Mi történt Nyitrabányán: feljegyzések egy riportertől, aki a helyszínen volt, amikor Robert Ficót meglőtték
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Egy átlagos vidéki kormányülésnek nézett ki, olyannak, amilyenből Robert Fico a politikai karrierje során már több tucatnyit végigcsinált. Először egyeztetés a Nyitrabányának nyújtandó segítségről, aztán sajtótájékoztató, amelyről a miniszterelnök, új szokásához híven, még a kérdések előtt távozott.
Fico kiment az emberek közé, én pedig az asztalhoz ültem, hogy megírjam a tudósítást. Abban a percben négy hangos durranást hallottam.
Mivel már hallottam lövést, és én is lőttem, hamar rájöttem, hogy lövések dördültek el. Azonnal az ablakhoz rohantam, az első emeleten voltunk.
Mozdulatlan miniszterelnök, helyezzék biztonságba a minisztereket
A kis ablakból az utcára láttam, az emberek egy csoportja pánikba esett, kiabáltak. Az egyik oldalon Robert Ficót láttam, amint a földön feküdt, néhány méterrel mögötte mozgásra figyeltem föl, talán testőrök ártalmatlanítottak valakit.
A testőrök megpróbálták felemelni Robert Ficót, aki mozdulatlan volt. Az első emeletről, a távolból nézve úgy tűnt, hogy próbálkozik, de nem sikerült felállnia. Nem volt képes felállni, nem tudtak segíteni a testőröknek sem. Rögtön világos volt, hogy valami komoly dolog történt. Az ablakból azonban még nem lehetett megítélni, hogy mi.
Gyorsan lefutottam. Időközben Robert Ficót elszállította egy autó. Nem mentőautó volt, hanem a kormány által használt fekete limuzin.
A teret azonnal lezárták.
Az egyik testőr azt mondta, hogy azonnal biztonságba kell helyezni a minisztereket.
A lövés idejében készült videón is az látszik, hogy Robert Fico a nyitrabányai téren egy karnyújtási távolságra ment a kordonnál álló emberekhez.
A támadó nem az első sorban volt, hanem az emberek mögött. Becslésem szerint öt–hét méteres távolságból lőhetett.
A személyt, akit ártalmatlanítottak, még néhány percig a földön tartották, térdeltek rajta. Félig feküdt, félig térdepelt, a könyökére támaszkodott, a feje a kezénél, csendben volt.
A kilátást kb. húsz ember takarta, a tömegtől kordonok választották el. A kulturális központtól a kordonokig talán húszméteres távolság volt.
Szemtanúk: Amikor eldördültek a lövések, azt hittem, megsüketülök
Az első megszólított szemtanú egy idősebb házaspár volt. Először nem akartak nyilatkozni. Aztán a férfi elkezdett beszélni. „Éppen kezet akartam neki adni“ – mondta az idősebb férfi. Abban a pillanatban dördültek el a lövések.
„Amikor eldördültek a lövések, azt hittem, megsüketülök“ – mondja egy másik nő, aki a helyszínen volt. Látta, ahogy Fico előtte esik a földre, látta a mellkasán a véres sebet. Azt mondta, hogy a fején is volt egy sérülés, a sajtó azonban később arról tájékoztatott, hogy az csak egy vérfolt lehetett.
További szemtanúk később ugyanerről számoltak be: a miniszterelnök megérkezik, elindul feléjük kezet rázni, hirtelen lövések dördülnek el, és a miniszterelnök a földre rogy. Néhányan a fején is láttak sérülést, a fejük tetejére mutogattak, a mellkasán nem láttak semmit, ezen kívül nagyon hasonlóan írták le a helyzetet.
Az emberek azelőtt egyáltalán nem látták a támadót. Nem tudtak semmilyen személyleírást adni. Fegyvert sem láttak. Néhányan azt mondták, hogy egy lévai rendszámú autó parkolt a kulturális központ mögött.
Az egyik hölgy úgy írta le a lövöldözést, mintha petárdák robbantak volna fel a füle mellett.
A nyitrabányai kulturális központ első emeleti ablakából nem lehetett látni a kormányfő sérüléseit, az arcán sem lehetett látni azt, hogy nincs magánál. Az arca más volt, mint néhány perccel korábban a sajtótájékoztatón. Tehetetlenség látszott.
A következő tanúnak csak közvetett információi vannak: egy negyvenes éveiben járó férfi elmondja, mit mondott neki a merényletről az anyja. Dermedt volt, mint egy szobor, azt mondta, hogy valaki megtámadta Fico kormányfőt, és hogy ez szörnyű.
Ez is gyakran elhangzott a tanúktól – az emberek hihetetlen dologként számoltak be róla. Hogyan történhetett ez meg? Kérdezték.
Ez a ti hibátok
Gyorsan azután, hogy a tett helyszínéről elszállították a kormányfőt, a rendőrök a kulturális központ előtti teret szalaggal körbekerítették. Senkit sem engedtek oda még órák elteltével sem.
Néhányan kicsit később az újságírókra kezdtek el kiabálni. „PS-esek, most boldogok vagytok? Örültök? Ez a ti hibátok.”
Az a férfi is, aki azt mesélte el, amit az anyja látott, azt mondta az interjú végén, hogy erről mi, újságírók tehetünk, amiatt, ahogy Robert Ficóval viselkedünk.
Amikor az újságírók reggel megérkeztek a kormányülésre, ellenőrizték őket és a táskáikat is. Ez nem történik meg gyakran – és ma sem történt meg Nyitrabányán –, hogy a rendőrök ilyen módon ellenőriznék azokat az embereket is, akik a minisztereket jönnek üdvözölni.
Az emberek nem sírtak, de szemmel láthatólag zaklatottak voltak, keresték a szavakat. A gesztikulációjukból is egyértelmű volt, hogy a történtek mély nyomot hagytak bennük, a fejüket fogták.
Amikor elültek az érzelmek, a teret már körbekerítették, és az emberek ott álldogáltak, az egész incidensről beszélgettek, néhányan továbbra is a tér körüli padokon maradtak, úgy üldögéltek ott, mintha csak egy átlagos nap lenne.
Videó: A privigyei televízió tudósítása, rajta a lövésekkel
