A férjem szerint senkit nem tudok úgy felbosszantani, mint őt. Mi van, ha tényleg ez a helyzet? – A pszichológus válaszol

Néhány éve szorongás gyötör, terápiára is járok és úgy érzem, hogy képes vagyok irányítani. Úgy gondolom, hogy még a szorongás hatása alatt és a személyiségem ellenére is igyekszem mindenkivel jól kijönni, nem keresni a konfliktusokat. A munkahelyemen mindenkivel jó a kapcsolatom, úgy vélem, hogy közkedvelt vagyok. Elmondható, hogy azért is, mert valójában csak ritkán teszem szóvá, ha valami nem tetszik, inkább magamban tartom.

Otthon azonban más a helyzet, a férjemmel gyakoriak az éles viták. Neki mindig elmondom, ha valami zavar. Erre a legutóbb azt válaszolta nekem: „Senkit nem tudsz úgy felbosszantani, mint engem.” Akkor tudatosítottam, hogy igaza van. Hogy senkivel szemben nem megyek el addig, mint vele. Nem biztos, hogy ezt a végtelenségig tolerálni fogja. 

Szeretnék dolgozni ezen, de semmiképpen sem szeretnék otthon szerepet játszani és odafigyelni arra, hogy mit mondok (úgy, mint a munkahelyemen). Tudna ebben, kérem, segíteni?

Jana, 32 éves

Lenka Pavuková Rušarová pszichológus válaszol

Kedves Jana!

Nagyra értékelem, hogy elgondolkodott a férje szavain, és hogy az ő szemszögéből is megvizsgálta a helyzetet. Annak is, hogy ezzel együtt hű szeretne maradni önmagához, és nem egy olyan játékként fogja fel ezt a helyzetet, amiből valaki győztesen kerül ki. Ez egy kiváló kiindulópont, még akkor is, ha nem tudja, hogyan vágjon bele.

Azt, hogy a férjével nem fél vitába keveredni és kimondja azt, ami nem tetszik önnek, egy pozitív jelnek tartom. Feltételezem, hogy mellette inkább önmaga, mint a munkahelyén, nagyobb biztonságban érzi, és ezért jobban el is engedi magát.

Nem arról van szó, hogy többé ne mondja el a férjének, ha valami zavarja. Inkább arról, hogyan beszél vele a viták során. A férje szerint rosszul viselkedik vele, ön azt mondja, hogy a viták élesek, és messzebb is el mer menni.

A cél lehetne az, hogy legyen bátrabb és álljon ki magáért, de anélkül, hogy megbántaná a férjét.

Adok önnek néhány tippet azt illetően, hogyan állhat ki magáért a vitákban és maradhat egyben konstruktív is:

Vegye át a fő gondolatot – hogy valójában mit is akar, milyen változást szeretne. Ne váltson témát, ne hánytorgasson fel régi sérelmeket, ne hasonlítgassa más emberekhez.

Ha felhoz egy témát, relativizáljon – „nekem úgy tűnik”, „én azt szeretném”. Ne használjon konfrontatív kifejezéseket – „ennek így kell lennie”, „ez nem helyes”.

Mérsékelje a hangnemét – legyen békülékeny, együttműködő. A partnerek közötti konfliktusok 90 százaléka úgy végződik, ahogy elkezdődött. Rendkívül fontos, hogy a férje már az elején azt érezze, hogy valamit jószándékkal akar elérni, nem vádaskodni, kritizálni vagy támadni akar.

Figyeljen oda a szavaira – legyenek neutrálisak és beszéljen többet magáról, mint a férjéről. Például: „Szükségem van arra, hogy újraosszuk a ház körüli teendőket” és ne azt, hogy „Te még arra sem vagy képes, hogy levidd a szemetet”.

Ha a beszélgetés eszkalálódik és vitává fajul – tartson szünetet, amíg le nem lassul a pulzusa, esetleg próbálja meg másnap folytatni a beszélgetést. A nyugodt emberek beszélgetései egészen másak. Teljesen elfogadott azt mondani, hogy „Valahogy nem sikerül erről nyugodt hangnemben beszélnünk, próbáljuk meg holnap befejezni. Még átgondoljuk.”

Ugyanazt pedig fokozatosan a munkahelyén is elkezdheti alkalmazni. Ha önazonosabban fog viselkedni a munkában, akkor gyakrabban kerül majd mini konfliktusokba, de halványabb lesz az otthoni és a munkahelyi énje közötti kontraszt. Mások jobban fogják érteni a viselkedését, és nem fogja hazavinni az állandó alkalmazkodási kényszerből származó ingerültséget. Ez azt jelenti, hogy a férjével való konfliktusokat is könnyebben fogja majd tudni kezelni.

Sok szerencsét kívánok az önfejlesztés útján.

Filip Orsolya fordítása