A félreállított ügyészek egy hónapja: Žilinka elkülönítette, megrótta őket és nem adta nekik oda az összes aktát

Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
„Még egy székem sincs, amire leülhetnék. Egy bútordarab sincs itt, csak szőnyeg” – mondja Michal Šúrek ügyész, miközben elnyomja a hangját a városi közlekedés és a villamosok fékzaja.
Március 21-én reggel így jellemezte új munkakörülményeit azt követően, hogy egy nappal korábban a főügyészség büntetés-végrehajtási osztályának ügyészévé vált.
Bazin helyett most minden reggel Pozsony központjába kell utaznia. A véletlen folytán ugyanazon az útvonalon megyünk munkába és ugyanazon a villamoson utazunk.
Az elmúlt hónapban többször is találkoztunk reggel – a villamoson pedig arról is beszélt, hogy megy a sorsa azoknak az ügyészeknek, akiktől elvették az új büntetőjogi ügyeket.
Ezeknek a találkozásoknak is köszönhető, hogy képet kaptunk arról, hogyan nézett ki a megszüntetett különleges ügyészség ügyészeinek első hónapja. Néhány ügy kezdett elhúzódni a munka, az Európai Bizottság egy rendkívül éles hangvételű levelet küldött a kormánynak az ügyészségen bevezetett változások miatt, a Kuciak-ügy pedig elvesztette az ügyészeit.
Támogatás az utcákon, de rögtön az elején elkülönítették őket egymástól
Már az első találkozásnál nyilvánvaló volt, hogy Šúrek ügyészt felismerik az emberek. „Tegnap is kezet adott nekem egy fiatal férfi a főügyészség épülete előtt és megköszönte a munkámat. Ez nagyon kedves, de soha nem ezért végeztem a munkámat” – mondja a rövid találkozás során.
Néhány perc múlva leszáll és megy az új munkahelyére, egy leváló vakolattal borított épületbe a Špitálska utcán a városközpontban.
Vele együtt Ondrej Repa és Rastislav Masár is a büntetés-végrehajtási osztályra került. És noha logikus lenne, hogy egy folyosón legyen az irodájuk, ez nem így történt. Még csak nem is ugyanazon az emeleten dolgoznak.
Március 20-án délelőtt még úgy nézett ki, hogy egymás mellett fognak ülni. „Ebédelni még mind együtt mentünk. Csatlakoztak hozzánk más kollégák is a volt különleges ügyészségről. Ott hirtelen megtudtuk, hogy Masár és Repa egy emelettel lejjebb lesznek” – meséli Šúrek, milyen élményei voltak az új helyen. A feletteseik még egy napot sem vártak és elkülönítették őket.
Az okot nem tudták meg. Ez azonban egyáltalán nem egy rendkívüli dolog. Éppen ellenkezőleg, az elmúlt napokban már rutinná váltak az indokolás nélküli döntések.

Az első figyelmeztetés gyorsan érkezett: Legyen ez az utolsó
A különleges ügyészség megszüntetése után egy héttel Maroš Žilinka főügyész sajtótájékoztatót hívott össze. Arra azonban, hogy miért éppen Repa, Šúrek és Masár végezte a büntetés-végrehajtási osztályon, nem kaptak magyarázatot az újságírók.
Egy héttel ezután Repa és Šúrek megkapta az első figyelmeztetést, nyilvánosan, a legfelsőbb vezetéstől. Maroš Žilinka főügyész az újságírók előtt botránkozott meg azon, hogy „degradálón” beszéltek új pozíciójukról.
Az új munkahelyükre ugyanis azt a megjegyzést tették, hogy most „a kekszek elosztásáról” fognak dönteni vagy arról, hogy ki kapjon a börtönben „citromot a teához”. A főügyész ezt az összes olyan ügyész munkájának meggyalázásaként állította be, akik ezzel foglalkoznak. „Bízom benne, hogy ez volt az utolsó alkalom” – üzente a két ügyésznek.
Amikor egy hét után megkérdezem tőlük, hogy min dolgoznak, a válasz az, hogy „semmin”.
„De legalább már van egy asztalom és székem. A számítógépet is beüzemeltem” – mondja csaknem egy hét után Repa. „Azonban még mindig nem kaptam egyetlen aktát se” – ismerte be. És ez nemcsak az új, hanem az eredeti munkakörére is igaz.
Noha a megszüntetett ügyészség ügyészei minden aktát leadtak a költözés előtt, vissza kellett volna kapniuk azokat, amelyeket már a Specializált Büntetőbíróság tárgyal, vagy amelyek fellebbezési eljárásban vannak a Legfelsőbb Bíróságon.
Így Repa is várta a Vámszedő-ügy aktáját, amelyben Jozef Brhelt, azaz a Smer oligarcháját vádolják. Tudta, hogy a bírói tanácsnak újból dönteni kell a vádról. Ehhez azonban az ügyész véleményére is szüksége van.
Amikor Repa végignéz az új irodáján, hirtelen kétségek fogják el. „Azt hiszem, az én irodám a legkisebb az egész épületben” – mondja. Nem igazán tudja elképzelni, hol fogja tárolni az ügy többezres oldalnyi aktáját.

A sürgetések ellenére nem jutott hozzá az aktákhoz, így meg kellett elégednie azzal, hogy fejben oldja meg a problémákat.
És nem ő volt az egyetlen, aki későn kapta meg az aktáit. Az ügyészek többségéhez több mint egy hét után érkeztek meg az irataik, miközben sokaknak még egy hónap után sem adták vissza az összes, ágendájukhoz tartozó aktát.
Ez nem egy kellemes helyzet, mivel az aktákba belekerülnek a bírók döntései a vádakról, és az ügyészek nem láthatják őket. Mindeközben pedig csak három napjuk van arra, hogy véleményt alkossanak. Mi lesz, ha lekésik ezt a határidőt?
Maroš Žilinka nyilvánosan próbálta megnyugtatni az ügyészeket: „Az ügyészek az összes anyagot megkapják” – üzente a különleges ügyészség megszüntetését követő sajtótájékoztatón és arról biztosított, hogy egy ügyész sem fog felkészületlenül menni a tárgyalásokra.
Daniel Lipšic volt különleges ügyész tudja, miről beszélnek a kollégái. A különleges ügyészség megszüntetését követő egyik tárgyaláson egy olyan határozatról kellett véleményt formálnia, amelyről a tárgyaló teremben mindenki tudott, csak ő nem.

Amikor megérkeztek az akták, kitört a káosz. Olyanokat is küldtek, amiket nem kellett volna
„Állítólag végre megkapom az aktákat” – mondta a húsvéti szünet után Šúrek a villamoson.
Beismerte, hogy az új munkahelyet még nem szokta meg. „Hiányzik a korábbi munkám. A különleges ügyészségen már volt egy jól működő rendszerünk, a főügyészségen minden nagyon sokáig tart” – mondta.
Már az új munkakörének megfelelő új ügyeket is kapott. Látszik, hogy a rabok panaszaival való foglalkozástól több munkát szeretne.
Nem gondolkodik a távozásról? „Még véletlenül sem” – válaszolja habozás nélkül.
Több mint egy hét elteltével kapta meg az aktákat Repa kollégája is. Nemcsak a régieket, hanem azokat is, amelyeket nem kellett volna. „Hihetetlenül kaotikus minden” – mondja az ügyészségen uralkodó helyzetről. Olyan aktát kapott az asztalára, amelyet az eperjesi bíróság tárgyal, holott a főügyész úgy döntött, hogy a különleges ügyészség ügyészei csak azt kapják meg, amivel a Speciális Büntetőbíróság foglalkozik.
Miért kapott tehát egy eperjesi aktát? Valószínűleg hiba történhetett, más magyarázata nincs erre. Mivel a Fatima-ügy aktája, amelyben a vádlottak között Monika Jankovská (a Smer jelöltje) volt igazságügyi államtitkár is szerepel, már nem került vissza hozzá. A magyarázat az volt, hogy ezt az ügyet a zsolnai bíróság tárgyalja, és az van érvényben, amit a főügyész mondott.
De nem Repa ez egyetlen, aki olyan aktát kapott, amit nem kellett volna. Ján Šanta kollégájától is el kellett volna venni a Bonaparte-ügyet Žilinka döntésének értelmében, amelyben Ladislav Bašternákot vádolják. Ez az ügy ugyanis a Pozsonyi I. Városi Bíróságon van. Šanta ennek ellenére jelen volt az április 11-i tárgyalás kezdetén, és felolvasta a vádiratot az ügyészség nevében. Hogy a záróbeszédet is ő fogja-e tartani, még nem tudni.
Milyen ügyeik vannak a különleges ügyészség volt ügyészeinek: Bödör, Brhel, Gašpar
- a megszüntetett különleges ügyészség ügyészéinek vissza kellett volna kapniuk azokat az aktákat, amelyeket a Specializált Büntetőbíróságon tárgyalnak;
- Ondrej Repának például így be kellene fejeznie a Vámszedő-ügyet, ahol a vádlott Jozef Brhel oligarcha;
- Michal Šúreknek tovább kellene foglalkoznia a Tisztítótűz-üggyel, amelyben azzal vádolják Tibor Gašpart, a Smer képviselőjét és rokonát, Norbert Bödört, hogy visszaélt a rendőrséggel politikai és üzleti érdekek miatt;
- Repának nem adták vissza a Fatima-ügyet, amelyben a Smer volt igazságügyi államtitkárát, Monika Jankovskát vádolják vesztegetés és az igazságszolgáltatás akadályozásának gyanúja miatt, az ügy a Zsolnai Járásbíróságon van;
- Ján Šanta ügyésztől egyelőre még nem vették el a Bonaparte-ügyet, amely a Smerhez közelálló Ladislav Bašternák adócsalót érinti – már a különleges ügyészségen is csak „kivételesen” kapta meg a felügyeletét, az üggyel a Pozsonyi I. Járásbíróság foglalkozik.

A büfé árai és a Kuciak-ügy ügyészeinek távozása
Repától és Šúrektól azt is megkérdezzük rendszeresen, hogy meddig bírják még. Hiányzik nekik az a munkakör, amihez hozzá voltak szokva.
„Ha nem kellene ellátnom a különleges ügyészségen kapott feladataim, akkor nem tudom. Ha csak azzal foglalkoznék, amit az új munkaköröm keretén belül kapok, akkor a nap egy részében gyakorlatilag nem csinálnék semmit” – ismeri be Repa.
Az első dolgok egyike, amelyekkel foglalkozott, az az egyik elítélt panasza volt a börtönbüfé áraira.
Repa nem akar arról beszélni, hogy az új munkahelyén nem pazarolják-e el a benne rejlő potenciált. „Ezt másoknak kell megmondaniuk. A tény azonban az, hogy ha az ember rendszeresen fejlesztette magát abban a munkakörben, amivel foglalkozott, akkor biztos, hogy képes lenne összetettebb dolgokkal is foglalkozni, mint amilyenekben most én döntést hozok” – mondja az ügyész, aki a gazdasági bűncselekményekre specializálódott.
Néhány nappal ezután kollégái, Matúš Harkabus és Daniel Mikuláš bejelentették, hogy lemondanak a tisztségükről. Az ügyészségről június végéig távoznak, a Kuciak-gyilkosság ügye pedig így elveszti a felügyelő ügyészeit.
A döntésük nem szolgált olyan nagy meglepetéssel, mert korábban mindketten jelezték, hogy szeretnének visszatérni a Zsolnai Kerületi Bíróságra, a főügyész azonban ezt nem tette számukra lehetővé. Harkabus a nemzetközi osztályra, Mikuláš pedig egy nem büntetőjogi ügyekkel foglalkozó osztályra került a különleges ügyészség megszüntetése után.
„Rosszul érintett a távozásuk. Ezt senki sem veheti félvállról. Ez egy hatalmas veszteség az ügyészségnek” – mondta Repa a kollégái döntéséről. Beismeri, hogy saját maga is feltette azt a kérdést, hogy „meddig lesz még ennek értelme”. Erre a kérdésre még nincs válasza.
Nem leszünk csendben, üzenték Žilinkának
Éppen Harkabus és Mikuláš távozásának bejelentése volt az „utolsó csepp a pohárban” a volt különleges ügyészség ügyészei számára. Úgy döntöttek, hogy a káosz után, ami a hivataluk megszüntetése után uralkodott, egy nyílt levelet írnak. Tizenegy ügyész írt levelet a főügyésznek.
A levelet a következő személyek írták alá: Daniel Lipšic volt különleges ügyész, Ondrej Repa, Ladislav Masár, Michal Šúrek, Lucia Bizoňová, Vladimír Kuruc, Peter Kysel, Matúš Harkabus, Daniel Mikuláš, Vasiľ Špirko és Rastislav Hruška.
A következőt üzenték Maroš Žilinkának: „Nem leszünk csendben. Sem ma, sem pedig holnap. Továbbra is bírálni fogjuk a főügyészség vezetőségének célzott és átláthatatlan lépéseit. A vezetés ugyanis nem szólhat a hatalomról, hanem az empátiáról és a megértésről kellene szólnia.”
Bírálják, hogy Žilinka „a legnagyobb titokban”, mindenféle kommunikáció és együttműködés nélkül döntötte el, hogy hova ossza be őket. „Csak idő kérdése, és több ügyész is annyira elkedvetlenedik és megundorodik az ön normalizációs folyamatától, hogy végül elhagyja az osztályt” – figyelmeztetnek a levélben.
„Egy személy tekintélye soha nem a hatalmi pozícióján alapul, hanem jellemvonásain és szakmai képességein kell alapulnia” – írták.
Emlékeztették Žilinkát, hogy „ha valaki a tekintélyét kizárólag a hatalmi pozíciójára alapozza, akkor annak elvesztése után a »tekintélye« is elvész. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az ilyen személynek nem volt és nincs valódi, nem a hatalmi pozíció által érvényesített tekintélye.”
Két ügyésznő gyanús áthelyezése
A megszüntetett különleges ügyészség ügyészei nem értik, hogy Maroš Žilinka főügyész miért választott ki két ügyésznőt a főügyészségről és miért helyezte át őket a súlyos bűncselekmények részlegére, ahová hat volt kollégájuk is került. A két ügyésznő Martina Cibuľová és Katarína Habčáková. A részleget Ján Hrivnák, a volt különleges ügyészség ügyésze vezeti.
Az ügyésznők ugyanis a döntéseikkel „szereztek hírnevet”: például Ján Kalavský volt rendőr ügyében az egyikük megszüntette az eljárást, noha a bíróság később az eljárás újraindítása után ebben a részben is bűnösnek találta, a másik ügyésznő ismételten leállította a Branislav Zurian (Zurian jelenleg a rendőrség belső ellenőrzésének az élén áll) ellen folytatott eljárást.
A két ügyésznőnek köze volt szinte az összes olyan vitatott határozathoz, amelyet a Büntető törvénykönyv 363-as paragrafusa szerint adtak ki. Olyan ügyekről van itt szó, mint Vladimír Pčolinský ügye, az Alkonyat-ügy, a Végkifejlet-ügy, Peter Kažimír ügye, Martin Borguľa ügye, Robert Kaliňák ügye és Štefan Žiga ügye. Egyikük például nem látta indokoltnak a Szlovák Jegybank elnöke, Kažimír elleni eljárás indítását, noha a bíróság később büntetőítéletet hozott ellene, amely jelenleg nem jogerős, a tárgyalása folyamatban van.
Olyan panaszokkal foglalkoztak, mint amelyeket a NAKA volt rendőrei, Ján Čurilla és társai nyújtottak be, akik ellen eljárást indítottak vagy Martin Juhás rendőr panaszával is, aki a hírhedt erdészházi találkozó ügyet vizsgálta.
„A kolléganőknek a szóban forgó részlegre történő áthelyezése ezért jogos kétségeket vet fel bennünk azzal kapcsolatban, hogy objektíven, pártatlanul és jogszerűen fognak-e eljárni a szóban forgó ügyekben” – írták az ügyészek. Ezek az áthelyezések arra utalnak, hogy az ügyésznőknek nem szokványos módon osztották ki a feladataikat. „Ezenfelül még arra utaló jelek is vannak, hogy ők maguk döntenek arról, hogy mit fognak és mit nem csinálni, illetve hogy ki foglalkozik az egyes ügyekkel” – fogalmaztak a levélben, hozzátéve, hogy ez elmélyíti a bizalmatlanságot a részleg jelenlegi vezetésével szemben.

Žilinka: Ez egy újabb támadás. Minden nagyobb problémák nélkül zajlott
A főügyész azt mondja, tudomásul vette a közzétett levelet. „Nem tartom méltóságteljesnek, hogy a médián keresztül folytassak vitát a kollégáimmal” – mondta, hozzátéve, hogy a különleges ügyészség 28 ügyésze közül 11 írta alá a levelet.
Úgy látja, hogy a levélben csak folytatni akarják a konfrontációs hangnemet, természetesen a médián keresztül. „Azzal, hogy meg sem várták a válaszomat, csak megerősítették, hogy valójában semmi másra nem törekedtek, mint arra, hogy a médián keresztül támadjanak engem. Valójában teljesen más elképzelésem van egy komoly párbeszéd és egy konstruktív vita tartalmáról és formájáról” – tette hozzá.
„Tény, hogy egy olyan komplikált művelet, mint a korábbi különleges ügyészség ügyrendjének átadása a regionális ügyészségeknek és a főügyészségnek, olyan alapvető problémák nélkül zajlott le, amelyek a büntetőeljárás alanyai jogainak megsértését eredményezték volna” – hangsúlyozta Žilinka.
Ezt követően Daniel Lipšic volt különleges ügyész emlékeztette Žilinkát, hogy április elején először személyes levélben, előtte pedig e-mailben figyelmeztette őt az akták átadásával kapcsolatos problémákra a különleges ügyészi hivatal megszüntetése után. „Azóta csaknem három hét telt el, és semmilyen választ sem kaptam a főügyésztől” – írta.
A volt különleges ügyészség ügyészeinek levele Maroš Žilinkának:
Filip Orsolya fordítása


























