Két keréken a medvekutya és a tarnóci bestia nyomában
17 millió éves időutazással zárták az idei Honismereti Kerékpártúrát a bringások. Jövőre új köntösben jelentkezik a túra.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A Honismereti Kerékpártúra idei túranapján is 9 órakor rajtolt el a csapat a divényi autókempingből, hogy két pihenő beiktatásával, Patakalja, Gács, Losonc, Rapp és Kalonda érintésével meglátogassák az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területet.
Indulás előtt ismertették a túra aznapi vezetőjét, az útvonalat, a „hullaszedőt”, és máris nyeregbe pattant a csapat. Az élen a túravezető halad, a „hullaszedő” pedig a bringások sorát zárja. Különböző korosztály biciklizik együtt, van, aki gyorsabban halad, és van, aki lassabban tesz meg egy-egy szakaszt, de senkit nem sürgetnek, mindenki a saját tempójában kerekezik. A kijelölt pihenőhelyeken mindenkit bevárnak. Ha a hullaszedő is megérkezik a pihenőhelyre, az mindenki számára egyértelmű jelzés, a csapat együtt van.
Technikai autó is követi a bringásokat, ha valaki defektet kapna vagy egyéb gondja akadna a bringával, szerszámokkal és bringaszállítóval is fel van szerelve. Az élelem és víz mellett Ipolytarnócra néhány gyerkőc is autózott. Ugyanakkor a legfiatalabb, négyéves túrázó apja kerékpárjához rögzített kerékpáros pótkocsin gurult le az ipolytarnóci látogatóközpontba.
Urbančok Larisa, a Honismereti Kerékpártúra Polgári Társulás elnöke a gácsi pihenőn arról beszélt, hogy a túrát megelőző terepbejáráskor a legkevésbé forgalmas utakon jelölik ki a túra útvonalát, és ahol csak lehet, kerékpárúton haladnak.
Rappig gyakorlatilag zökkenőmentes volt az út, az utolsó néhány kilométeren viszont eleredt az eső. Ez nem zökkentette ki a bringásokat, egy gyors mezcserét követően készen álltak a 17 millió éves időutazásra.
Bükkábrányi ősfák
Ipolytarnóc, a szlovák–magyar határ mentén elterülő kisközség ősmaradványairól vált híressé, az itt fellelt leletek közül a legfontosabbak a cápafogak, a megkövesedett fák, a levéllenyomatok és az ősállati lábnyomok. A 17 millió éves képződmények az elhelyezkedésük és konzerválódási körülményeik miatt rendkívül értékesek. Az őskörnyezetet egy vulkáni katasztrófa pusztította el, amely maga alá temette az akkori trópusi esőerdőt.
Az 510 hektáron elterülő természetvédelmi területből 200 hektárnyit barangolhatnak be a látogatók egy tanösvényhálózatnak köszönhetően, mely a geológiai tanösvényhez illeszkedő kőzetparki, biológiai, kőszikla- és miocénerdő-ösvényekből áll. Ezek egy ősi tenger, a Paratethys fenekétől – egy folyóparti, szubtrópusi esőerdő övezetén keresztül – a vulkánok tetejéig ívelő időutazáson vezetnek vissza az időbe.
A központban kialakított kiállítást, a miocén erdőt és a geológiai tanösvényt Szarvas Imre geológussal jártuk be. Elsőként a bükkábrányi maradványokat csodáltuk meg, melyekre 2007 nyarán bukkantak a bükkábrányi lignitbánya kőfejtési munkálatai során. Az eredeti felszínhez képest 60 méter mélységben bukkantak a mocsárciprusok és tengerparti mamutfenyők 16 egyedére. Az egykori Pannon-tenger peremén élt, 7 millió éves fák különlegességét az adja, hogy eredeti formájukban és álló helyzetben konzerválódtak. Ilyen idős, fa állapotú és az erdő szerkezetet is megőrző lelet még sehol máshol a világon nem került elő.
„Valószínűleg egy természeti katasztrófa során valamilyen folyós homok fedte be ezeknek a tóparti fáknak az alsó részét, mely időkapszulaként meg is őrizte a 3-5 méter magas, 2-3 méter átmérőjű és 7-13 tonnás fatőrészeket. Minden, ami fölötte volt, elkorhadt az oxidálós zónában” – magyarázta Szarvas Imre. Elmondta azt is, hogy a feltáráskor szivacsos állagúak voltak. Korábban még sehol nem alkalmazott eljárással tisztították meg a törzseket. és egy speciális anyagot injektáltak a törzsekbe, hogy szállíthatóvá váljanak.
Szarvas Imre kitért arra is, hogy az Ipolytarnócon található ősi megkövült erdőnek köszönhetően kerülhetett Ipolytarnócra a rendkívüli, 130 kilométerrel távolabb felfedezett bükkábrányi lelet.
A megkövesedett ipolytarnóci erdő
A látógatóközpontban kialakított kiállításon a Kárpát-medence születése, a vulkanikus tevékenységek, az akkori növény és állatvilág bemutatása mellett Kubinyi Ferencnek is emléket állítottak. A losonci járásbeli Videfalván született természettudós végezte az első kutatásokat Ipolytarnócon. A helyiek egy 100 méter hosszú megkövült fát mutattak a tudósnak, amit hídnak használtak.
Azóta a kutatók 11 állatfaj mintegy 3000 lábnyomát találták meg és azonosították be. Az ősi orrszarvúak, a különböző ragadozók, az őz- és szarvasfélék, madarak lépésnyomai és a már említett cápafogak mellett több mint 15 ezer levélnyomatot találtak a megkövesedett erdőben. Az ősmaradványokról 1842-ben Kubinyi tollából jelentek meg az első publikációk.
Ezen a területen, a Paratethys, az egykori trópusi sekélytenger partszegélyi övezetében bukkantak egy ráják, delfinek, tengeri tehenek, krokodilok összemosott csontjait tartalmazó „cápafogas rétegre”, 24 cápafajt mutattak ki az összemosott maradványokból.
Séta a Miocén erdőben
A kiállítást követően a Miocén erdőben és egy négy hektáros területen kialakított arborétumban barangolt a csapat. Utóbbiban a 17 millió évvel ezelőtti miocén kor növényvilágának leszármazottjai láthatóak, egzotikus helyekről származó olyan növények, mint a fésűs mocsárciprus vagy a kínai mamutfenyő. A különleges növények árnyékában a miocén kori emlősállatok élethű szobrai állnak. A bejáratban például az ál-kardfogú fenevad fogadja a látogatót, továbbhaladva szarvtalan ősorrszarvút, medvekutyát, miocén nagypatást és a kor csúcsragadozóját, a tarnóci bestiát is láthatjuk.
A kőzetparki ösvényen keresztül a Borókás-árok Geológiai Tanösvényen folytatódott a túra, a megkövesedett ősfenyő és a lábnyomok irányába. Az ösvény elején az egykori sekélytenger alján sétálunk, az út során minden lépéssel távolodunk a jelentől és egyre közelebb kerülünk a 20 millió évvel ezelőtti miocén korhoz. A terület egy részét víz, illetve dús erdő borította hatalmas fenyőkkel, pálmákkal.
Egy helyen most is megkövült fatörzs kandikál ki a sziklafalból, itt az egykori sekélytenger partszegélyi övezetében bukkantak rá a híres cápafogas rétegre. A kutatók szerint az állatok megkövesedett lábnyomait egy vulkánkitörés őrizte meg, az állatok inni járhattak az itt kanyargó folyó partjára. Az ösvényen két védőépületet emeltek a megkövesedett leletek fölé, a lábnyomok és a megkövesedett fenyő is itt látható más leletekkel együtt.
A Miocén erdőben látott ősállatok lábnyomai mellett további állatok lábnyomai is jól kivehetők a megkövesedett talajban. A lábnyomoknak köszönhetően rekonstruálni tudták a már nem élő állatokat, egy vetítésnek köszönhetőn meg is elevenednek a látogatók előtt.
Az itt talált egykori megkövesedett óriásfenyő megtalálásakor jóval nagyobb volt, mint azon részei, melyek most megtekinthetőek. A mintegy 100 méter hosszú és 8 méter átmérőjű törzs darabjait a helyiek széthordták.
A Honismereti Kerékpártúra résztvevő közel négy órát töltöttek a természetvédelmi területen, de a csepergő eső miatt nem láttak mindent. Ipolytarnócra érdemes egy egész napot szánni, az általunk bejárt ösvények mellett a lombkoronasétány függőhídjai vagy a miocén kor 4D-s mozivetítésen megelevenedő csúcsragadozói további élményeket kínálnak.
Jövőre is várják a túrázókat
A bringások késő délután értek vissza a táborhelyükre. Idén a Honismereti Kerékpártúrához mintegy 90-en csatlakoztak. Voltak, akik három, mások egy-egy napot barangoltak Nógrádban a bringásokkal, néhányan kerékpár nélkül, csak a programokon vettek részt.
Hodossy Katalin, az idei túra főszervezője azt mondta, a jövő évi túra előkészítésén már dolgoznak, már most ötletelnek és egyeztetnek arról, hol folytassák Dél-Szlovákia természeti és kulturális örökségének felfedezését. A Honismereti Kerékpártúra csapatához 2025-ben is bárki csatlakozhat.
