Választási newsfilter: Forró magyarjai is segítették létrehozni Gašparovič 2.0-át
1. Nehéz idők fellegei a horizonton. 2. Lehet-e Korčok gomb az újragombolt kabáton? 3. Egy magára hagyott közösség.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk
1. Nehéz idők fellegei a horizonton
Papíron Peter Pellegrini minden idők legsikeresebb szlovák politikusa. A világvégi szlovákiai politikai futballpályák Lionel Messije, aki mindent elért, amit el lehetett: volt képviselő, államtitkár, miniszter, miniszterelnök. S most már államfő is.
Itt azonban véget is ér az összehasonlítás Messivel – ő önmaga jogán zseni, Pellegrinit azonban Robert Fico teremtette, építette fel, majd engedte útjára. S bár az államfői poszt lehetne az első, amit Pellegrini saját erőből ért el, már az első másodpercekben nyilvánvaló volt, hogy érzi: ezért is Ficónak tartozik hálával.
Gašparovič 2.0 Története félelmetesen hasonlít egyik elődje sztorijához. Ivan Gašparovič karrierjében rengeteg olyan pont van, ami megfeleltethető Pellegrini politikai történetéhez. Gašparovič Vladimír Mečiarnak köszönhetett mindent, Pellegrini Ficónak. Gašparovič házelnökként levezényelte a szlovák parlamentarizmus egyik legszégyenletesebb ülését 1994-ben, segítve Mečiar erődemonstrációját. Pellegrini ugyanezt megtette a Büntető törvénykönyv parlamenti áterőszakolását vezetve.
Gašparovič pedig végül elárulta Mečiart, kilépett a HZDS-ből, és saját pártot indított. Pellegrini ugyanezt tette Ficóval – de ő végül visszatért hozzá. Talán Gašparovič is visszatért volna Mečiarhoz, ha nem választják meg elnökké – hiszen így is talált magának politikai gazdatestet Robert Fico személyében.
Pellegrini az első perctől világossá tette: nem lesz szuverén elnök, és nem lesz az egész ország elnöke, mert nem is lehet az. Ez ellentmondana természetének, és nem mellékes módon elnöki víziójának, ígéreteinek is – hiszen azokat csak úgy tudja teljesíteni, ha Fico szolgálatában marad, és a háttérből irányítja a pártját, a Hlast, amíg a Smer be nem kebelezi azt.
Pöfög tovább a gőzhenger. S hogy mi következik ebből? Az, hogy nehéz idők jönnek. A választás bizonyította, hogy Szlovákiában az emberek többsége valami ellen szavaz, mintsem valami mellett – és ez azt eredményezi, hogy a polarizáció csak még mélyebb lesz. Robert Fico pedig úgy értékeli ezt az elnökválasztást, mint egy népszavazást a saját kormányáról. Most, hogy megerősítette saját legitimitását, maximális teljesítményre állítja a gőzhengert.
Miután Pellegrini beül az elnöki palotába, Fico zöld utat kaphat ahhoz, amit elkezdett a független bíróságok leuralásával. Átalakulhat a Bírói Tanács, melybe Pellegrini jelölheti majd Fico embereit, jó taktikázással többséget szerezve benne. A gőzhenger utána tülköl egyet, és átgurul a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság épülete elé is.
S a választások eredménye azt mutatja: a liberális demokrácia leépítése papírforma. Fico és Pellegrini nem fog másképp cselekedni: erre kaptak politikai felhatalmazást 1,4 millió választópolgártól, akik talán nem is tudják, hogy ezt tették. Csak féltek, dühösek, elégedetlenek voltak. Aztán rábólintottak erre a megoldásra.
2. Lehet-e Korčok gomb az újragombolt kabáton?
Ivan Korčok veszített. Az, hogy mekkora arányban, számít is, meg nem is. Technikai szempontból az aránynak semmi jelentősége: a gőzhenger beindítása múlhatott egyetlen szavazaton, vagy egymillión is.
Társadalmi szempontból azonban egyáltalán nem mindegy, mekkora az arány. 1,4 millió és 1,2 millió szavazat között nincs akkora különbség, hogy ki lehessen jelenteni, Szlovákia társadalmi immunrendszere kimúlt.
Korčok és az ellenzéki kiméra. Az 1,2 millió szavazat azt jelenti, hogy továbbra is lesz ellenállás – a kérdés az, hogy ez hogy fog kinézni, és milyen szerepet vállal benne Ivan Korčok. S jelen pillanatban nem lenne bölcs dolog kijelenteni, hogy alkalmas a központi szerepre.
A választás egyik tanulsága az, hogy a szlovák társadalom inkább a magyarhoz közelít, mintsem a csehekhez. Már csak azért sem, mert Pellegrininek pont azok a dolgok jöttek be a kampányban, amelyek Magyarországon is jól működtek. A magyar társadalmat az utóbbi 14 évben egyetlen dolog tudta egy kicsit felrázni, és az Magyar Péter – még ha ennek a társadalmi kísérletnek kétséges is a kimenetele.
Korčok azonban nagyon távol áll az olyan “belülről jövő messiásfigurától”, mint ahogy Magyar pozicionálja magát. Az 1,2 millió szavazat, amit kapott, csak részben az övé. Inkább társadalmi ellenállásé, a ficói politika elutasításáé.
Ebből pedig Korčok nagyon keveset tud profitálni. Ez akkor is igaz, ha államfővé választották volna: nem aktora, csupán egyfajta szimbóluma lett volna az ellenzék összetartásának, nem is lehetett volna más. Így pedig, hogy nem lett államfő, három és fél évvel a parlamenti választások előtt egyszerűen nem tűnik úgy, hogy képességei vagy víziója elég lenne ahhoz, hogy összetartson egy 1,2 milliós tömböt – a kötőanyag ugyanis nem ő volt, hanem a polgári társadalomért és a demokráciáért vívott harc.
Leszámolás az illúziókkal. Az tehát, hogy ezt a támogatást Korčok kapitalizálni tudja, illúzió csupán, és ezt valószínűleg maga Korčok is érzi – nem volt véletlen, hogy azt mondta, a következő időszakban ő támogatja majd a pedagógiai asszisztensként dolgozó feleségét a karrierjében, úgy, ahogy neje tette ezt vele 30 éven át.
S ezzel az 1,2 milliós illúzióval az ellenzéknek is le kell számolnia, még ha hatékony is az az irány, amelybe elindult. A kabátot ugyanis újra kell gombolni: ezen a választáson a papírforma igazolódott be. Be kell látni: Szlovákia elindult Keletre, Oroszország felé, egy autoriter irányba. A nép nagy része pedig egészen másként képzeli el a jelent és jövőt, mint a jelenlegi ellenzék víziója.
Ez nem újdonság: 2020-ban ugyanez történt, akkor sem a demokraták nyertek, hanem Matovič, és az ő rendszerellenes szavazói – akiknek nagy része a Smerhez vándorolt azóta. A tavalyi parlamenti és az idei elnökválasztás fényében egyszerűen be kell látni: paradigmaváltásra van szükség az ellenzéki oldalon.
Ami nem azt jelenti, hogy nem lehet építeni a jelenlegi, 1,2 milliós választótáborra. Sőt. A valódi stratégia inkább az lehet számukra, hogy a következő évek fullasztó légkörében, a prés alatt egy egészen új keretrendszerben alakuljanak újjá.
A kulcsszó a hitelesség, a nyitottság és az alázat: csak ezekkel a tulajdonságokkal lehet elérni új választói csoportokat. S nem csak elérni, hanem elsősorban megérteni kell őket. Szinte egyenként beszélve velük, eljutni hozzájuk a közösségi médián túl. Felülemelkedve a szlogeneken, lebontva azt a soft powert, amit Ficóék az elmúlt években kiépítettek.
Lehet, hogy nem járnak sikerrel. De azt biztosan el kell felejteniük, hogy a sikernek van egyszerű receptje. S a jövőben lehet szerepe Ivan Korčoknak is – de valószínűleg nem központi.
3. Egy magára hagyott közösség
Ezen a választáson a szlovákiai magyar szavazókkal kapcsolatos mítoszokból is megdőlt egy pár: például az, hogy összezárnak, és a legfontosabb pillanatokban Nyugatra szavaznak. Az, hogy ez már nincs így, végeredményben senkit sem érhetett váratlanul.
Már csak azért sem, mert évek óta nyilvánvaló: az orbáni soft power tökéletesen működik Szlovákiában, nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok között is. Ez pedig lassacskán összecsiszolta a szlovákiai magyar választók egy részét a szlovák nemzeti-populista választókkal.
A szlovákiai magyar politika pedig ahelyett, hogy ezt bármilyen módon is megakadályozta volna, inkább hagyta megtörténni. A stratégiai felismerés valószínűleg az volt, hogy ezt a folyamatot befolyásolni úgysem tudja, és végeredményben nem is akarja – hiszen nem is kell, ha alkalmazkodni tud hozzá.
Győzelem? Így történt, hogy a szlovákiai magyar szavazók jelentős része hozzájárult Pellegrini győzelméhez – még úgy is, hogy a magyar jelöltet egyébként szinte teljesen ignorálta. Pellegrini a második körben szinte mindenhol óriásit tudott javulni, és jóval több magyar szavazatot szerzett, mint amennyit Forró Krisztián vagy Gyimesi György egyáltalán fel tudott kínálni.
Az eredmény pedig valóban győzelem Gyimesi, és végeredményben Forró számára is. Előbbi számára azért, mert igazolta, hogy az etnikai politizálást az ő koordinátarendszerében el lehet engedni. Az érdekalapú politika ugyanis számára inkább az ő egyéni érdekét jelenti, néhány tízezer szavazóval megtámogatva. Ezzel már tud kezdeni valamit: végleg átült a matoviči vonatról a ficóira, méghozzá úgy, hogy még csak szavazótábort sem kellett cserélnie.
Forró Krisztián számára azért győzelem Pellegrini sikere, mert bár nagyon átlátszó módon, de még talán pont időben tudta lemásolni Gyimesit. Ez pedig talán elég lehet számára, hogy az EP-választás után utolsó erejéből még megküzdjön Gyimesivel a politikai hatalomért.
Ez a politikai hatalom azonban limitált lesz – egyszerűen azért, mert a Magyar Szövetség is belátta, nem tud gyűjtőpárt lenni. Ezért felhagyott azzal, hogy megpróbálja meggyőzni a nyugatos magyar szavazókat. Teljesen átadja magát a ficói és orbáni élvezeteknek – és bár papíron továbbra is azzal fog zsarolni, hogy a szlovákiai magyarokat képviseli, ez már most sem igaz. Inkább abban bíznak majd, hogy páran majd a nyugatos táborból a régi reflexeknek engedelmeskedve átszavaznak. S a passzívak mozgósításával talán meglesz az 5 százalék is a jövőben.
Magára hagyták, egymagára. Az, hogy a szlovákiai magyar szavazók jó részét ebbe a helyzetbe lehetett hozni, és ki lehetett árusítani Ficónak, nem csak a szlovákiai magyar politika hibája – bár tettek érte épp eleget, Bugártól Berényin és Gyimesin át Forróig.
Hasonló felelőssége van ebben a demokratikus (jobbközép, liberális) oldalnak is, nemcsak politikai, hanem társadalmi szempontból. Ez az oldal ugyanis készpénznek vette a szlovákiai magyarok támogatását, cserébe viszont meg sem próbálta komolyabban megismerni, megérteni, bevonni, integrálni őket. Külsősként tekintett rájuk, és nem fogta a kezüket fontos pillanatokban – ahogy sok más társadalmi csoportét sem.
S akinek nem fogják a kezét, azt könnyebben lehet befolyásolni félelemkeltéssel, az előítéletekre való rájátszással, és a megmentő szerepében való tetszelgéssel – pláne, ha ehhez rendelkezésre áll az orbáni know-how. Ha az ellenzék szeretne még valaha bármilyen magyar szavazatot, ezen a jelenségen alaposan el kell gondolkodnia – ahelyett, hogy hagyja az egészet a fenébe, mert túl sok munkával jár.
Hírek egy mondatban:
4. Denisa Saková vagy Richard Raši lehet a házelnök Peter Pellegrini helyett – jelentette be a megválasztott államfő. A Hlas élén a párt négy alelnöke közül válthatja valaki Pellegrinit, de esélyes a posztra Matús Šutaj Eštok belügyminiszter is, aki jelenleg a Hlas pártmenedzsere.
5. A Focus legújabb felmérése szerint parlamenti párt lenne a Magyar Szövetség, kereken öt százalékkal jutnának a törvényhozásba, ha most tartanák a választásokat. Az első helyen továbbra is a Smer áll 21,6 százalékkal, a Progresszív Szlovákia a második 20,1 százalékkal. A Hlas 17,9 százalékkal a harmadik.
6. Peter Pellegrini első külföldi útja Csehországba vezet majd. Petr Pavel cseh államfő a választások éjszakáján táviratban gratulált az újdonsült államfőnek.
7. Ivan Korčok azt állítja nincs B-terve, és időt kér ahhoz, hogy kitalálja, hogyan folytatja tovább politikai pályáját. Van iránta érdeklődés, az SaS például jelezte, együttműködne vele.
8. Max Verstappen (Red Bull) nyerte a Forma 1-es Japán Nagydíjat csapattársa, Sergio Pérez és Carlos Sainz (Ferrari) előtt.
9. Erik Kaliňák, Robert Fico tanácsadója szerint nem kizárt, hogy a következő parlamenti választáson a Smer és a Hlas közös koalícióban indulhatna. Denisa Saková, a Hlas alelnöke szerint erről nem időszerű beszélni, de nem zárja ki a dolgot, ki tudja, mi történik egy-két év múlva.
10. Volodimir Zelenszkij szerint Ukrajna elveszíti a háborút, ha az Egyesült Államok kongresszusa nem hagyja jóvá a 60 milliárd dolláros katonai segélycsomagot. Szerinte ha ez nem történne meg, Oroszország újabb államokat támadna meg.
A nap idézete:
Minden egyes anyát és apát megnyugtattam.
Peter Pellegrini arról, rájátszott-e a félelemre kampányában.
A nap videója:
Magyar Pétert nagy becsben tartják a rajongói a 24.hu videóriportjában.
Olvasásra ajánljuk:
Ha ugyanis netán Korčokból lett volna államfő, Fico-Pellegrini és Danko kormánykoalíciója ugyanúgy folytatja a parlamenti törvénykezést, mint ahogy azt eddig tette. Ugyanúgy dolgoztak volna azon, hogy kimentsék a börtönből tettestársaikat vagy elkerülhessék a büntetést a közülük kikerült bűnözők, llletve a pontenciális bűnözők. Ugyanolyan elszántan mentek volna neki a független médiának, az ügyészeknek, bíráknak, mint ahogy azt eddig tették. Azon sem változtattak volna, hogy a közszolgálati médiát a saját propagandaeszközükké silányítsák. A civil szervezeteket pedig közellenséggé tegyék.
Barak László véleménycikke az államfőválasztásról (parameter.sk)
Vajon Pellegrini képes lesz-e olyan pálfordulásra, mint két évtizeddel ezelőtt Michal Kováč, aki egy ideig Mečiart szolgálta? Ezért is választották a parlamentben államfővé. Ám ezután volt bátorsága, jelleme szembeszegülni vele diktátori módszerei miatt. Pellegrini is végrehajthatna ilyen pálfordulást. Ha lenne hozzá kurázsija, amit szavaiban sejtetett, de tetteiben még egyszer sem.
Szilvássy József véleménycikke az államfőválasztásról (ujszo.com)
Még több cikk előfizetőinknek:
Peter Pellegrini az első forduló előtti kampányát arra építette, ő lesz a nyugalom hangja, aki végre békét hoz a szlovákiai hétköznapokba. A második forduló előtti kampánya éles váltást hozott: sokkal támadóbb hangvételt vett fel, Ivan Korčokot háborúpárti jelöltként ábrázolta, aki kivinné a szlovák katonákat az ukrajnai háborúba.
Szalay Zoltán öt pontban az elnökválasztásról
A Hlas vezetője a második forduló előtt élesebb retorikára váltott. Választási lapjában Korčokot „a háború jelöltjének” nevezte; a kampányt arra az ígéretre építette, hogy nem küld szlovák katonákat Ukrajnába (amire elnökként nem is lesz kompetenciája), magára pedig a béke pártfogójának szerepét öltötte.
Dušan Mikušovič és Daniel Kerekes arról, hogy miért nyert Pellegrini
Robert Fico pártjában azt tanulta, hogyan működik a szlovák politika. Hogyan lehet a szavazóknak minden percben mást mondani, azt, ami éppen megfelel a hatalmi érdekeknek. Megismerte a titkolt szponzorok és a strómanok világát.
Vladimír Šnídl Pellegrini karriejéről
Az államfőválasztás második fordulójának részvételi adatai várakozáson felül alakultak, a 61,14 százalékos választói aktivitás a második legmagasabb a közvetlen elnökválasztás bevezetése óta. Hiába nőtt a részvétel a déli járásokban is, messze elmaradt az országos átlagtól.
Papp Attila térképei a részvételi adatokról
Az elnökválasztás győztese, Peter Pellegrini 2491 településen, Ivan Korčok 424 városban és faluban győzött.
Dušan Mikušovič, Daniel Kerekes, Papp Attila és Ibos Emese interaktív térképe az államfőválasztás ereményeiről.
A Smer, a Hlas és az SNS koalíciójának senki sem áll majd útjába, ahogy a nagykövetek és számos állami intézmény igazgatójának leváltását sem akadályozza, és amiatt sem kell tovább aggódnia a koalíciónak, hogy az elnöki palotából komoly kritika érkezik majd a kormány által előterjesztett törvényekkel kapcsolatban.
Lucia Osvaldová arról, hogy miben számíthat Fico Pellegrinire
Az ő támogatásuk nélkül ez az eredmény talán nem lett volna ilyen. Ezekkel a szavakkal köszöntötte Peter Pellegrini a választási éjszakán Forró Krisztiánt, a Magyar Szövetség elnökét, aki felkereste a koalíciós jelölt eredményváróját. Pellegrini stábjában várta az eredményeket Gyimesi György, a párt alelnöke és Pandy Péter, az Országos Tanács elnöke is.
Szalay Zoltán és Ibos Emese a magyar szavazatokról
