Hogyan válasszunk jó dinnyét? Vigyázni kell az importáruval és a csalókkal is

Soha életemben nem rajongtam a nyárért, amely hovatovább egyet jelent nem csupán a pokoli hőséggel és a szúnyoginvázióval, hanem az egyre aggasztóbb hírekkel is arról, hogyan ég a körmünkre az ipari civilizáció. Ha mégis muszáj valami pozitívat mondanom erről az évszakról, akkor az csakis a görögdinnye lehet.

A sors fintora, hogy a dinnye éppen azt az őrült kánikulát imádja, amivel engem ki lehet kergetni a világból. Minél melegebb van az érési időszakban, június végén, július elején, annál biztosabb, hogy a dinnyénk igazán lédús, mézédes és roppanós lesz.

A görögdinnye tehát azon kevés csábító finomság egyike, amelyért még a legnagyobb hőségben is hajlandó vagyok kitenni a lábamat a hűs szobából. Idén ráadásul egy kisebb (részben virtuális) körútra is vállalkoztam, hogy alaposabban felmérjem a kínálatot.

Miről ismerszik meg az igazán finom dinnye?

Lokálpatriótaként először a komáromi piacot vettem célba, ahol rögtön szóba is elegyedtem egy évek óta itt áruló bátorkeszi őstermelővel. Megtudtam, hogy a meleg tavasznak és a júniusi kánikuláknak köszönhetően idén a szokottnál egy-két héttel hamarabb beérett a dinnye, ami a türelmetleneknek jó hír, viszont a másik oldalon azt jelenti, hogy augusztus végével valószínűleg kifut majd a szezon. Korábban rendszerint szeptember közepéig árulták a lédús gyümölcsöt.

A görögdinnye kilója a piacon jelenleg 1,50-1,60 euró, a sárga dinnyéé 2,50, de a szezon végéig még csökkenni fog. A szupermarketekben már 50 centért is kapni, de az általános tapasztalat az, hogy az „üzleti” minősége legtöbbször nem közelíti meg az olyan gyümölcsét, amelyet közvetlenül a termelőtől veszünk. A lelkiismeretes gazdák ugyanis csak a válogatott minőségűt értékesítik, a garantált minőségnek viszont meg kell fizetni az árát. Az áruházláncokhoz nagy arányban kerül éretlen vagy túlérett dinnye is, mivel a beszállítóik gyakran válogatás nélkül leszednek mindent.

A bátorkeszi gazda beavatott a vásárlói trendekbe is: jelenleg a legkeresettebb dinnye a tigriscsíkos rubin, a sötétzöld, magszegényebb változatot inkább az idősebbek keresik, pedig ízben nincs nagy különbség. „A sárga húsú görögdinnye annyira nem kelendő, pedig az is finom édes” – teszi hozzá.

A végére a dinnyém mellé még ellát egy jó tanáccsal is: az igazán jó dinnye a hangjáról ismerszik meg. Ha ugyanis tenyérrel rácsapunk, éles, „pengős” hangot kell hallatnia, ez jelenti azt, hogy megfelelően érett, és vízzel teli. Ha tompa, mély hangot hallunk, akkor valószínűleg túlérett darabbal van dolgunk, amelynek repedt lehet a közepe.

A szlovákiai piacot elárasztotta az importdinnye

Úgy terveztem, hogy a piac után felkeresem a Komáromi járás talán leghíresebb dinnyéseit, a bogyaréti Bagin fivéreket, hogy avassanak be a dinnyetermesztés rejtelmeibe. Az általuk termelt dinnyéről a környéken csak szuperlatívuszokban beszélnek, a Bagin-dinnye mára lokális branddé vált. Ők azonban csak a napokban kezdték a szüretet, ezután tudnak majd bővebb tájékoztatást adni az idei termésről és általában a szlovákiai dinnyehelyzetről.

Ez utóbbi sajnos nem túl rózsás. Szlovákia a dinnyetermesztés terén nem önellátó, részben azért, mert az elmúlt években több termelő is felhagyott a dinnyetermesztéssel a külföldről érkező olcsó, sokkal korábban érő dinnye importjának növekedése miatt. Az európai országokból a legtöbb görögdinnye Spanyolországból, Magyarországból és Görögországból kerül a szlovákiai lakosok asztalára. Míg Szlovákia 2010-ben nagyjából 10 millió, tavaly már több mint 35,5 millió euró értékben importált a gyümölcsből (amely egyébként termesztéstechnikailag zöldségnek számít).

A Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kamara nemrég közzétett adatai szerint 2022-ben Szlovákiában 83 hektáron termesztettek görögdinnyét, és összesen 3573 tonna termett. A sárgadinnye termőterülete mindössze 25 hektár volt, és 306 tonnát takarítottak be.

A magyarországi dinnyehozam nagyságrendekkel nagyobb. Összesen 3 665 hektáron termesztenek görögdinnyét és 436 hektáron sárgadinnyét, a termőterület az elmúlt évhez képest jelentősen bővült. Az idei szezonban várhatóan 160-180 ezer tonna görögdinnyét takarítanak be a magyarországi gazdák, vagyis nagyjából ötvenszer többet, mint Szlovákiában két éve.

Miért jobb a hazai?

A kamara óva inti a vásárlókat attól, hogy bizonytalan eredetű dinnyét vásároljanak. Az Európai Unión kívüli országokban ugyanis jóval nagyobb mértékben alkalmazhatnak a mezőgazdaságban növényvédő szereket, így az innen származó dinnye egészségügyileg is kockázatos lehet.

Egyben felhívja a figyelmet, hogy sok csaló próbál eladni már júniusban „Szlovákiában termett”, valójában bizonytalan eredetű dinnyét. A dél-szlovákiai dinnyeföldeken ugyanis júniusban még fejlődésben van a növény, a termés általában csak július közepére érik be. A fátyolfóliás takarással termesztett dinnyét hamarabb, július elején szüretelik.

Arra pedig a magyar agrártárca mutatott rá, hogy a hazai dinnye vásárlása mindenképpen a legkörnyezettudatosabb választás, hiszen ebben az esetben a legrövidebb a szállítási távolság, így minimalizálódik a környezeti terhelés.

Az idei időjárás egyébként nagyon kedvező a dinnyetermesztés szempontjából, Magyarországon és a Csallóközben is. A legtöbb helyen nem szenvedett fagykárt a növény, a már júniusban berobbanó kánikula pedig kifejezetten jót tett az idei termésnek. Ahogy már említettem, a dinnyével nem vagyunk rokon lelkek: ő a meleg, napos időt kedveli, a sok csapadék és az alacsony hőmérséklet késlelteti az érését.

Viszont most, hogy már beérett, jöhetne végre a frissítő eső, a hűsítő szél. Mert erre a mostani hőségre már bizony nincs jobb jelző, mint a dinnyerohasztó.