Gyenge Veroni slammer: A szlovákiai magyar fiatalok nagyon szeretnének valamit, ami az övék is lehet, de a politikában ilyen párt nincsen
Nem igazán találok szavakat semmire, amit a miniszterelnök mond, az agyam nem bírja befogadni, hogy egyből támadni kezd, amikor megnyeri a választásokat, mondja nagyinterjúnkban Gyenge Veroni slammer.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
Gyenge Veroni, a Vágkirályfáról származó slam előadó 2021-ben megnyerte a magyarországi slam poetry országos bajnokságot, és ő képviselte Magyarországot a 2022-es Slam Poetry Világbajnokságon. Szövegeiben nemcsak saját nemzeti identitásáról és szexuális irányultságától beszél szokatlan nyíltsággal, hanem közéleti kérdésekről is.
Gyenge Veronival egyebek mellett arról beszélgettünk,
- miért szólalt fel Ivan Korčok mellett a kampányban;
- milyen reakciókat kapott;
- hogyan látják a politikai helyzetet a szlovákiai magyar fiatalok;
- mekkora kihívás neki a szexuális irányultságáról beszélni;
- hogyan gondolkodik a külföldre költözés dilemmájáról.
Téged a közönség elsősorban slammerként ismert, de az elnökválasztás előtt az aktuálpolitikai kérdésekben is elkezdtél aktívan megnyilvánulni. Miért?
Azelőtt is meg szoktam nyilvánulni, amikor úgy éreztem, hogy nagyon muszáj. Csak átgondoltan akarok véleményt nyilvánítani. Én is emberből vagyok, tele vagyok érzelmekkel, és néha indulatos tudok lenni. Nem szeretnék indulatból reagálni. Most intenzívebb lett ez az egész. Soha nem szerettem volna egy magyar párt ellen beszélni, a Szövetség ellen. Hiszek abban, hogy fontos a magyar képviselet. Van viszont már az a pont, amikor szembemennek az emberi jogokkal, gyűlöletbeszéddel kommunikálnak, és mindegy, hogy ez a párt Facebookján jelenik meg, vagy Gyimesi György posztolja ezt, hiszen ő a pártot képviseli, és hatalmas rajongótábora van.
Elsősorban tehát a szlovákiai magyar politika váltotta ki benned ezt a reakciót?
Igen. Mindig is nyíltan beszéltem arról, hogy kire szavazok. Azt viszont nem szeretem, amikor mindenkit egy kategóriába raknak. Néztem például egy beszélgetést, ahol Gyimesi Tarabával szerepelt, és arról beszéltek, délen a magyarok kinyilvánították a véleményüket. Ez nem úgy néz ki, hogy itt vannak a szlovákiai magyarok, és ez mind ugyanaz.
Felléptél a kormányellenes tüntetéseken is. Más volt ez, mint slammerként kiállni a közönség elé?
Nagyon más volt, mert nem szoktam a szexualitásomat belekeverni a szövegeimbe. A Tepláreň után indult el bennem egy folyamat, és azután, hogy nem nyilvánítottak semmilyen véleményt olyan szervezetek, akiktől vártam volna. A szlovákiai magyar szervezetek közül talán csak az NFG jut eszembe, akik tartottak ilyen témájú programot.
Amikor megtörtént az eset a Tepláreňben, otthon ültem, és olvastam az sms-eket, hogy ki hol van, én is ismerek embereket, akik oda jártak. Akkor épp egy fekete bőrű partnerem volt, én például neki is írtam, hogy rendben van-e, mert tudtam, hogy ahol ennyi gyűlölet van egy csoport felé, ott akad még több is, más csoportok ellen is. Ekkortól akartam erről beszélni, mert szerintem fontos, hogy összetartsunk. Azt akarom, hogy ne veszítse el mindenki a reményt, aki nem ért egyet azzal, hogy ki lett az elnökünk vagy épp ki van a kormányban. Fontos, hogy megtaláljuk egymást.
Nyíltan kiálltál Ivan Korčok mellett és közölted, hogy rá fogsz szavazni. Sok magyar azért nem támogatta, mert magyarellenesnek tartották bizonyos megnyilvánulásai miatt. Téged nem zavart ez a dolog?
Nem azért álltam ki Korčok mellett, mert a szívem csücske. Nagyon bántanak engem is ezek a múltbeli dolgok. Szerettem volna viszont hátralépni egyet, vagy talán hármat is, és megnézni a teljes képet. Nekem az volt a fő üzenetem a tüntetéseken is, hogy én nem csak egy valami vagyok. Nem csak magyar vagyok, ugyanúgy nő vagyok, ugyanúgy egy biszexuális vagy bármilyen címkét rakjunk erre, aki kapja a hate-et mindenhonnan. Nem tudtam volna elképzelni, hogy olyasvalakire szavazok, akit Gyimesi támogat.
Mi volt ennek a választásnak a fő tétje szerinted?
A fő tét szerintem az volt, hogy legyen ellensúly. Nem lett volna olcsóbb a kenyér, nem lett volna hirtelen jobb az egészségügy, ahogy most se lesz, kell viszont egyfajta balansz. Így működik az élet, minden ezen alapul. Tök jó lett volna megtartani ezt a balanszt. Nem is merek még belegondolni, mi minden fog jönni.
Attól nem tartottál, hogy a közönségedet, akik slammerként ismernek, megoszthatod ezzel a kiállásoddal?
A közönségem ismer engem. A szövegeim mindig azon alapultak, hogy őszinte vagyok, elmondom, hogy nem vagyok tökéletes, van véleményem, de nyitott vagyok arra, hogy megváltoztassam, ha valaki olyan érvekkel jön, amik meggyőznek. Sok perspektíva van, amit én se látok. Szeretem azt hinni, ha valaki szereti a szövegeimet, akkor van benne egyfajta nyitottság. Ha valakivel egy valamiben nem értek egyet, még nem kell azt az embert elkaszálni. Azt viszont nem szeretném, ha bárki sárba tiporna bárkit.
Nagyon sokszínű környezetben élek, amiben az egész világból vannak emberek. Annyi történet van, amire nem gondolunk, amit nem ismerünk. Szeretném tehát azt hinni, a közönségem nem fog elveszni. Ha pedig igen, akkor sajnálom. Én nem leszek soha más, mint aki vagyok, nem fogok mást mondani. Ha valamit elrontok, bocsánatot fogok kérni. Az túl sok energiát venne el tőlem, hogy tettessek dolgokat.
Milyen reakciókat kaptál?
Nagyon sok jó reakciót kaptam. Ezek vittek tovább. Miután kiraktam az első ilyen posztot, voltam egy slamen az NFG-ben, és ott nagyon sokan odajöttek hozzám, hogy nagyon köszönik, hogy beleálltam, mert el tudom mondani úgy, ahogy ők nem tudták volna. Voltak gonosz reakciók is, hogy vernivaló nő vagyok, de az ilyesmiket nem tudom komolyan venni. Ha valaki észérvekkel jön, arra nyitott vagyok, de kommentháborúkba nem fogok belemenni.
Volt, aki rámírt, hogy Korčokra soha, és rögtön a háborúval jött. Ilyenkor leírtam, honnan lehet tájékozódni, és hogy ez nem csak erről szól, de bennem van szeretet mindenki iránt, én nem nézek le senkit, amiért mások a nézetei. Ilyenkor viszont falnak ütközöm, és ez nagyon szomorú.
Azt mondod, a másik oldal nem vevő az érvekre?
Ja. Azon szeretnék változtatni, bár még nincs rá tervem, hogy ennyire eltávolodtunk egymástól. Ez olyan, mint a Pozsony versus vidék dolog. Én itt vagyok Pozsonyban, de egy királyfai lánka vagyok, ott nőttem fel. Vágom, hogy mi folyik a faluban, mennyire nehéz például jó kórházat találni.
Ebben a királyfai környezetben nincsenek konfliktusaid a nézeteid miatt?
Egyelőre még nem találtak meg ezek az emberek. Jó visszajelzéseket viszont kaptam, amin meglepődtem. Inkább olyasmire számítottam, hogy milyen magyar vagyok má´, hogy ilyeneket mondok.
Sokakat meglepett, hogy a szlovákiai magyarok nagyobb része Pellegrini mögé állt, miközben korábban Čaputová és Kiska mögé álltak, és sokan keresik ennek az okait. Te ezt hogyan magyarázod?
Az én szemszögemből úgy tűnt, hogy a félelem és a sok riogatás van mögötte. A félelem olyan erős, Úristen, és ezt felhasználni, hogy valaki melletted álljon, az jó taktika, adom, de az én gyomrom nem veszi be. Tudom, milyen, amikor valaki ezt kapja telibe. Itt nemcsak olyanokról van szó, akiket nem érdekel a politika, hanem nagyon okos, intelligens emberekről is. Ez a gyűlöletkampány nagyon fájt nekem, és nem hittem el, hogy egy ilyen országban élek. Teljes Abszurdisztán.
A szlovákiai magyar fiatalok nyitottabbak az érvekre, vagy ugyanúgy hajlamosak bevenni a hazugságokat?
Szerintem nyitottabbak, de nekem megvan a saját buborékom. Akármennyire is beleállok a dolgokba, megválogatom azokat, akik a legközelebb állnak hozzám. Ezt a sok negativitást máshogy nem lehet elviselni. A szlovákiai magyar fiatalok szerintem nagyon szeretnének valamit, ami az övék is lehet. Politikai szinten nincs ilyen párt. Én 29 éves vagyok, és talán csak a Híd tudott még az elején valamennyire képviselni, de ez a bizalom is megtört, Rigó Konrádban például nagyon bíztam. Azóta nem tudtam magyar pártra szavazni. Ezért is kaptam, mert nyilvánosan kiraktam, hogy tetszett a PS programja.
Az egyik slamedben is szerepel erről egy félmondat. Ahogy említetted, korábban is foglalkoztál már közélettel, volt például egy slamed, amit egy Trianon-konferenciára írtál, és elég provokatív. Ebben van egy olyan részlet is, hogy „ütött már meg szlovák náci, mondták már, hogy nem kéne magyarul pofázni, küldtek a Duna mögé, aztán vissza, aztán belé”. Mondasz valami konkrétabbat ezekről az esetekről?
Az „ütött már meg szlovák náci” egy olyan esetről szól, ami egy táborban történt. DAC- és Slovan-szurkolók énekelték a himnuszaikat, és hirtelen verekedés tört ki. Én nagyon naiv hippiként odamentem ennek a közepébe, és próbáltam beszélgetni az emberekkel. Akkor láttam először gyűlölettel teli arcot fröcsögni, elsötétült szemekkel. És akkor kaptam én is. A dunás rész pedig arról szól, hogy Szencre jártam középsuliba, és ott sokszor mondták, hogy ne beszéljünk magyarul vagy hogy za Dunaj. De ezt a za Dunajt legutóbb úgy hallottam, hogy egy ukrán csávónak mondták az ablakom alatt Petržalkán. Annyi mindenkit lehet utálni, hogy nem bírnak választani.
Érdekes, hogy épp Szencet mondod, ami Ivan Korčok városa, és ott magasan nyert is, de ebből is látszik, hogy ott sem minden fenékig tejfel.
Igen, de ezek még 2010-es évek körüli esetek. Most már nem nagyon van ilyen tapasztalatom. Sokkal több szlovák ismerősöm is van, ez is sokat segített tágítani a perspektívámat. Elvittem a szlovák slammer bajnokot Szerdahelyre egy magyar slamre. A szlovákok úgy mondanák, hogy „odjebalo mu dekel”, hogy ez itt egy nemzet a nemzetben, és imádta, hogy csak magyarok vannak körülötte, mintha kirándulni vittem volna. Nagyon cuki volt. Sokszor azért nincs kommunikáció, mert félünk szlovákul beszélni, én is sokáig féltem. Amióta ezt eldobtam, és beszálltam a szlovák slambe, még azon is gondolkozom, hogy egy szótárt kiadok azokból a szavakból, amiket én veronizovaná slovenčinának hívok. Nem kell ettől félni.
Nagyon pozitívan beszélsz most ezekről a viszonyokról, de a már idézett slamedben van egy olyan sor is, hogy „Engem is naponta meglegyint az elmegyek innen a gecibe szele”. Az elnökválasztás után megint sokakban felmerült a kérdés, hogy menni vagy maradni.
Nekem ez nagy dilemmám. Nem is csak amiatt, ami van, hanem mert szeretnék még többet látni a világból. Szeretnék elmenni valahova, ahol még azt sem tudom, hogyan kell a zuhanyt beindítani. Szeretem, ha egy teljesen más kultúrába csöppenek, és általuk is láthatom a világot.
De mindig eszembe jut a Padlásból a „nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim” sor, akármilyen elcsépelt is. Tizenhárom éves korom óta van ez a fejemben, amikor először láttam a Padlást. Akkortól mindig részt akartam venni a kultúrában, népszerűsíteni az irodalmat. Aztán megtaláltam a slamet, amit össze tudtam egyeztetni a személyiségemmel, és kiderült, hogy tök jókat is tudok mondani – elvileg… Van egy pont, amikor elmennék, de most még az van bennem, hogy csak azért se.
Mi lenne az a pont?
Ez még most pontosan nincs meg, de mindig éreztem, amikor itt volt az ideje valamit csinálni. Ez az én életem, én irányítom, nem fogok azért bocsánatot kérni, mert elmegyek vagy maradok. Mindkettőt meg tudom érteni. Nagyon szeretném, hogy maradjanak az emberek, de nagyon nehéz maradni. Nehéz megélni, és nagyon sok minden luxuscikké vált. Alapvető megélhetési problémák vannak, és ha valaki talál egy jobb lehetőséget, nem tudnám azt mondani, hogy hogy tudtál itthagyni minket.
Amikor el akartam menni, mindig csak ideiglenesen mentem volna. Nagyon szeretem a nyelvünket, nagyon szeretem a Felvidéket. Annyira jó fusion, hogy felvidéki magyarok vagyunk, megfűszerezi az embereket. Szeretem, ahogy a kultúránk keveredik a szlovákkal, imádom a szlovakizmusainkat. Még azt is, amikor valaki nagyon durva magyar akcentussal beszél szlovákul. A szépet látom ebben, mert ez azt jelenti, hogy két dolog valahol összeért, ami egy szép szimbolika. Ha nem keresném ezeket a szépeket, nem biztos, hogy ilyen pozitívan tudnék beszélni.
De abszolút adom, hogy az „elmegyek innen a gecibe szele” meglegyint minden nap. Főleg most. Sokáig próbáltam védeni magam Gyimesitől vagy a Szövetségtől. Most viszont elkezdtem nézni, miket is mondanak ezek az emberek. Ilyenkor sok légzőgyakorlatra van szükségem.
Van egy olyan mondatot is, „én tudom, milyen egy otthontalan állapot”. Ez arról szól, hogy egy kisebbséginek nem lehet igazán hazája?
Amikor 13-14 éves voltam, sokat gondolkodtam ezen az otthontalan állapoton. Sellye környékéről vagyok, és nem volt autónk. Szerettem a magyar kultúrát, irodalmat, zenét, de hozzánk nem mindig ért el. Volt, hogy nem tudtam elmenni valamire, mert nem mentek a buszok. Akartam néptáncolni tanulni vagy mást, de különböző okokból nem tudtam. Ha például Komáromban születek, akkor körülvett volna a magyar kultúra, és be tudtam volna szívni az egészet.
A kisebbségi létet szerintem mindenki másképp éli meg, és vannak, akik több kisebbségbe tartoznak. Ezeket a sorokat például az az általános kisebbségi élmény ihlette, hogy amikor Magyarországon megszólalok, tudják a nyelvjárásom miatt, hogy Szlovákiából vagyok, ha itthon megszólalok szlovákul, tudják, hogy magyar vagyok. De ez az otthontalan állapot a külső behatásokból is jön. Én otthon tudom magam érezni emberek között. Az otthon nem földhöz kötött számomra, én úgy hiszem, az inkább az elménkben van. De attól, hogy hogy én néha érzem, vagy éreztetik velem ezt az otthontalanságot, lehet, hogy valakinek ez nem tényező az életében.
A tüntetéseken foglaltad először bele a szövegedbe a szexuális irányultságodat. Ez mekkora kihívás volt a számodra?
Óriási kihívás volt. Tavaly Gombaszögön beszéltem először erről, és az óriási dolog volt számomra, de ott nem volt olyan sok ember. Utána viszont besétáltam egy előadásra, ahol ellenünk beszéltek. A jó érzésem azonnal elveszett, amikor láttam, hogy ott ülnek a szlovmagy fiatalok, és kapják telibe az agressziót, megy a buzizás. Az a pillanat valamit összetört bennem.
Akikkel erről beszéltél, hogyan viszonyultak ehhez?
Utánamjött egy lány, aki mondta, hogy azért jött Gombaszögre, hogy végre a sajátjai között legyen, és még itt is ezt kell hallgatnia. Mindenkinek nagyon fájt. Miután ez megtörtént, mondtam anyukámnak, hogy nyilvánosan beszéltem a dologról. Kellett egy kis idő, amíg össze tudtam magamban rakni ezt az identitásomat, hogy ne legyen probléma erről beszélnem, vagy ne érezzem azt, hogy el kell bújnom.
Azt, hogy nyilvánosan beszélsz a témáról, csak utólag, a gombaszögi fellépés után mondtad el anyukádnak?
Igen. Nagyon féltem. Anyukám nagyon jó, nagyon szeretem őt, és mindig mellettem lesz. Nagyon kiváltságos helyzetben vagyok emiatt, nagyon sok mindenkinek ez nincs meg.
Robert Fico az elnökválasztás előtti első videójában azt mondta, a két tábor közötti fő különbség, hogy Korčok hívei a Tepláreň előtt koszorúztak, a másik oldal meg a Slavínon a szovjet katonák emlékművét. Hogyan fogadod, amikor a miniszterelnök így beszél, hogy a lelőtt LMBTQ-emberek előtt csak az egyik oldal áll ki, és számára ez a normális?
Nem igazán találok szavakat semmire, amit a miniszterelnök mond. Ez nonszensz, és az agyam nem bírja befogadni, hogy egyből támadni kezd, amikor megnyeri a választásokat. Rögtön arra gondolok ilyenkor, mit lehetne ezzel csinálni, hogyan tudjuk ezt ellensúlyozni. Én ott voltam a koszorúzáson (a Tepláreň előtti lövöldözés után – a szerk. megj.), és életem egyik meghatározó élménye volt látni, ahogy a szülők és a barátaik beszélnek, és ahogy az egész társaság összetart. Én ilyenkor azokhoz a dolgokhoz nyúlok, amik szépek.
Addig olyan tüntetésekre jártam, ahol mindig valamit dühösen követelnünk kellett, mint a Kuciak-tüntetések, amiken szintén ott voltam. Ez viszont egy megemlékezés volt. Tele volt szeretettel, és mindenki vigyázott egymásra. Az emberek mozdulatain is lehetett látni, mennyire szeretnék, hogy ebben az egy órában, amíg itt vagyunk, ne érjen bennünket semmilyen mikroagresszió, hanem csak azt érezzük, hogy együtt vagyunk. Ez az ereje ennek az egésznek.
Te megnyerted a magyarországi slambajnokságot, megjártad az Európa- és a világbajnokságot. Külföldön hogyan fogadják, amikor a szlovákiai magyar identitásodat beleszövöd a szövegeidbe?
Külföldön ezt soha nem vágták, esetleg csak nagyon kevesen. De el szoktam mondani, hogy van ilyen, és többnyire azon flessel mindenki, milyen érdekes, hogy két ennyire különböző nyelv ötvöződik egy emberben. De oda is beszivárog minden. Az Európa-bajnokságon Brüsszelben ott volt a legtöbb európai ország. A legtöbb nagykövetségtől volt ott valaki, mert a nagykövetségek szokták finanszírozni a bajnokok útját. A magyar nagykövetség nem jött el, engem nem finanszíroztak. De a szlovák nagykövetség ott volt, ők gratuláltak.
Volt egy másik erős történet is az idei Európa-bajnokságról, ahol a magyar bajnok kísérője voltam. Az ukrán bajnok a frontról jött, egyenruhában adta elő a szövegét, ami arról szólt, hogy amikor lőnek rájuk, mennyire pragmatikusan gondolkodnak. Arról gondolkodott, melyik sorstársa testével kellene letakarnia magát, illetve hogy az ő teste kit fog majd letakarni. És végigvett pár embert, hogy kiket lenne tisztelet számára takarni a lövések elől. Amikor innen hazajöttem, akkor láttam a hírekben, hogy Fico arról beszélt, Kijevben nincs háború.
Aktívan slammelsz szlovákul?
Egy ideig aktívan slammeltem szlovákul. Indultam az első szlovák bajnokságon. Végigjártuk Szlovákiát és Csehországot. Aztán felnőttem, lett állásom, két és fél évig éjjeleztem, és nehéz volt a karriert továbbvinni. Akkor abbahagytam a szlovák slamet, de szeretném folytatni. Van, hogy magyar, angol és szlovák rész is van a szövegeimben. De a szlovák közönséghez most találok vissza. Náluk most ez a csúcson van, jó estjeik vannak.
Hol láthat mostanában a közönség?
Főképp Pesten, figyelni kell a Pi Slam oldalát, az Instámat és a Facebookomat, mert ezek random jönnek. Az NFG-ben ott leszek, ha lesz slam, és Gombaszögre is tervezünk slamet. Ott biztos ott leszek, és csinálunk majd egy kis bordelt.
