Napunk newsfilter: Lesz, aki gyűlöl halálos betegen is
1. A liberális demokrácia győzelme és veresége az Egyesült Államokban. 2. ALS és kicsinyesség Szlovákiában és Magyarországon. 3. Mi legyen a viseletben táncoló, hagyományos népi vulgarizmusokat kántáló nemzeti kisebbségi LMBT+-emberekkel?
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A híreket válogatta és kommentálta Beke Zsolt
1. A liberális demokrácia győzelme és veresége az Egyesült Államokban
Az Egyesült Államokat a „demokrácia őre” jelölővel illették általában az utóbbi jó pár évtizedben. Tudjuk, ez ellentmondásos pozíció. A nyilvánvaló jó hatások mellett ott vannak a túlkapások, mint például az iraki háború műveletei mondvacsinált indokokkal. De erősek a kulturális különbségekből fakadó kérdések is, és az egész mögött ott húzódnak a gazdasági fölénnyel, a vele való visszaéléssel járó problémák.
A kérdés darázsfészek, de a liberális demokrácia, úgy tűnik napjainkban, nem él túl az Egyesült Államok nélkül. Kihívója, az illiberális demokrácia pedig az Államokon belül is felütötte a fejét, és népszerűsége ellenére semmiképpen sem jelenti a megoldást.
Az illiberális demokrácia ugyanis nem sok jót tartogat a társadalom számára, hiszen kevert (átmeneti?) rezsimként nem akarja majd az állampolgárok számára ugyanazt az elbírálást nyújtani minden körülmények között, bármikor a hátrányos helyzetű vagy akár támadott társadalmi csoport tagjává válhat bárki.
Látjuk a páriának ítélt társadalmi csoportok váltakozását pl. Magyarországon.
A CNN szavazás előtti elemzése szerint Mike Johnson, az amerikai képviselőház elnöke elért arra a pontra, hogy választania kellett az Egyesült Államok nemzeti érdekei és pártja, a republikánusok illiberális, szélsőjobbos csoportjának követelése közt.
Johnson pedig az elnöki pozícióját veszélyeztető szélsőséges republikánusokkal szembemenve az előbbit választotta azzal, hogy és ahogy napirendre tűzte az Ukrajnának, Izraelnek és Tajvannak szánt 95 milliárd dolláros segélycsomagot. Ezt szombaton el is fogadta az alsóház, s az intézkedésnek innentől már egyenesebb útja van ahhoz, hogy rákerüljön a döntési folyamat zárásaként az elnöki aláírás.
Ez a döntés pedig egy erős állítás a liberális demokrácia mellett, hiszen azon túl, hogy erőt mutatnak Oroszországnak, Kínának és Iránnak, a liberális demokrácia védelmében lépnek fel a totalitárius rendszerek ellenében.
A kérdés megosztotta a Republikánus Pártot is, a Trump mellett ebben a kérdésben kitartó képviselők kisebbségben maradtak az alsóházban. S talán ez egy fontos kártya lesz a demokraták kezében, amivel el tudják bizonytalanítani a jobboldali szavazókat: az Egyesült Államok nemzeti érdeke a szélsőjobbos nézetekkel szemben.
Miközben a liberális demokráciát nem csak „kívülről” fenyegeti veszély: erről Uri Berliner, a National Public Radio (NPR) gazdasági rovatának vezető szerkesztője beszélt egy cikkében.
A közszolgálati rádiónál szerinte az utóbbi időben nem érvényesül a diverzitás elve, belső adatok alapján pár éve a munkatársak közt 87 volt deklaráltan demokrata párti, s nem állt velük szemben egyetlen republikánus sem.
Szerinte ez néhány téma kezelésében meg is mutatkozott – például Trump orosz kapcsolatai, Hunter Biden megtalált laptopja a terhelő adatokkal, a Covid eredetének kérdései. Ezzel pedig épp az veszett el, ami a lényeg: az újságírás.
Bár cikkének egyes helyei vitathatók, főleg, ami az identitáspolitikák kérdését illeti, és nem reflektál a médiapiac átalakulásának lehetséges hatására sem, például a közösségi oldalak okozta polarizáltságra, mégis, megfontolandó a kritikája annak érdekében, hogy a liberális demokrácia alappillére, a szabad újságírás mint a közösségi gondolkodás helye megmaradjon az Egyesült Államokban és azon kívül is.
2. ALS és kicsinyesség Szlovákiában és Magyarországon
Szerelem határozott időre – ezzel a címmel írja meg szerelmük történetét Martina Kavalírová, akinek férjénél hét éve diagnosztizálták az ALS-t, és már nem tud mozogni sem. Ez az a betegség, amelyben Karsai Dániel is szenved, az az ügyvéd, aki megpróbálja elérni, hogy Magyarországon is elérhetővé váljon az eutanázia.
A fitneszedzőként dolgozó Jan és felesége a diagnózis megállapításának idején pár hónapja ismerték egymást. A nő ezt követően feleségül ment hozzá, és most a kislányuk szeptemberi születését várják.
Múlt péntekre, április 19-re írták ki Svájcban a férfi asszisztált öngyilkosságát. Végül nem mentek el. Győzött a szerelem, mondja Martina, aki egy cseppet sem bánta meg kettejük történetét.
Megrendítő az interjú, csodálatra méltó az őszintesége, az érzelmek mélysége, a gondolatok logikája. A lecsupaszított fájdalom és a szerelem kettőssége, egymás támogatása. De ez nem egy ilyenfajta kommentár témája.
Az már inkább, hogy ezzel a helyzettel a társadalom nem nagyon tud mit kezdeni. Egyrészt állami szinten, ahol a különböző politikai érdekek nem teszik lehetővé sem Szlovákiában, sem Magyarországon az eutanázia bevezetését, de ami még fontosabb: egyik országban sem biztosítják ezeknek az embereknek a széles körű kezelését.
Karsai szerint a magyar jog nem teszi lehetővé számára, hogy döntsön élete végéről, és arra kényszeríti őt, hogy haláláig minden szenvedést elviseljen. Martina esete pedig azt mutatja, hogy mennyire szétszedi az embert a 24 órás szolgálat az év 365 napján, éveken keresztül.
De az ő és Karsai példáján látjuk azt is, hogy a társadalom viszonyulása egy ilyen helyzethez mennyire vállalhatatlan sok esetben. Hogy a düh milyen utakat talál még ekkor is. A Kavalírékkel készített interjú több kérdése is épp ezt tárgyalja, hogy egyrészt milyen esetekben kapott hideget-meleget, illetve hogy mire számíthat abban az esetben, ha Jan elmegy.
Jan arra a kérdésre, hogy foglalkozik-e azzal a problémával, hogy mindez miért vele történt, hogy igazságosnak tartja-e a sorstól, azt válaszolja, hogy nem gondolkodott ilyesmin soha. „Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogyan működik a világ. Akció és reakció. Hisz az egész unalmas. Ez úgy van, ahogy van, és pont.”
És minden bizonnyal ugyanez az unalom járt a fejében akkor is, amikor arra a kérdésre válaszolt, hogy mit üzenne azoknak az embereknek, akik szerint az ember köteles cipelni a keresztjét a legvégéig, hogy nincs joga eldobni az életet, hogy az eutanázia nem erkölcsös, nem etikus.
Jan: „Egyáltalán semmit.”
3. Mi legyen a viseletben táncoló, hagyományos népi vulgarizmusokat kántáló nemzeti kisebbségi LMBT+-emberekkel?
Végeredményben tömény unalom az is, ahogy Ficóék megszállják a kultúrát, kiűzik onnan azokat, akik nem tetszenek nekik, és a pénzforrásokat a haveroknak juttatják. Ma ugyanis megint kontrollnapon volt a kormányfő, ezúttal Martina Šimkovičová kulturális miniszternél, akiben a legkevésbé bíznak Szlovákia polgárai a jelenlegi kormány tagjai közül.
Tömény unalom a leuralás, de még töményebb unalom az, amit a kultúrából csinálni szeretnének. Mert mi más lenne az a művészet és az az újságírás, ami nem mondhat ellent a hatalomnak, nem foglalkozhat marginalizált társadalmi csoportokkal, ellenben reggeltől estig giccses beállításban fújhatja a fujarát több és még több tál sztrapacska mellett.
„Ez a minisztérium szlovák nemzeti kultúrát csinál és ezt folytatni is fogja, nem pedig transzszexuális kultúrát, nem a perverzitás kultúráját, nem a vulgarizmus kultúráját, mely részévé vált a mi kultúránknak” – mondta a sajtótájékoztatón Robert Fico, majd arról értekezett, hogy az igazi szlovák nemzeti kultúrában nincs olyan, hogy egy előadásban ötven vulgáris kifejezést hallani.
Az egyébként meglehetősen vulgáris Fico nem biztos, hogy ilyen tudással leérettségizhetne esztétikából, de ami ennél fontosabb, az az egyes társadalmi csoportok elleni kormányszintű nyílt támadás. A megnevezett LMBT+-közösségen kívül még sok más is veszélyeztetve érezheti magát, aki nem fér bele a „szlovák nemzeti kultúra” kereteibe.
A nemzetiségi kultúrák is hirtelen másodrangúak lettek. S így megállapíthatjuk azt is, hogy Forró Krisztiánnak, minden szlovákiai magyar önjelölt megtestesítőjének nem sikerült sok mindent kitárgyalnia a Pellegrini-deal keretében ezen a területen sem.
Ez a feltételezés annál inkább érvényes, mert a Művészeti Alap után a Kisebbségi Kulturális Alapot is nyárig törvénymódosítás várja a ma elhangzottak szerint, ami a gyakorlatot nézve az autonómia csökkentését és a politika nagyobb beleszólását teszi majd lehetővé.
Bár ha az volt a deal, hogy Forróék mondhatják meg, hogy kinek jusson a pénzből, vagy hogy a már a héten a kormány elé kerülő közmédiatörvény következményeképp magyar szövetséges legyen a Pátria, akkor beszélhetünk sikerről.
De mélyen hiszünk benne, hogy ilyen árulást, ilyen szégyent egy felelős szlovákiai magyar politikus nem vállalhat fel.
Hírek egy mondatban:
4. Az SNS a bírói tanács tagjának javasolja Štefan Harabint. „Ma reggel megszólított Andrej Danko elnök úr, hogy jelölhetnének-e engem, és én igent mondtam” – nyilatkozta az Aktualitynek az egykori igazságügyi miniszter, sikertelen államfőjelölt Harabin.
5. Tavaly Szlovákiában érte el a legmagasabb értéket a költségvetési hiány az EU országai közül. Történt mindez annak ellenére, hogy a hiány kisebb volt, mint várták, mivel javított rajta az energiasegély és a GDP növekedésének magas infláció miatti revíziója.
6. Lengyelország megengedné, hogy a NATO atomfegyvereket telepítsen a területére, jelentette ki Andrzej Duda államfő. Szerinte Oroszország mindinkább militarizálja a Lengyelország és Litvánia közé ékelődött Kalinyingrád környékét.
7. Európa a Föld leggyorsabban felmelegedő kontinense, a hőmérséklet itt kétszer olyan gyorsan emelkedik, mint a világátlag, állítják a meteorológusok. 2023-ban az időjárás és a klímaváltozás által okozott gazdasági kárt több mint 13 milliárd euróra becsülik.
8. 11 ügyész írt nyílt levelet Maroš Žilinkának, amelyben csalódottságuknak adtak hangot a Ján Kuciak ügyét felügyelő Matúš Harkabus és Daniel Mikuláš ügyészek sorsának alakulása és az ügyészségről való távozása miatt. A levélben a különleges ügyészség megszüntetése körüli káoszt és Žilinka személyi politikáját kritizálják.
9. Több mint 200 kulturális szervezet írta alá azt a képviselőknek szóló nyílt felhívást, hogy szavazzanak a Művészeti Alap működését meghatározó törvény módosítása ellen. „A tervezett változtatások ellehetetlenítik az Alap működését” – áll a felhívásban.
10. A parlamentben és a kormányban ülő politikusoknak nem a saját hasznukra kell figyelniük, hanem az emberek és a természet érdekeire, állítja 50 környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezet és több mint 130 személyiség egy, a Föld napja alkalmából kiadott nyilatkozatban.
A nap idézete:
Én volnék Magyarország első falusi miniszterelnöke.
Orbán Viktor kampánykezdő bon mot-ja
A nap videója:
Egy erdő a háborúban. Így néz ki a Kreminna és Liman közelében található Szerebrányi-erdő
Olvasásra ajánljuk:
Nem tudni, hogy a gyorsuló folyamatnak az érintett technológiai cégeken kívül lesznek-e nyertesei, a potenciális vesztesek viszont máris sorakoznak. Vesztesek lesznek mindazok, akiknek a hangját, az arcát, az identitását ellopják. Vesztes lesz a közbizalom, így szükségképpen a demokrácia is.
Hargitai Miklós az MI hatásairól (nepszava.hu)
Még több cikk előfizetőinknek:
Bár sokan fordulópontként élik meg és értelmezik Magyar Péter fellépését, de hát alapvetően ugyanaz történik, mint eddig: a közbizalom felkent hőse antihőssé válik, és új hős felé irányul a szinte feltétlen bizalom. A kisebbségi magyarok érdeklődéssel és ellentmondásos reakciókkal követik ezt a figyelmet.
Parászka Boróka a határon túli Magyar Péter felbukkanásának lehetőségéről
A nagymamám hátfájással és szédüléssel küzd, emellett még hisztrionikus személyiségzavarra utaló jegyei is vannak. Teátrális és manipulatív, a nyaggatásával és a panaszkodásával gyakorlatilag kikészíti anyukámat.
Dominika Chrastová rovatában Martin Miler pszichológus válaszol
A kiállítás kurátorai nagy gondot fordítottak arra, hogy a Duna mente védelmének fontosságára, az itteni természeti környezet és ökoszisztéma törékenységére is felhívják a figyelmet. Kisvideók mutatnak rá például a bősi vízerőmű természetromboló hatásaira, ahogy az iparosított mezőgazdaság, a folyószabályozás és a vizes élőhelyek lecsapolásának negatív következményeit is megismertetik a tanulókkal. Emellett pedig praktikus tanácsokkal is ellátják a látogatókat, például azzal kapcsolatban, hogyan változtathatjuk kertünket, vagy az iskolaudvart madár- és beporzóbaráttá.
Kacsinecz Krisztián a dunacsúni ökocentrumról
