Négy rejtett változás a büntetőjogi módosításokban: a 363-as paragrafus megerősítése és a pereket késleltető „biztosíték”

A Comenius Egyetem jogi karának előadóterme már teljesen megtelt, több mint kétszáz hallgató várja a hétfő délutáni előadást a „a Büntető törvénykönyv vonatkozó módosításairól”, amelyeket Robert Fico kormánya erőltetett át, és amelyek már érvényben vannak, mivel az Alkotmánybíróság azok hatályosságát nem állította le.

Még mindig érkeznek újabb diákok, nincs hova leülniük, sőt, a padsorokban egyébként ismert nevek is ülnek.

Hogy csak néhányat említsünk: Lucia Kurilovská, a belügyminisztérium Hlas által delegált államtitkára, Peter Šamko bíró, František Mozner, a Szlovákiai Bírák Szövetségének elnöke, Rastislav Remeta a Pozsonyi Kerületi Ügyészségről, Viliam Karas volt igazságügyi miniszter, aki jelenleg a KDH szakértője, valamint Ján Šanta ügyész, aki a közelmúltig a KülönlegesÜgyészségen dolgozott, majd annak megszűnését követően a Főügyészségre került.

A törvénymódosítást Jozef Čentéš, a Büntetőjogi, Kriminológiai és Kriminalisztikai Tanszék vezetője elemezte, rámutatva olyan dolgokra, amelyekről a nyilvánosságban eddig nem esett szó.

Az életbe lépett módosítások a Büntető törvénykönyvet módosító csomag részei voltak, amelynek keretében a Fico-kormány szorgalmazta a különleges ügyészség megszüntetését, a büntetési tételek csökkentését a korrupciós, lopási- és csalási ügyekben, valamint az elévülési idők lerövidítését, ami büntetlenséget biztosítana a koalícióhoz közel álló oligarcháknak, köztük a miniszterelnök barátjának, Miroslav Výbohnak.

A változtatások egy részét – az alacsonyabb büntetési tételeket és az elévülési időt lerövidítését  – az Alkotmánybíróság februárban megakadályozta, amikor felfüggesztette a hatálybalépésüket, amíg nem születik végleges döntés arról, hogy összhangban vannak-e az alkotmánnyal. Čentéš professzor az előadásában felhívta a figyelmet a Büntető törvénykönyv módosításának több fontos passzusára, amelyek viszont március 15. óta már hatályban vannak.

1. Amíg nincs döntés a 363-as paragrafus szerinti beadványban, a vád nem kerülhet bíróság elé

A koalíciónak észrevétlenül sikerült megerősítenie a 363-as paragrafust. Ha egy vádlott e vitatott paragrafus alkalmazásával kéri az ellen felhozott vádak ejtését, az ügyésznek meg kell várnia a panasz elbírálását.

Már nem fordulhat elő, hogy az ügy bíróság elé kerüljön, amíg a 363-as paragrafus szerinti beadványról nem születik döntés. Ezt még akkor sem teheti meg az ügyész, ha a nyomozás befejeződött, és meggyőződött arról, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a vádlott elítéléséhez.

Ez a paragrafus lehetővé teszi a főügyész számára, hogy beavatkozzon az ügyekbe, hogy felmentse a vádlottat annak ellenére, hogy az eljáró ügyésznek más véleménye van.

A két leghíresebb eset, amikor a vádirat azelőtt került bíróság elé, hogy a főügyészség alkalmazta volna a 363-as paragrafust: Dušan Kováčik volt különleges ügyész és Vladimír Pčolinský, a Szlovák Információs Szolgálat volt igazgatójának korrupciós ügye. Robert Fico jelenlegi miniszterelnök ellenzékből többször is bírálta ezt az eljárást.

Amikor a múltban a Maroš Žilinka által vezetett főügyészség a 363-as paragrafus alapján ejtette a vádakat prominens személyek ellen, a passzus bírálói rámutattak, hogy a döntések véglegesek, és senkinek sincs joga felülvizsgálni azokat.

2. Az ügyész és a rendőr pozíciójának meggyengítése

A független Szlovákia történetében most először tört meg az a szabály, hogy a nyomozás során az ügyész a „per döntő ura”. Március 15-e óta ez megváltozott, megnehezítve a bűncselekmények elkövetőinek felderítésére irányuló munkát, és lehetővé téve, hogy az elkövetők késleltessék, hogy bíróság elé kerüljön az ügyük, és megismerjék a büntetésüket.

Ha egy gyanúsított az előkészítő eljárás során panaszt tesz, hogy a kihallgatása során megsértették a jogait, panaszát már nem az ügyészség bírálja el, hanem az előkészítő eljárásért felelős bírónak kell döntenie. Maguk a bírák sem értik, hogy erre miért van szükség.

Az együttműködő vádlott – közismert nevén a bűnbánó – elleni büntetőeljárás feltételes felfüggesztéséről ezentúl már nem az ügyész, hanem az előkészítő bíró dönt.

A rendőrök szintén nehezebb helyzetbe kerültek. Ha például azt gyanítják, hogy Felsőkomárnokon egy raktárban illegális cigarettát tárolnak, a rendőrök nem intézkedhetnek azonnal az ügyészi engedély megszerzése után. Az új szabályozás értelmében a rendőröknek az ügyésztől kell kérniük engedélyt az ilyen házkutatásokhoz, akinek azt az előkészítő eljárásért felelős bíróval kell jóváhagyatnia.

Amennyiben az eljárás alá vont személy panaszt tesz egy rendőr elfogultsága miatt, a döntést már nem a közvetlen felettese, hanem csak az ügyész hozhatja meg.

3. Több lehetőség a vádiratok visszaküldésére

A módosítás tartalmaz egy, a vádiratokat érintő változtatást is, és még a régóta gyakorló szakemberek sem értik, hogy ez miért került bele. A Smer, a Hlas és az SNS kormánykoalíciója ugyanis elfogadta, hogy a bíró visszaküldheti a vádiratot az ügyésznek, ha úgy találja, hogy „nem mutatta be a teljes aktát, ideértve az előkészítő eljárás során beszerzett összes bizonyítékot”. A bíróságok azonban megkapják a nyomozati iratokat, azokban minden egyes dokumentum sorszámozva van.

Čentéš az előadása során rámutatott, hogy „semmit sem lehet kivenni az aktából”. Elmondása szerint ő 1991 óta foglalkozik büntetőjoggal, és nem lát indokoltnak egy ilyen módosítást.

Továbbá a bírák lehetőséget kaptak arra, hogy visszaküldjék nyomozati szakaszba a vádiratokat az ügyészeknek, ha úgy találják, hogy „jogtalan előnyökhöz” juttatták az együttműködő vádlottakat.

Ha a bíró a vádiratot rendben lévőnek találja, és elrendeli a főtárgyalást, még mindig nem biztos, hogy a váldott ügyének tárgyalása valóban megkezdődik.

Utóbbi ugyanis lehetőséget kapott arra, hogy panaszt nyújtson be a vádirat befogadásáról szóló határozat ellen, a panaszról pedig felsőbb bíróságnak kell döntenie. Így a 363-as paragrafus mellett egy újabb „biztosítékot” kaptak arra, hogy elkerüljék a bíróság elé állítás veszélyét.

Ha meg tudják győzni a felsőbb bíróság bíráját, a bíró hatályon kívül helyezheti az első bíró eredeti döntését, és a vádiratot visszautalhatja az előkészítő szakaszba. Az ügy ekkor visszatér a nyomozati szakaszba, és a bíróság nem kezdheti el a felhalmozódott bizonyítékok tárgyalását, amelyek akár az elkövető elítéléséhez is vezethetnének.

4. Új köntösben „a cselekmény nem történt meg”

Robert Fico előző kormányai alatt számos ügyet állítottak le a legendás „a cselekmény nem történt meg” („Skutok sa nestal”) mondattal. A mostani módosítás kibővíti a büntetőeljárás leállításának lehetőségeit. Első pillantásra úgy tűnhet, hogy ezek csak apró változtatások a szavakban, de valójában biztosíthatják, hogy egyes ügyeket könnyebben lehessen a szőnyeg alá söpörni.

A módosítással a koalíció törölte a „minden kétséget kizáróan” („je nepochybné”) szavakat, és a „kellően megalapozott megállapítás” („je dostatočne odôvodnený záver”) szavakkal helyettesítette azokat. Már nem az a helyzet, hogy a büntetőeljárás csak akkor szüntethető meg, ha „minden kétséget kizáróan” megállapítható, hogy a cselekmény, amely miatt a büntetőeljárás indult, nem történt meg. Most már elegendő „kellően megalapozott megállapításra” jutni arról, hogy a cselekmény nem történt meg.

Bónuszpont: könnyítés a tolvajoknak

Míg az előző négy pont már betartandó, Čentéš büntetőjogi szakértő előadásában megemlítette az úgynevezett „Horalky-paragrafust”, amelynek hatályát az Alkotmánybíróság egyelőre felfüggesztette. Ezt arra hozta fel példaként, hogy a gyakorlatban milyen zűrzavarok alakulhatnak ki.

A „Horalky-paragrafus” lényege, hogy aki ismételten elkövet egy-egy kisebb lopást, az ne kerüljön börtönbe. A kormány törvényjavaslatához a parlamentben az utolsó pillanatban Tibor Gašpar, a Smer képviselője, volt országos rendőrfőkapitány nyújtott be egy módosító javaslatot, miután az ellenzéki KDH bírálta a koalíciót a kiszabható büntetések abszurditása miatt. A kereszténydemokraták példaként azt hozták fel, hogy „az ismételt borlopást börtönnel kellene büntetni, de egy értékes autó eltulajdonítása csak próbaidőt jelentene”.

A koalíció által elfogadott módosítás átmeneti rendelkezései olyan zavarosan vannak megfogalmazva, hogy előnybe hozhatják az úgynevezett „horalkys” tolvajokat.

Nézzük ezt meg két olyan férfi példáján, akiket egy közösen elkövetett rablásért ítéltek el, és ezért börtönbe kerültek. A második férfi „horalkys” rablást is elkövetett. Ha az ő ügyét újratárgyanák az utóbbi cselekmény büntethetőségének megszűnése után, a módosítás zavaros megfogalmazása miatt végül az első férfinak végül nyolc évet kellene leülnie a rablásért, a második férfi pedig megúszná próbaidővel, holott ő is részt vett az első rablásban.

Jelenleg az Alkotmánybíróságon múlik, hogyan értékeli ezt a paragrafust, engedélyezi-e az alkalmazását, vagy alkotmányellenesnek nyilvánítja.

A pontatlan megfogalmazások egyébként kiszedhetőek a törvényjavaslatokból, amennyiben azok a megfelelő véleményezési eljáráson mennek keresztül. A büntetőjogi módosítások esetében a Fico-kormány ezt elutasította, és a módosításokat gyorsított eljárással keresztülnyomta a parlamenten, így a szakértők nem tudták véleményezni a javaslatokat, és nem tudták felhívni a figyelmet a hiányosságokra.