnek a partnerével (legyen ez személyiségbeli eltérés vagy az ön elvárásaitól való eltérés). Úgy gondolom, hogy ennek megértése jó célul szolgálna a pszichoterápiájának, amely egyúttal akkor is támaszt nyújthatna önnek, ha a következő partnerével újra előjönnek a különbségek, a csalódások és a konfliktusok.
Az élet egy hosszú távú kapcsolatban nem olyan könnyű, mint a nagy szerelem idején, de megadja nekünk azt, amire szükségünk van, és megéri a fáradtságot. Sok szerencsét kívánok önnek és küldöm az ígért idézetet:
„Mindenki frusztrálni, dühíteni, idegesíteni fog és csalódásokat fog nekünk okozni – mi pedig (tudat alatt) ugyanezt csináljuk velük (…), nincs azonban ebben semmi szokatlan, és arra sem ok, hogy elváljunk.
Az, hogy kihez kötjük az életünket, csupán arról szóló döntés, hogy melyik típusú szenvedés a legszimpatikusabb nekünk.”
Alain de Botton: Why You Will Marry the Wrong Person (saját fordítás)
Az illusztrációt mesterséges intelligencia segítségével készítettük.
Filip Orsolya fordítása
