Ötven éve barangolnak két keréken a szülőföldön. Lezárt egy korszakot és nyit egy újat a Honismereti Kerékpártúra

Hétfőn reggel 50. alkalommal rajtolt el a Honismereti Kerékpártúra (HKT), a jubileumi országjárás résztvevői öt napon át Nógrádban, a Forgách és a Kubínyi családok szülőföldjén kerekeznek.

Idén rendhagyó módon már szombaton összegyűltek a „HKT-sok”, hogy a losonci történelmi városházán elevenítsék fel a Honismereti Kerékpártúra fél évszázadát. Mintegy százan, a HKT alapítói, társszervezői, a kezdetektől vagy a csapathoz a közelmúltban csatlakozó túrázók emlékeztek a mozgalom elmúlt ötven évének mérföldköveire.

A Honismereti Kerékpártúra egyik kezdeményezője, Merva László felelevenítette a legelső, az 1975-ös túra helyszínét és útvonalát, kitért arra is, milyen hatással és befolyással volt az akkori szlovákiai magyar diákok életére a politikai rendszer, és beszélt arról is, hogy a nyári ifjúsági találkozók helyett, miért kerékpártúrát szerveztek az akkori fiatalok.

Az elmúlt 50 évben mintegy 31 társzervezője volt a honismereti barangolásoknak Szlovákia határain belül és kívül. Az egyes régiókban a társszervezők gondoskodtak arról, hogy a túrázók megismerkedhessenek az adott járás vagy régió kulturális értékeivel, hagyományaival, műemlékeivel és természeti kincseivel. Sokszor kevésbé ismert, vagy a nyilvánosság számára nehezebben hozzáférhető értékeket fedeztek fel a túrázók.

Örök barátságok köttettek

Himmler György pozsonyi egyetemistaként, részben a József Attila diákklubban szerzett kapcsolatai révén ismerkedett meg a kerékpártúrával. „Ipolyságiként az ottani Honti Művelődési Klub előadásai is megragadták a fantáziámat, a kettő természetes módon folyt egybe, és vezetett a kerékpártúrás világhoz” – emlékezett vissza a kezdetekre a nyugalmazott pedagógus, aki a 80-as évek második felében két, egy Garam menti és egy Ipoly menti túrának is társszervezője volt. Abban az időszakban, amikor a legtöbb résztvevője volt a túráknak.

„A kerékpártúrákon szereztem a legtartósabb barátságaimat. Az a baráti közösség, amely ott összeverődött, a velük átélt közös élmények, ezen túl a honismereti mozgalom és az az ösztönünk, mely a honismerethez, a helytörténeti irodalmi értékekhez kötött bennünket, magukkal ragadtak évtizedeken át” – fogalmazott Himmler György, hozzátéve, hogy a ’80-as években a túrák ellenzéki hangulata, illetve azoknak az embereknek a varázsa tette különlegessé a találkozásokat, akik helyben tudtak mesélni a helyi értékekről, mint Csókás Feri bácsi Bényben.

A legemlékezetesebb túrák közül a Bodrogközi barangolást emelte ki, ezt a régiót ugyanis korábban nem ismerte. A kisgéresi pincesor, a Tisza-parti táborozás máig felejthetetlen. Himmler Györgyöt később felesége és két fia is elkísérte a Honismereti Kerékpártúrára. „A feleségem a máig úgy emlékezik ezekre az időkre, hogy felelőtlenek és őrültek voltunk. Volt olyan is, hogy a kisebbik fiam nem bírt hajtani, egy gumibottal húztam magam után, a zuhogó esőben az én biciklim felverte a sarat, ő pedig tiszta szeplős lett a sártól” – emlékezett vissza nevetve Himmler György. Fiai később aktív HKT-sok lettek.

Felfedezett régiók

Koleszár Béla 1981-ben csatlakozott a Honismereti Kerékpártúrához, és nagyon gyorsan a szervezők egyike lett. Köteles László révén került kapcsolatba a bringásokkal, először az egyik Bódva menti túra szervezésében vett részt. Ő készítette a túra útvonalának térképét.

„Azóta, egy-két évtől eltekintve, rendszeresen részt veszek a túrán és kerekezek, idén is maradok végig” – mondta Koleszár, aki szerint nem egyszerű összefoglalni, mit jelent a Honismereti Kerékpártúra azoknak, akik már évtizedek óta tagjai ennek a családnak.

„Kezdetben rá voltunk kényszerítve, hogy nomád körülmények között túrázzunk, egyszerű helyeken fordultunk meg, kempingekben nem is fogadtak volna bennünket. Az esti tábortüzekhez őrséget állítottunk egész éjjelre, nehogy valami baj történjen. Nagy beszélgetésék, éneklések jellemezték az estéket. Rengeteg embert megismertem, mindenki barátként fogadott és kezelt, számomra ez a túrák legmeghatározóbb része.”

Hozzátette, ma már jóval sterilebb jellege van a túrának, hiszen kempingekben töltik az éjszakát, ahol 22 óra után már nem énekelhetnek, és nem egyszer szembesültek azzal, hogy a tűzgyújtási tilalom miatt tábortűz nélkül töltik el az estéket. „A világ változik, és ehhez hozzátartozik az is, hogy nem lehet ott folytatni a túrát, ahol néhány évtizeddel ezelőtt elkezdtük”.

Koleszár Béla elmondta azt is, hogy a túráknak köszönhetően megváltozott a magyarországi magyarokkal szembeni előítélete: „Úgy véltem, nem ismernek minket, megkérdezték, hol tanultunk meg magyarul. Itt viszont olyan magyarországi magyarokkal találkoztam, akik ismertek minket, felvidéki magyarokat, és segítettek bennünket. A túrákkal kapcsolatban ez is egy fontos szempont számomra”.

Arra a kérdésünkre, hogy az ország melyik részét sikerült megismernie a túrának köszönhetően, a Szepességet és a Zoboralját emelte ki. „Szepességet valamennyire ismertem, de amikor bejártuk, és az emberekkel is kapcsolatba kerültünk, az különleges volt, mert ott szlovákok, romák, ruszinok és gorálok élnek. De megemlítem a Zoboralját is, több alkalommal megfordultam azon a vidéken és látom, hogyan fogy az ottani magyarság. Jártunk Nyitra felső vidékén, ahol már csak nyomokban élnek magyarok. Az embereknek megvan a magyarságtudatuk, de már magyarul sokszor nem beszélnek” – részletezte Koleszár.

Véleménye szerint nem árt készülni a túrákra, bár nem kimondottan a kerekezés a megerőltető, hiszen elegendő pihenőt iktatnak a programba, de gyakorlat nélkül a bringán való ülés okozhat nehézséget. „Ez másféle rendezvény, mint egy gombaszögi tábor, mert itt a táborhelyről reggel el kell indulni, és le kell tekerni 30, 60 vagy akár 100 kilométert. Ha valaki éjfél után fekszik le, esetleg a pohár fenekére néz, az nem tud reggel elindulni. Ez egy kicsit megtisztítja a társaságot” – mondta az egykori szervező.

Unokák a gyerekülésben

Bodnár Mónika kezdetben a gyerekeivel, ma már az unokáival vesz részt az 50. Honismereti Kerékpártúrán. A putnoki Gömöri Múzeum muzeológusaként került először kapcsolatba a HKT-val, mivel több alkalommal felkeresték a múzeumot a túrázók. Férjével a 2000-es évek közepén csatlakozott először a túrához. „Amikor a szüleim falujának környékén indult a túra, akkor a fiunk is csatlakozott hozzánk 1-2 napra, és a következő évben már ő is túrázni akart. Egy évig rendszeresen jártunk vele biciklizni, mert a férjemmel úgy döntöttünk, akkor csinálhatja végig velünk az ötnapos túrát, ha biztos lesz az úttartása, ha nagyon jól megtanul biciklizni” – emlékezett vissza Bodnár Mónika. Az idősebb, egyetemista gyerekeik pedig a barátaikkal jöttek.

Az unokák sem először fognak túrázni, hiszen eddig gyerekülésben vitték őket magukkal. Egyikük azonban idén már saját bringával fog kerekezni Nógrádban. „Számunkra is újdonság lesz, hogy ismét egy kisgyerekkel fogunk tekerni, ez nagyobb odafigyelést igényel” – mondta a muzeológus, aki szerint a digitális eszközök világában a gyerekek is élvezik a kerekezést, a sátorozást. „Nem hozunk magunkkal kütyüt, a program pedig annyira változatos, hogy nem hiányolják a telefont”.

Bodnár Mónika a legmeghatározóbb túraélményei között tartja számon a még fel nem újított Borsi Rákóczi Kastélyban eltöltött éjszakát. „A ma nagy kiállítóteremként működő helyiségben töltöttük az éjszakát, miután úgy döntöttünk, hogy nem húzzuk fel a sátrakat. Laticel szivacsot tettünk a parkettára, azon aludtunk, de így aludtunk a Csábrági vár romjai között is. A túrák során olyan látványosságokat, helyi értékeket ismerünk meg, melyekhez mezei turistaként nem jutnánk el, egyrészt mert nem olyan ismertek, másrészt olyan emberekkel, vendégelőadókkal találkozunk, akikkel különben nem lenne módunk megismerkedni”- zárta Bodnár Mónika.

Új köntöst kap a HKT

„Mi a HKT-ban nemcsak hagyományokat ápolunk, nemcsak értékeket őrzünk, hanem hagyományokat teremtünk, az 50. Honismereti Kerékpártúra során az évek alatt felgyülemlett hagyományokat szeretnénk új élettel, fiatalos lendülettel feltölteni” – mondta Hodossy Katalin, az idei túra főszervezője. Hozzátette, szeretnék visszahozni a túra programjába például a szabadegyetem jellegű délutáni programokat, mert a bringázás mellett a közös gondolkodás, a véleménycsere, az inspirálódás is hozzájárul a túrázók feltöltődéséhez.

Urbančok Larisa, a Honismereti Kerékpártúra Polgári Társulás elnöke a jövőbeni tervek kapcsán elmondta, hogy a szlovákiai magyarok találkozóhelyévé, egyfajta szabadegyetemmé szeretnék alakítani a HKT-ét mindazok számára, akik érdeklődnek a honismeret, a történelmünk, a közös gyökerek iránt, de mindezt már egy új köntösben valósítanák meg.

„Az értékeinkre továbbra is büszkék vagyunk, de rá kell döbbenni, hogy abban a formában, ahogyan a ’70-es, ’80-as és ’90-es években érdeklődtek a túra iránt az emberek, már nincs igény. Ma olyan programokba, előadásokba és játékokba kell beleszőni a történelmet, ami a mai fiatalok számára emészthető és érdekes. A mi elképzeléseink szerint a cél az, hogy vidáman és boldogan éljük meg a felvidéki értékeinket” – mondta Urbančok Larisa.

A Honismereti Kerékpártúrát úgy is szeretnék vonzóvá tenni a fiatalok számára, hogy egy támogatói program segítségével anyagilag is kedvező feltételeket teremtsenek. „Regionális vagy nagyobb cégeket szeretnénk megszólítani, hogy támogassák ezt az országos rendezvényt. Reményeink szerint jövőre már új köntösben valósul meg a túra” – mondta Urbančok Larisa.

Hétfőtől péntekig Nógrádban tekernek a HKT résztvevői, a túrához menet közben bárki csatlakozhat, akár egy napra is. A túra szakmai vezetője Puntigán József helytörténész. Hétfőn Losoncon barangoltak, a helyi múzeum és galéria mellett vezetett városnéző sétán fedezték fel a város rejtett kincseit a túrázók.

A hét folyamán ellátogatnak Gácsra, a Forgách-várkastély mellett a Csontváry Kosztka Tivadarhoz köthető emlékhelyeket is felkeresik, majd Poltár, Fülek, Perse és Ipolytarnóc lesznek a következő célállomások. A részletes program itt található. A Honismereti Kerékpártúrához egy napra a Napunk is csatlakozik. Erről az élményről külön cikkben írunk.