A feleségem többet beszélget a kollégájával, mint velem. Mit tehetnék, hogy ne csaljon meg?

Úgy vélem, hogy a feleségemnek túl közeli a kapcsolata az egyik kollégájával. Még ha épp nincs is munkában, folyamatosan csetelnek, úgy érzem, vele sokkal többet beszél, mint velem. Ezt nem is titkolja, azt mondja, hogy csupán nagyon jó barátok, és hogy ez normális. Hogy a munkahelyükön egyszerűen ilyen jó kapcsolatok vannak, és hogy én ezt nem értem, mert egyedül dolgozom (az IT-szektorban, legtöbbször otthonról).

Amikor elmondtam neki, hogy ez zavar, és nem tartom normálisnak, azzal védekezett, hogy ezzel ellenőrizni és korlátozni próbálom. Úgy érzem, mintha megcsalna, de azt állítja, hogy semmi sincs köztük, csak beszélgetnek és jól megértik egymást. 

Egyáltalán nem vagyok féltékeny típus, de ebben a dologban nagyon nem értünk egyet. Nem akarom korlátozni, de egyúttal félek, hogy túllépnek egy határt, és hogy a beszélgetéseik egy szorosabb kapcsolatba torkollhatnak. 

Lehet ezt már megcsalásnak tekinteni? Hogyan magyarázzam el neki úgy a véleményem, hogy ne tűnjek féltékenynek, aki feleslegesen nagy dobra veri az egészet?

Martin, 38 éves

---

Lenka Pavuková Rušarová pszichológus válaszol

Kedves Martin!

Hiszek önnek, hogy nem féltékeny típus. Ennek ellenére biztosan vannak olyan helyzetek, amikor ön is féltékeny, és valószínűleg most is. Ez az érzés akkor keletkezik bennünk, amikor az a benyomásunk, hogy éppen elveszítünk vagy elveszíthetünk egy olyan személyt, aki fontos számunkra. Ha a felesége olyankor csetel a kollégájával, amikor együtt vannak, és olyan dolgokat is elmond neki, amelyeket önnek nem, akkor valószínűleg azt érzi, hogy elveszít egy bizonyos exkluzív helyet az életében. Azt akarom ezzel mondani, hogy a féltékenység ebben a helyzetben teljesen érthető – még akkor is, ha nem akarja elismerni és érezni.

Ha leül beszélgetni a feleségével, inkább kerülje el, hogy a beszélgetés abba az érvelésbe torkolljon, hogy a kollégával való közeli barátsága normális-e vagy sem, vagy hogy hűtlenség-e vagy sem. Próbáljon meg nem általánosítani arról, hogyan kellene és nem kellene a kollégáknak egymással viselkedniük. Mindez nyomást gyakorol a feleségére, ellenkezni fog önnel, és azt fogja elérni vele, hogy még inkább eltávolodik öntől – kevés olyan ember van, aki szereti, ha mások beleszólnak abba, hogyan élje az életét. Ezenfelül pedig véget nem érő spirálba kerülnek, melyben akörül pörögnek majd, hogy mi az, ami „objektíven“ normális és helyes, és mi az, ami nem.

Ha haladni akar a feleségével, akkor próbálja meg ezt a két elvet alkalmazni:

Beszéljen magáról. Magyarázza el neki, mit tesz ez önnel, és hogy hogyan érzi magát ebben a helyzetben – „attól félek, hogy elveszítelek“, „félek, hogy a barátságotokból valami több alakulhat ki“, vagy „én is szeretnék veled ilyen szoros kapcsolatban lenni“, „hiányzik, hogy már nem beszélünk úgy együtt, mint régen“, „itt vagyok melletted és engem is érdekel, min gondolkodol“. Ezzel a módszerrel valószínűleg nyugodt légkört teremt az őszinte beszélgetéshez. Önmagáról beszél, nem támad és nem is kritizál – kifejezi, hogy közelebb akar lenni hozzá, és igen, ezzel megmutatja a sebezhetőségét is. Ez nehezebb, mint arról moralizálni, hogy mi fér bele egy munkahelyi kapcsolatba, és mi nem.

Szemrehányás nélkül érdeklődjön afelől, hogy mit lát a felesége ebben a baráti-munkatársi kapcsolatban. Hogy ez valami olyan dolog, amit otthon, ön mellett is megél, de ha nem, akkor mit tehet azért, hogy az önök kapcsolata is ilyen minőségi és intim legyen. Kérdezzen sokat, hallgassa meg és ne hozzon fel ellenérveket. Ha a felesége őszinte lesz önhöz, olyan információkat tudhat meg, amelyek iránymutatóak a kapcsolatukhoz.

Nem tudom, mi fog kisülni ebből a beszélgetésből, sok függ attól, mennyire lesz nyitott a felesége. Viszont hiszek benne, hogyha nem kell védekeznie semmiféle vádaskodás ellen, akkor nyitottabb lesz és nagyobb empátiával fog ön és az érzései felé fordulni. Egyúttal az is lehetséges, hogy a viselkedésénél önt is figyelembe veszi és nem csak azt, hogy neki mi tetszik, illetve azt, hogyan értékeli ő maga a helyzetet.

Ön pedig gondolkodjon el arról, hogy arra van-e szüksége, hogy exkluzív státuszt töltsön-e be a felesége életében, vagy inkább azt szeretné érezni, hogy különleges és egyedi a számára. Azt, hogy fontosak vagyunk, akkor is érezhetjük, ha nem mi vagyunk az egyetlenek. Ez azonban természetesen attól is függ, hogy a felesége mennyire adja a tudtára, hogy fontos és különleges a számára.

Sok türelmet kívánok ehhez a nem könnyű beszélgetéshez és azt, hogy ez egy lépéssel előrébb vigye a házasságukat.

Filip Orsolya fordítása