Az alkoholista apám gyerekkoromban bántalmazott, most a család arra kényszerít, hogy hívjam meg az esküvőmre. Mit tegyek? – A pszichológus válaszol
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Tíz éve vagyunk együtt a partneremmel és most tervezzük az esküvőt, de máris aggályaim vannak.
Már kiskoromban elköltöztem a szüleimtől, mert az alkoholista apám vert és vulgárisan szidalmazott. Az anyám nem védett meg (félt), de ez lényegtelen, ugyanis nem beszélünk egymással, az esküvőre nem fogom meghívni. Úgy döntöttem, hogy megszakítom kapcsolatomat az apámmal, mert nagyon sokat bántott. Csakhogy az a probléma, hogy apám a nagymamám fia, akinél gyerekkorom óta laktam. A nagymama egész idő alatt arra kényszerített, hogy találkozzak vele, az akaratom ellenére is. Az apámmal való kapcsolatom a fagyponton van, amikor eljön látogatóba, elviselem és asszertív vagyok vele. A telefont nem veszem fel neki. Ha rajtam múlna, akkor nem is találkoznék vele, csakhogy ezt a nagymamámmal nem lehet megértetni.
Most készülünk az esküvőre és elakadtunk a vendéglistánál az én oldalamról. Ha rajtam múlna, akkor nem hívnám meg az apámat, hogy kiélvezzem a nagy napomat, és hogy ne kelljen azon idegeskednem, mikor issza le magát megint, vagy mivel fog rám szégyent hozni. A nagymamám azonban kitart amellett, hogy a családi béke érdekében meg kell hívnom és meg kell tanulnom az életben megbocsátani.
Kérem, adjon tanácsot, hogyan oldjam meg ezt a helyzetet. Meghívná az apját az esküvőjére, annak ellenére, hogy a múltban bántotta, csak a családi béke érdekében?
Denisa, 27
Lenka Pavuková Rušarová pszichológus válaszol 
Kedves Denisa!
Nem vagyok biztos benne, hogyha meghívja az apját, akkor tényleg béke lesz a családban. Elképzelem, ahogy végig szenvedni fog és azzal fog foglalkozni, hogy az apja leissza magát vagy illetlenül viselkedik. Hogy ha a jövőben visszagondol az esküvőjére, akkor a félelem vagy egy konfliktus fog eszébe jutni.
Látom, fontos önnek, hogy a nagymamája elégedett legyen. De úgy tűnik, mintha irreális elvárásai lennének, hogy egy hosszan tartó nehéz helyzet hirtelen jobbá válik. Lehet, a nagymamája úgy képzeli el, hogy az esküvőn jelképesen kibékül az apjával. Lehet, fontos számára, hogy mások ne gondoljanak semmi rosszat amiatt, hogy az apja nincs ott az esküvőn. Lehet, egész életében bagatellizálja az apja viselkedését. Úgy gondolom, ez hatalmas belső konfliktus lehet a számára. Az esküvő pedig varázslatos megoldásként kínálkozik.
Én személy szerint, tekintettel arra, hogy ez az ön esküvője, a saját lelki békémet helyezném előtérbe, a családi békén és a megbocsátáson pedig ha akar, dolgozhat később. Fontos, hogy ez majd természetes tempóban haladjon, és ne csak az egyik oldal legyen aktív – nyilvánvalóan az apjának is közre kell működnie.
Nyilván különböző kompromisszumos megoldásokban is gondolkozhat – például, ha a nagymama vagy a család egy másik tagja megígéri, hogy vigyáz az apjára és odafigyel arra, hogy ne igyon (ha tapasztalatból tudja, hogy ez lehetséges). Vagy diszkréten kikíséri, hogy ne önöknek kelljen foglalkozni azzal, ha jelenetet rendez. Lehet, hogy jó lenne az apját csak a szertartásra meghívni, a lakodalmat pedig olyan emberek körében eltölteni, akikkel jól érzi magát.
Az, hogy valakinek apai státusza van, még nem jelenti azt, hogy jogosult önre. Ugyanígy a nagymama felé nyilvánított hála nem jelenti automatikusan azt, hogy teljesíteni kell (az érthető) kérését. Tömören fogalmazva, már sokszor engedett neki. Most azonban az ön esküvőjéről és az ön döntéséről van szó.
Filip Orsolya fordítása
