Ha a nyaralás során nem válnak valóra a szexről szóló elképzeléseink, azt fogadjuk el, tanácsolja a párterapeuta

A rutin tönkreteheti azoknak a pároknak a nyaralását, akik tíz vagy több éve vannak együtt. Másrészt viszont az sem biztos, hogy a friss kapcsolatban élők számára teljesülnek a nyaraláshoz fűzött remények.

A nyaralás másképp alakulhat a párok és a kapcsolatokban élők számára, a lezajlását ugyanis számos változó befolyásolja. Ha az egyik partner úgy képzeli, hogy a nyaraláson több romantikában lesz része, mint otthon, próbálja meg előre elmondani a párjának – javasolja Iva Rolederová párterapeuta.

„Hogy ne történjen meg az, hogy az egyik fél úgy megy el az egyhetes nyaralásra, hogy esténként egyedül akar olvasgatni, a másik pedig azt képzeli, hogy minden nap együtt vacsoráznak majd, és ez csak a nyaraláson derül ki. Ez elvesztegetett idő, ezt előre meg kell beszélni” – mondja a pszichológus az interjúban.

A nyaralás nem igazán alkalmas a párkapcsolati válság megoldására, sőt, ha a párkapcsolati problémák mélyebben gyökereznek, az még tovább ronthat a helyzeten – véli a szakértő.

Az Iva Rolederovával készített interjúból megtudhatják:

• miért lehet rizikós a nyaralás harmadik napja,
• a hosszú távú kapcsolatban élő partnerek is megtudhatnak valami újat a másikról a nyaralás során,
• hogyan jussunk dűlőre, ha mindkettőnknek más elképzelései vannak az ideális nyaralásról,
• mit tegyünk a veszekedéssel, ami beárnyékolhatja a nyaralást,
• hogyan ébresztheti fel a nyaralás a partnerekben a szexuális együttlét iránti vágyat.

Mit jelent egy pár számára a nyaralás, ahol hirtelen a nap 24 órájában együtt vannak? Miben más ez, mint az otthonlét? 

A nyaralás egy hosszú, megszakítás nélküli együttlétet jelent, távol a megszokott rutintól. Ez egyfajta környezetváltozás, kitörés a bevett viselkedésmintákból, amelyek megnyugvást jelentenek számunkra, de néha túlságosan is szorosan korlátoznak bennünket. A nyaralásra jellemző dolog az újdonság. Igaz, egyes párok akár húsz éven át is ugyanarra a helyre járhatnak nyaralni, de ez számukra is kitörést jelent a bevett mintákból. Egy virágot egy új cserépbe ültetünk át, ahol új a kilátás és ahol más irányból süt rá a nap, ami lehetőséget kínál arra, hogy egyéni szinten és párkapcsolati szinten is másként éljük meg a dolgokat.

Miben más egy friss kapcsolatban élő szerelmespár nyaralása és egy olyan páré, akik mondjuk már tíz-húsz éve együtt laknak? 

Még egy friss kapcsolat esetében is két irányt vehet a nyaralás. Az egyik oldalon ott van az újdonság, a nagy szerelem. A kapcsolat szimbiotikus fázisában rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a dolgokat, és igyekszünk a másik kedvében járni, meghallgatni egymást, igyekezni, amiből az következik, hogy párként jól érezzük magunkat a nyaraláson.

Egy húszéves kapcsolat esetében már jelen van a megszokás, a párok már nem olyan izgatottak a közös nyaralás gondolatától. Amennyiben a felek otthon is csúnyán viselkednek egymással, akkor ez a nyaraláson sem muszáj, hogy másképp legyen.

Ezzel együtt azonban el tudom képzelni, hogy egy még ismerkedési fázisban lévő pár elé számos olyan akadály vagy probléma gördülhet a nyaraláson, amikor a másikat bonyolult helyzetekben is megismerhetik, láthatják, hogyan viselkedik, mert egy nyaraláson sok minden történik és sok dolgot meg kell oldani és ilyenkor rájövünk, hogy nem biztos, hogy egy húron pendülünk. Hirtelen látjuk, hogyan reagál a partnerünk, ha fáradt, ha rosszra fordul valami, ezért is történhet meg az, hogy egy friss kapcsolatban nézeteltérések keletkezhetnek.

Az új pár még nincs egymáshoz szokva és egymásra hangolódva, egy húszéves kapcsolatról pedig ez már nem mondható el. A hosszú távú kapcsolatokban élő felek tudják, hogyan reagál a párjuk bizonyos helyzetekben, tudják, hogy a harmadik napra elfáradnak, hogy ez egy kritikus nap, ezért inkább nem mennek messzire, hanem inkább pihennek. Vagy tudjuk például, hogy a partnerünk július első heteiben még érzi a munkahelyi fáradtságot, ezért hagyjuk, hogy a nyaralás első napjain pihenjen és mondjuk csak az ötödik napra tervezünk valamilyen programot. A hosszú távú kapcsolatokban sokkal többet tudunk a másikról, a nyaralás ezért jobb is lehet, mint egy friss kapcsolat esetében.

Azt mondja, hogy a harmadik nap kritikus. Hajlamosabbak az emberek ilyenkor hamarabb összeveszni vagy ingerlékenyebbek? 

Úgy tartják, hogy a harmadik nap az elfáradás napja, a síelésnél például azt tanácsolják, hogy a harmadik napon tartsunk szünetet. A páros nyaralásoknál inkább azokról az elvárásokról van szó, amelyekkel elindulunk a nyaralásra. Ha azt várjuk el, hogy a repülőre ülve távozik belőlünk minden stressz és azonnal áttérünk a nyaralási üzemmódra, és ez nem történik meg, akkor a türelmünk általában az első napig tart ki, a második napon ez elkezd minket bosszantani, a harmadik napon pedig kiborulunk, mert még mindig nem érezzük azt, hogy egy gondtalan nyaraláson vagyunk. Különböző forgatókönyvek játszódhatnak le.

A nyaralás első napjain még szokjuk az új állapotot és a harmadik napon kezdünk el gondolkodni azon, hogy mit fogunk csinálni. Elmegyünk a múzeumba? Vagy kiülünk a térre egy fagyira és olvasni fogunk? Vagy legyünk egész nap a strandon? A döntés meghozatala során konfliktusba futhatunk bele. Meglehet, hogy az adott nap során mindkét fél mást szeretne csinálni és gondjaik lehetnek annak megbeszélésével, hogy hogyan is akarják eltölteni a napokat.

Egy pár megegyezése arról, hogyan fogják tölteni a nyaralást, valószínűleg sokakat foglalkoztat. A Denník N tanácsadói rovatába is érkezett egy olvasói kérdés, amely arra kereste a választ, hogyan érjük el, hogy a párunk alkalmazkodjon az általunk preferált aktív nyaraláshoz. A levélíró szerint már sokszor alkalmazkodott a párjához és most azt akarja, hogy a ő tegye ezt. Hogyan lehet egyezségre jutni, ha mindkét félnek más elképzelései vannak az ideális nyaralásról?

Az ilyen beszélgetésekre általában még a nyaralás előtt kerül sor, amikor két ember eldönti, mit fognak ketten csinálni, hová mennek és mennyire időre. A párok ezt megbeszélik és a nyaralás lezajlása is azok közé a dolgok közé tartozhat, amit másként látnak. Az egyik fél például jobban szereti a társaságot, extrovertált, a másik pedig inkább introvertált, az egyik a krimi sorozatokat szereti, a másik a romantikus filmeket. A kapcsolatokban egy sor különbséggel kell megküzdenünk. Lehet, hogy néha megnézünk egy romantikus vígjátékot, máskor egy akciófilmet, vagy mindketten azt nézzük egyedül, amit szeretnénk.

Ha a partnerek másképp tekintenek a nyaralásra, akkor ott nem csak a nyaralásról van szó, hanem arról is, hogy hogyan akarjuk eltölteni a szabadidőnket, amiből nem biztos, hogy sok jut nekünk. Ha végre elmehetünk nyaralni, az számunkra értékes, szeretnénk ezeket a napunkat a saját kedvünk szerint eltölteni, ami teljesen természetes.

Ezekben a helyzetekben gyakran előfordul a kompromisszum. Egyesek úgy képzelik, hogy ha az egyik a hegyekbe akar menni, a másik pedig a tengerpartra, akkor majd találkoznak valahol a városban, a hegyek és a tenger között, de ez azt jelenti, hogy egyikük sem kapja meg azt, amit szeretne. Általában egy olyan kompromisszum megkötésére kerül sor, hogy egyszer mi alkalmazkodunk a partnerünkhöz, másszor pedig a partnerünk alkalmazkodik hozzánk.

Ha alkalmazkodok a partneremhez, mert ő van a soron, és ő választja ki a nyaralást, akkor azt érte teszem. Mivel az aktív pihenést szereti és az utóbbi nyaralást a tengerparton henyélve töltöttük, most elmegyek vele egy olyanra, amilyet ő szeretne. Noha kilépek a komfortzónámból, de szeretem, ezért megteszem érte. Itt is egyezségre lehet jutni. Ha például a párom a szabad ég alatt akar kempingezni, akkor felajánlom, hogy három napot kibírok, de egy hetet nem. Ez tulajdonképpen egy nagyon jó lehetőség arra, hogyan járjunk egymás kedvében és tegyünk valamit a kapcsolatért.

Ha az egyik fél a másik kedvében jár, akkor az szinte mindig pozitívan hat a kapcsolatra?

Igen, végül is még az a partner is megtapasztalhat valami újat és szépet, aki nem szereti az aktív nyaralást. Viszont itt is el kell mondani, hogy ne vigyük túlzásba, és találjuk meg azt, ami mindkettőnk számára elfogadható. Az emberek néha hajlamosak azt gondolni, hogy ha mondok valamit a páromnak, és nem ő maga találja ki, akkor az nem ér annyit. Ha például azt mondom a páromnak, hogy vegyen nekem egy csokrot, és csak utána hozza el nekem, az nem az igazi. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy lehet, hogy ez másképp van, hogy valójában nagyon is romantikus, ha a partner megteszi ezt a másiknak, még ha nem maga találja is ki. Szerintem ez még romantikusabb.

Ha a felek elképzelései mégsem találkoznak a nyaralást illetően, az a megoldás, hogy egyedül, külön menjenek nyaralni? Nem árt ez a kapcsolatnak?

Sok olyan embert ismerek, aki így csinálja, és ez nem tükröz semmilyen problémát. Ez azt jelenti, hogy rájöttünk mit akarunk, és amikor az elképzeléseink eltérnek, megengedjük magunknak, hogy egymás nélkül csináljuk azt, amit élvezünk. A nő elmehet aerobikozni a barátnőivel Horvátországba, a férfi pedig az Alpokba biciklizni a haverjaival. Ha ezen a téren nincs átfedés a világukban, akkor külön-külön is elmehetnek nyaralni, ahol azt fogják csinálni, amit szeretnének.

Másrészt az együtt töltött időre is jó gondolni, hogy a pár hagyjon egy kis teret magának is. Nem kell, hogy ez valami új és nagy dolog legyen, talán elég egy pár nap egy erdei házikóban, de jó, ha elgondolkodunk azon, hogy a szabadidőnkben a kapcsolatunkkal is foglalkozzunk.

Találkozott már olyan párral a praxisa során, akiknek a kapcsolatában a nyaralás alatt robbant ki a válság? Lehet, hogy felszínre kerültek valamilyen új dolgok, hiszen az együtt töltött idő és a különböző helyzetek különböző témákat és ebből fakadó beszélgetéseket vethetnek fel. 

Jó, ha tudatában vagyunk annak, hogy milyen kapcsolati és személyes állapotban indulunk el nyaralni, milyen állapotban vagyunk egyénként és párként. Amennyiben van valami, ami már régóta zajlik a felszín alatt, jobb, ha számítunk rá, hogy a nyaralás során a felszínre kerülhet. Ez nem jelenti azt, hogy ez rossz, csak teljesen mást fogunk megélni, mint amik az elvárásaink. Ebben az esetben jobb, ha reálisabb elvárásokkal vágunk neki a nyaralásnak és ha egy kicsit számolunk azzal is, hogy lesznek problémamegoldó beszélgetések is. Ha ezzel előre számolunk, akkor nem fog annyira zavarni a nyaraláson és egyszerűbben feldolgozhatjuk anélkül, hogy tönkre tenné az egész nyaralást.

Amit határozottan megfigyelek a hozzám forduló pároknál az az, hogy amikor megkérdezem őket, hogyan érzik magukat a kapcsolatban, azt mondják, hogy nem is tudják, mert nem töltöttek sok időt együtt. Munka, gyerekek, háztartás, kötelességek, este 11-kor hulla fáradtan beesnek az ágyba, talán sikerül nagyvonalakban megbeszélniük, milyen volt a napjuk, és elalszanak. Ha a pár a normál életben így működik, akkor a nyaraláson hirtelen van idejük, egész nap együtt vannak, elkezdenek beszélgetni, és ha már jelen van ott valami, akkor fájdalmas dolgokba ütközhetnek, és elszabadulhat a vita. A válság, az már valami hosszú távú dolog, ami nem egy nyaraláson keletkezik.

Ezt most megfordítom és megkérdezem, hogy megoldhat-e a nyaralás egy komolyabb vitát, kapcsolati válságot?

A nyaralás csak egy eszköz, ami sikeres lehet, de ronthat is a dolgokon.

Ha a pár egy rosszabb időszakon megy keresztül, azt gondolhatják, hogy a nyaralás majd biztos segít a dolgokon. Lehetséges ez egyáltalán? 

Ha a vita alapja az, hogy kevés időnk van egymásra, hogy hiányzik a másik, noha egymás mellett élünk, de nem sokat foglalkozunk a kapcsolattal, akkor egy nyaralás megerősíthet minket. Mert a nyaraláson megvan az az időnk egymásra. Ebben az esetben egy nyaralás segíthet a kapcsolatnak.

A hosszabb távú vitákat vagy válságokat azonban a nyaralás nem fogja megoldani. Ha azonban megélünk egy gyógyító pillanatot vagy beszélgetést, az megerősíthet minket, változás állhat be, és ha a kapcsolat egy lefelé ívelő spirálban haladt, ez megállhat, és az ellenkező irányban indulhat el. Ez azonban egy hosszú út. A nyaralás pozitívan feltöltheti a párt, de nagyon sok múlik azon, hogy a pár hogyan tudja ezt hasznosítani a hétköznapi életében.

Lehet, hogy a pár jól megvan együtt a nyaralás alatt, de amikor visszatérnek a valóságba, visszaeshetnek oda, ahol korábban voltak. Sokkal inkább az számít, hogy a mindennapi élet során hogyan viszonyulnak egymáshoz.

A hosszú távú, elhúzódó válságok kezelésére sokkal hasznosabb eszköz a párterápia, amely a rendszeres, hosszú távú kísérés mellett lehetőséget nyújt a mindennapi konfliktusok átgondolására és a változások kis időeltolódással történő megvalósítására.

Ha egy párnak válságban van a kapcsolata, akkor a környezetük is hajlamos azt tanácsolni nekik, hogy menjenek el kettesben nyaralni. Mit gondol erről? 

Úgy gondolom, hogy mindegyik pár tudja, hogyha nincs egymásra idejük, akkor jó, ha találnak. Az üléseken olyan helyzetekkel foglalkozunk, hogyan találjanak időt egymásra. A pároknak nem kell azt akarniuk, hogy néhány napon át 24 órán át együtt legyenek az otthontól távol és az elmenekülés lehetősége nélkül. Egy kapcsolati válságban a partner olyan negatív érzelmeket vált ki a másikból, mint a tanácstalanság és bizonytalanság. És érthető, hogy a közös nyaralás gondolata ilyen esetben inkább ijesztő lehet mintsem kellemes.

Lehetséges, hogy még arról a partnerben is, akivel öt, tíz vagy több éve együtt élünk, felfedezhetünk valami új, sőt alapvető dolgot a nyaraláson? Egy korábbi európai film, a Lavina jut az eszembe, amelyben egy négytagú család síelni megy, és amikor az étterem teraszán ülve elindul feléjük egy lavina, a férj menekülni kezd, és nem menti ki a feleségét és a gyerekeket. A feleség nem tudta feldolgozni a férfi reakcióját, és olyan volt, mintha nem értené, kivel élt eddig együtt.

Ahhoz, hogy erre válaszolni lehessen, vissza kell lépnünk egy szintet és beszélnünk kell arról, kinek milyen a személyisége. Saját magunkat egy pillanatban tökéletesen ismerjük, de vannak bizonyos szempontok, tulajdonságok és viselkedési preferenciák, amelyek változhatnak és fejlődhetnek. És ezek közül néhány háttérbe szorul és nem jelenik meg a mindennapi életben. Csak néhány extrém, vagy új helyzet eredményezheti azt, hogy megjelenjenek.

Megmutatkozhat valami, amit még mi magunk sem tudunk magunkról. Amíg nem esik ránk lavina, nincs veszélyben az életünk, addig valószínűleg nem tudjuk meg, nincs esélyünk megtudni, hogyan reagálnánk egy ilyen helyzetben. Ugyanígy a partnert is meglepheti, hogyan reagált a másik fél.

Más szemszögből nézve azt is érezhetjük, hogy tökéletesen ismerjük a partnerünket, hogy minden mozdulatát és szavát előre tudjuk, ami az unalom érzéséhez vezet, ahhoz, hogy már nem tudjuk magunkat meglepni, hogy a kapcsolat kifullad, mert mindig ugyanolyan. Aztán hirtelen jöhet egy pillanat, amikor rájövünk, hogy ez nem így van, hogy valamiféle változáson megyünk keresztül – mi is és a párunk is. Ekkor tesszük fel a kérdést: Ki vagy te ma? Tizenöt év után is eljátszhatjuk azt, mintha még mindig ismerkednénk a másikkal. Ez értékes és élénkítő lehet a kapcsolatra nézve. Mintha azt keresnénk, hogy mivel lephet meg minket a másik. Újdonságot, élénkséget hoz a kapcsolatba, hogy még mindig van ott valami ismeretlen.

Tehát az a valami, eddig ismeretlen dolog a partnerünkben sokkolhat minket, de lehet valami olyasmi is, ami kellemesen meglep minket, tehát egy pozitív élmény lesz.

Ha veszekedésre kerül sor a nyaraláson és kellemetlen szavak hangzanak el, hogyan lehet ebből minél hamarabb kimászni, hogy a nyaralás ne menjen tönkre teljesen? Hiszen külföldön nem sok lehetőség van arra, hogy elmeneküljünk valahová…

A nyaraláson nemigen lehet használni az „exit strategyt”. Tanácsos átgondolni magunkban, hogy mire van most szükségünk. Gyakorlatilag ez ugyanolyan, mint amikor a felek otthon vesznek össze. Noha a nyaraláson nem szaladhatunk az anyukánkhoz, de felhívhatjuk. Egy kicsit nyugodjunk meg, vegyünk mély levegőt és szakítsuk meg azt a folyamatot, amikor kiabálunk egymásra.

A nyaralás nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájában együtt kell lennünk. Még ha éppen nem is vitáról van szó, meglehet, hogy a párnak elege lesz egymás társaságából és szükségük van az egyedüllétre. Megpróbálhatjuk például, hogy egy fél napra elvonulunk olvasni. Jó, ha még időben tudatosítjuk, hogy szükségünk van arra, hogy egy kis ideig egyedül legyünk, egy kicsit elvonuljuk egymástól, amivel mondjuk egy veszekedést is megelőzhetünk.

Egy vita során ez duplán igaz. Ismerjük fel, és nyugodjunk meg újra. A vitatkozás destabilizálja az érzelmi állapotot. Ezért tanácsos elmenni sétálni, esetleg telefonálni egyet a legjobb barátunkkal – ezt a nyaraláson is megtehetjük.

Mi van akkor, ha az egyik fél megmakacsolja magát, hogy marad a szobán és nem megy sehova, a másik felet pedig elküldi, hogy menjen egyedül, ahova akar? Így valószínűleg még nehezebb megoldani a vitát. 

Noha ez a nyaraláson történik, ami még kellemetlenebb lehet, fontos, hogy ne feledjük, hogy amit tesszünk, azt a kapcsolattal tesszük, ami meggyengülhet, elromolhat. El tudok képzelni egy olyan helyzetet, amikor rossz érzés számomra a másik közelében lenni, és egy bizonyos ponton távolságtartásra van szükségem, de nagyon fontos, hogy utána hogyan magyarázom meg a viselkedésemet. Akár összepakolom a másik cuccait, és kidobom a  bőrönddel együtt, hogy „csinálj, amit akarsz”, akár leírom neki, hogy „estig időre van szükségem”, aztán majd megpróbálunk beszélgetni, és talán jobb lesz.

Nyaraláskor egyes embereket több stressz érhet, ilyenkor hajlamosabbak vagyunk az összeveszésre, de elvileg a viták hasonlóan alakulhatnak ki, mint otthon. Arra kell gondolnunk, mi segít abban, hogy ilyen helyzetekben megnyugodjunk, és újra egymásra találjunk, közelebb kerüljünk egymáshoz.

Néhány pár a barátaival jár nyaralni, mondjuk olyanokkal, akik szintén párban vannak. Olyanokat is ismerek, akik egyáltalán nem akarnak párként nyaralni menni. Mit mond ez el a kapcsolatukról?

Lehet, hogy ez csak az ő preferenciájuk. Lehet, hogy olyan párokról van szó, akiknek nincs szükségük arra, hogy teljesen egyedül legyenek. Lehet, hogy a kapcsolatban minden igényük ki van elégítve. A barátokkal töltött nyaralásokon több a változatosság, ami teret enged a pároknak, akiknek más elképzeléseik vannak a nyaralásról, amiről már beszéltünk. Lehet, hogy épp azért mennek a barátokkal nyaralni, hogy legyen társuk valamilyen programhoz. A nő fekhet a tengerparton a barátnőjével, míg a párja és a haverja túrázni mennek. Így mindenki jól jár.

A barátságok sokak számára értékesek lehetnek, felismerik értéküket, és ápolni akarják őket, és a közös nyaralás jó lehetőség arra, hogy ne csak a partnerükkel, hanem a barátaikkal is élményeket szerezzenek. Ez hozzájárul a párkapcsolati identitás kialakulásához, és a barátokkal ez mindenkire vonatkozik. Később visszaemlékezhetnek a közös élményekre, hogy milyen jó volt, és így tovább.

Én azt vallom, hogy a kapcsolatoknak nem kell hierarchiával rendelkezniük. A párkapcsolatok nagyon fontosak és nélkülözhetetlenek a minőségi élethez, de a baráti kapcsolatok is azok. A minőségi barátságok gyakran olyan hálót alkotnak körülöttünk, amelynek köszönhetően úgy érezzük, hogy valaki megtart minket, ha rosszul mennek a dolgok, és hogy mindig van kire támaszkodnunk. Az csak pozitív, ha felnőtt korunkban is képesek vagyunk ezeket fejleszteni és fenntartani.

A barátokkal való közös nyaralást mindkét félnek akarnia kell. Mint minden másban, egy kapcsolatban, ha az egyik veszít, mindketten veszítenek.

Hogyan változtatják meg egy pár nyaralását a gyerekek?

Ehhez egy német közmondást idéznék: A gyerekekkel való nyaralás olyan, mint egy átlagos nap nehezített körülmények között.

Ha egy párnak vannak gyerekei, ők otthon is velük vannak, a nyaralás így nem sok dolgon változtat. A kérdés az, hogy hogyan küzdünk meg a családi élettel a nyaralás alatt. Ha a család egy all inclusive szállodába megy, ahol van animációs program, a gyerekek szórakozása le van tudva, a család egy kicsit kipihenheti magát, ami pozitív lehet a kapcsolatra nézve. Vagy olyan helyre mennek, ahol komplikált a gyerekfelügyelet, nincsenek nagymamák, ovi, és így még kevesebb idejük jut egymásra, mint otthon.

Ugyanakkor a közös nyaralás jó alkalom arra, hogy közös élményeket éljunk meg, amelyeken keresztül családként azonosítjuk magunkat, azaz mit éltünk át együtt, hol jártunk, milyen helyzetekkel küzdöttünk meg. Ez egy ilyen családépítő pillanat.

Ha a gyerekek már idősebbek, és lehet velük valami érdekes programot szervezni, akkor szerintem jó megoldás a családi kapcsolatok dinamikájának újraelosztására. Például egy négytagú családnak nem kell mindig és mindenhol együtt lennie. El lehet menni egy kisebb anya-lánya vagy apa-fia kirándulásra, teret a kapcsolat fejlődésének, más szintre emelni és gazdagítani azt. Hirtelen észrevehetjük, hogy mi érdekli a gyereket, és milyen, amikor csak velünk van, amit a mindennapok során nem láthatunk.

A párok azt is elvárhatják a nyaralástól, hogy az majd javít a szexuális életükön, hogy közelebb kerülnek egymáshoz, mint otthon, mert több idejük lesz arra, hogy ellazuljanak. 

Megint az elvárásoknál lyukadunk ki.

Inkább nem kellene semmit sem elvárnunk?

Nem teljesen lehetséges elérni azt, hogy semmilyen elvárásaink ne legyenek. Viszont tudatosítanunk kell őket, például „most nagy szükségem van arra, hogy együtt legyünk, hogy jól érezzük magunkat, hogy az intim dolgokhoz is eljussunk”. Az embernek képesnek kellene lenni ezt megmondani saját magának és a partnerének is. A partnernek ilyenkor meg kell hallgatnia és elfogadni, amit szeretne.

Ha valamilyen elvárásaink vannak a nyaralás előtt, beszéljük meg azokat a partnerünkkel. Hogy ne úgy menjünk el egy hetes nyaralásra, hogy azt várjuk, hogy esténként egyedül olvashatunk könyveket, a másik fél pedig azt, hogy minden nap együtt vacsorázzunk, és ez csak a nyaraláson derüljön ki. Ez elvesztegetett idő, ezt előre meg kell beszélni.

Másrészt nem minden szól a kommunikációról. Noha jó, ha megbeszéljük a dolgokat, még mindig kialakulhatnak olyan helyzetek, hogy az egyik fél szexelni akar, a másiknak pedig nincs kedve hozzá. Ha az elvárások nem találkoznak, fontos, hogy megbirkózzunk azzal a helyzettel, hogy nem válik valóra a fantáziánk. Hogyan reagálunk a frusztrációra: hogy kiakadunk, vagy szomorúak vagyunk és csak magunkban gyötrődünk rajta. Vagy engedünk és azt mondjuk magunknak, hogy elfogadjuk, annak ellenére is, hogy máshogy akarnánk és kibírjuk.

Sok pár megy úgy nyaralni, hogy azt gondolják, ott szexelni fognak. Ez gyakran jól is működik, mert kipihenjük magunkat, nincs jelen a munkából fakadó stressz, a napi rutin máshogy néz ki – olyan, mintha minden nap szombat lenne, tehát nagyobb tér lehet az egymással való összehangolódásra érzelmi síkon is, és a szexre is. Jobban egymásra hangolódunk, ez pedig egy jó alapot teremt ahhoz, hogy kedvünk legyen a szexhez.

Filip Orsolya fordítása