A garamvölgyi „csodadoktor”, aki vazelinnel gyógyította a tüdőbajt, és mindezért miniszteri fizetést tehetett zsebre

„Aki még a halottakat is fel tudná támasztani, ha a hatóság megengedné” – ezzel az erős címmel számolt be a Komáromi Lapok 1934. április 25-én arról, hogy a komáromi kerületi bíróság megtárgyalta a garamvölgyi „csodadoktor” ügyét.

A cikk szerint az egyébként gyári munkafelügyelő foglalkozású Zámecsnik Ferenc megjelent a Párkány környéki Garampáld, Garamkövesd és Kicsind községekben, ahol orvostanárnak, valamint a néhány évvel korábban elhunyt, természeti gyógymódjairól közismert Zelenyák János lekéri lelkész rokonának adta ki magát. A közlés szerint nem kevesebbet állított, minthogy „minden betegséget meggyógyít, sőt, még a halottakat is fel tudja támasztani”.

Volt, ahol a kuruzsló a különböző praktikáiért akár 1800 koronát is elkért a falusiaktól, könnyebb eseteknél viszont 200 koronás honoráriummal is megelégedett. Zámecsnik az ügye tárgyalásakor csak részben tett beismerő vallomást, orvosságokért elkért előlegek elfogadását ismerte el, egyébként pedig munkanélküliségével védekezett. A bíróság előtt hangsúlyozta, hogy a lekéri lelkésszel való rokonsága igaz, „sőt gyógyítani is tudna, mert birtokában van a gyógyítás tudományának, de nem tehet semmit, mert a hatóság eltiltja ettől”.

Zámecsnik ekkor négyhetes fogházbüntetést kapott, tekintettel arra, hogy már volt büntetve hasonló ügyekben. De ki is volt ez a „csodadoktor”? Hogyan űzte a falusiak hiszékenységével visszaélő „tudományát”? Milyen „gyógymódokat” javasolt nekik?

Morvaországból Budapestre

A korabeli sajtót böngészve az látszik, hogy Zámecsnik valamikor a harmincas évek közepén tűnt fel a Vág és az Ipoly közén, de kuruzslói tevékenységét nem itt, hanem Magyarországon kezdte. 1932 augusztusában több fővárosi lap is megírta, hogy a budapesti törvényszék hat hónap börtönbüntetésre ítélt egy bizonyos Zamecsnik Ferenc kőművessegédet, amiért éveken át Iván Elemér gyógynövénykereskedő néven kuruzsolt, különös gyógyító képességeket tulajdonított magának, és hol pénzért, hol szívességből kezelt beteg embereket a főváros külső részein.

Zámecsnik a bíróság előtt elmondta, hogy ő mindenkin segíteni akart, mert „neki a jóisten különös gyógyítási tehetséget adott és ezt embertársai javára használta föl”. Az álnév használatát pedig azzal magyarázta, hogy magyar nevet viselve az emberek nagyobb bizalommal fordultak hozzá. A tanúk szerint több beteg állapota inkább csak romlott a „csodadoktor” ténykedésének hatására. A férfinak a vizsgálati fogságban töltött idő miatt végül nem kellett letöltenie a büntetését, de kitiltották Magyarország területéről.

Zámecsnik Ferenc, vagyis születésekor még František Zámečník ugyanis valamikor 1887 körül született a morvaországi Bojkovicében. A Slovenský denník egy 1937-es – a férfi egyik büntetőügyét taglaló – cikke szerint a nyughatatlan Zámecsnik egész életében a világot járta, majd végül Magyarországon kötött ki. A lap úgy értékelt, hogy az idők során a kuruzsló „már inkább lett magyar, mint bármi más”. Magyarországon egyébként meg is nősült, de feleségét nem vitte magával, amikor az országból való kitiltását követően visszatért Csehszlovákiába.

Dél-Szlovenszkó „csodadoktora”

Az szinte biztos, hogy a „csodadoktor” valamikor a Magyarországról való kitiltását követő évben kezdte meg működését a mai Dél-Szlovákia területén, ugyanis a Komáromi Lapok 1933 szeptemberében közölt egy hírt, miszerint a csendőrök letartóztattak egy magát csodadoktornak mondó, morvaországi születésű csalót, aki már hetek óta garázdálkodott Párkány környékén. Konkrétan Kuralon fogták el a „roppant szuggeráló beszélő tehetséggel” rendelkező férfit, aki itt már a néhai Zelenyák asszisztensének adta ki magát.

Alig egy évvel később, 1934 márciusában a Prágai Magyar Hírlap szerint az ekkor Garamkövesden lakó Zámecsnik már Ipolybélen árusította „gyógyszereit”, két helyi földművestől pedig fejenként 250 koronát csalt ki. A zselízi járásbíróság ezért tizennégy napi elzárásra és 150 korona pénzbüntetés megfizetésére ítélte. Ezt követően jött a cikk elején már említett ügye Garamkövesd környékén, de ugyanazon év nyarán már a lévai járásbíróság előtt kellett megjelennie, miután a közeli Szecsén is feljelentették a kuruzslót, aki éppen egy Hegedűs Mária nevű kicsindi nővel járta a környéket.

Aztán nem sokkal később a „csodadoktornak” már sikkasztásért kellett felelnie a komáromi bíróság előtt, mivel Kicsinden egy H. M. nevű lánynak – talán épp Hegedűs Máriának – házasságot ígért, valamint pénzt csalt ki tőle. A híradások szerint a lánykérés miatt anyakönyvi kivonatában a „nős” szót „nőtlen”-re javította, emellett pedig egy ezüstórát is „kölcsönkért”, amit később állítólag elfelejtett visszaadni. Az ügyben Zámecsnik féléves börtönbüntetést kapott, neve egy időre a hírekből is kikopott.

A kuruzsló legközelebb 1936 tavaszán, az Érsekújvárhoz közeli Kamocsán tűnt fel, ahol 23 betegnek ígért teljes gyógyulást két-háromszáz koronáért. „A betegek s hozzátartozóik szívesen fizettek, de később kiderült, hogy a csodadoktor egy betegét sem tudta meggyógyítani” – foglalta össze Zámecsnik ténykedését a Komáromi Lapok. Aztán augusztusban már egy érsekújvári kocsmában és a szomszédos Andódon praktizált a „csodadoktor”.

Néhány napos újvári ténykedése során esetenként 4-500 koronát is beszedett az órákon át rá várakozó, gyógyulást remélő betegektől, andódi kitelepülése során pedig 3000 koronával lett gazdagabb. Összehasonlításul: 1929-ben az átlagos havi hivatalnoki fizetés 1360 korona volt, a prágai miniszteri fizetés pedig 5000 korona körül mozgott.

Tbc-re vazelint

Ezek után ismét letartóztatták az ekkortájt már Kicsinden élő Zámecsniket, aki az újvári kocsmában egy bizonyos barna port ajánlott minden páciensének, hol belsőleges fogyasztásra gyomorbajra, hol épp ülőfürdő elkészítéséhez.

A kamocsai-érsekújvári kuruzslásért Zámecsnikot a komáromi kerületi bíróság előbb egyhavi fogházra, valamint ezer korona pénzbüntetésre ítélte, az ügyészség fellebbezése nyomán a pozsonyi felsőbíróság végül a büntetést tíz hónap börtönre emelte 1937 januárjában. A sajtóban lényegében ekkor bukkant fel utoljára a garamvölgyi „csodadoktor” neve.

Amiatt, hogy az ügy Pozsonyba is eljutott, a lapokban is bővebb leírások láttak napvilágot a nyomozás részleteiről, így a kuruzsló különböző praktikáiról is. Az általa árusított, állítólagos csodatevő balzsamok főleg „főzött füveket” – csak remélni tudjuk, hogy gyógynövényeket – és nagy mennyiségű aszpirin tablettát tartalmaztak. De például aszpirinnel kezelte a veseproblémákat is. Zámecsnik további specialitása volt, hogy főleg vazelinnal gyógyította a tüdőbajt.

„Pácienseit” állítólag nem vizsgálta, mondván, az az orvosok dolga, akik nem rendelkeznek az ő égi ajándékával – neki elég volt egy pillantást vetnie a hozzá forduló betegre, hogy tudja, milyen gyógymódra van szüksége.

A Garam mente igazi gyógyítója

Zámecsnik a falusiak bizalmát rendszerint azzal alapozta meg, hogy magát dr. Zelenyák János lekéri orvos-lelkész egykori tanítványának adta ki, aki húsz éven keresztül szolgált mestere oldalán. Kitalált előtörténete később egyre színesedett: néhol mint Zelenyák távolabbi rokona – leginkább unokaöccse – bukkant fel, máshol egyenesen a katolikus plébános fiaként vagy unokájaként működött.

A kuruzslóval szemben Zelenyák János a 20. század első évtizedeiben széles körben elismert természetgyógyásznak számított. A korszakban csak „lekéri papként” emlegetett orvos-lelkész 1860-ban született Szepesalmáson, teológiai tanulmányainak elvégzését követően, 1897-ben került Bars vármegyébe, ahol előbb Barsbese, majd később Lekér plébánosa lett.

A Lévai járás gyógyszerészeti történetét feldolgozó Baka Lívia szerint Zelenyák magas szintű orvosi műveltsége a gyógynövények ismeretével is párosult, noha doktorátust csak teológiából szerzett. Az elismert gyógyítóhoz egész Európából jártak páciensek, esetenként napi 100-130 beteget is ellátott.

Gyakran a szegények orvosaként is hivatkoztak rá, ugyanis szolgálataiért sosem kért és sosem fogadott el pénzt. A gyógyításhoz használt gyógynövényeket maga termesztette és szárította a plébániáján, több gyógyszertalálmányát pedig szabadalmaztatta is.

Igazi ismertséget azután szerzett, hogy 1908-ban megjelent első könyve A gyógynövények hatása és használata címmel. A természetgyógyász pap híre a tengerentúlra is eljutott: 1928-ban részt vett az amerikai eucharisztikus kongresszuson, majd négy hónapon át a természetes gyógymódról tartott előadásokat. Az utazás azonban megviselte az idős Zelenyákot, aki 1929 őszén misézés közben összeesett, nem sokkal később, egy ausztriai kórházba való vonatút során rosszul lett, majd végül Wels kórházában hunyt el 1929. november 23-án.

Zelenyák nemcsak papként és természetgyógyászként volt ismert, politikusként a katolikus Néppárt színeiben előbb a lőcsei, majd 1910 és 1918 között az újbányai választókerületnek volt az országgyűlési képviselője. Az impériumváltást követően az Országos Keresztényszocialista Párt lelkes támogatójának számított.