A Korčok-dilemma: Miért nehéz sok „nyugatos” magyarnak rá szavazni, és mit kellene tennie, hogy meggyőzze őket?
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
„Pellegrinire sosem szavaznék.”
„15 éves korom óta megrögzött Smer-ellenes vagyok.”
„Azt a nyugati, demokrata, konzervatív, bizonyos szempontból liberális világlátást, amit Korčok képvisel, én is a magaménak vallom.”
Ezek az idézetek olyan, a közéletet aktívan követő és abban szerepet is vállaló szlovákiai magyar választóktól származnak, akik maradéktalanul megfelelnek a demokratikus irányvonalat támogató, „nyugatos” magyar választó sztereotípiájának, de akik számára egyáltalán nem, nagyon nehezen, vagy nem magától értetődően elfogadható államfőjelölt Ivan Korčok.
Kotiers Róza, Stubendek Attila, Kovács Balázs és Simon Attila is osztják azokat a fenntartásokat, amiket Fiala-Butora János emberi jogi szakértő fogalmazott meg Ivan Korčok szlovákiai magyarokhoz való viszonyulásáról, azonban nem jutnak mindannyian ugyanarra a következtetésre az elnökválasztás második fordulója kapcsán. Hunčík Péter pedig, aki szintén foglalkozott kisebbségi jogi kérdésekkel, nagyon egyértelműen foglal állást Ivan Korčok mellett.
Status quo és kisebbségi jogok
Stubendek Attila, aki a Szövetség képviselőjelöltje volt a parlamenti választáson, „a kategóriák eredeti jelentésében” magáénak vallja azt a nyugati, demokrata, konzervatív, bizonyos szempontból liberális világlátást, amit Korčok képvisel. Szerinte azonban Korčok a lényegi mondanivalóját tekintve pont a magyar közösséget hagyja ki „a liberális demokrácia, a jogállamiság és az egyenlőség jövőbe mutató, fejlődést kínáló víziójából”.
Ivan Korčok többször kijelentette, hogy a status quo a híve – emlékeztet rá Stubendek –, azaz jónak tartja a szlovákiai magyarok jelenlegi helyzetét, amit az jellemez, hogy a közösség 50 év alatt a felére fogyott, egyre csökken a magyar iskolások aránya, és a déli régiók váltak a legkevésbé fejlett és gazdaságilag legkevésbé aktív területekké.
Diplomataként Korčok biztosan megismerte a nyugati liberális demokráciák kisebbségi jogi megoldásait – amiktől Szlovákia nagyon messze van –, „ennek ellenére, tudatosan és megfontolva utasítja el a kisebbségi jogok fejlődését” – véli Stubendek.
Szerinte ha Korčok valóban európai demokrata lenne, a zászlajára tűzhetett volna egy vagy több magyar témát, lépéskényszerbe hozva Pellegrinit, akinek így a gesztusoknál többet kellett volna ajánlania. A szlovák jobboldali nyilvánosság pedig a magyar közösséget kezdte el hibáztatni a nem nyugatos hozzáállása miatt, ahelyett, hogy Korčoktól kérte volna számon a kisebbségi ügyek felvállalását – teszi hozzá Stubendek Attila.
„15 éves korom óta megrögzött Smer-ellenes vagyok, az előző kettő köztársaságielnök-választáson fontos volt számomra, hogy ne ennek az oldalnak a jelöltje kerüljön az államfői székbe. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, már Ivan Korčok indítása kellett” – ezt már Kovács Balázs történész, publicista mondja.
Kovács számára Korčok annak az állami káderállománynak a képviselője, amelyik 1989 óta igyekszik rendszerszinten elgáncsolni mindenféle kisebbségi jogbővítést. „És amikor ezekkel kapcsolatban kérdezik, mint például a Napunknak adott interjújában, akkor áldozati pózba vágja magát, álhírekről és ártó szándékú magyar politikusokról beszél, ahelyett, hogy érdemi gesztusokat tenne. Értem én azt is, hogy Pellegrini semmiben sem különb, éppen ezért fogok érvénytelen szavazatot leadni.”
Rászolgált a magyarok bizalmára?
„Pellegrinire sosem szavaznék. Hogy elmegyek-e Korčokra szavazni, valószínűleg a szavazás reggelén dől majd el” – mondja Kotiers Róza közéleti aktivista, aki magyarként Stockholm-szindrómaszerű lelkiállapotban érzi magát, hogy egy olyan jelölt támogatását fontolgatja, „aki külügyminiszterként hátráltatta a kisebbségek jogállásáról szóló törvényt és tudatosan tagadja, hogy Szlovákiában nemzetiségi alapú földelkobzások folynak”.
Kotiers Róza emellett úgy érzi, a Korčokra leadott szavazat ráerősítene arra a liberális-demokrata körökben élő percepcióra, „hogy még a legkevésbé sem magyarbarát tettek is hatékonyan takarhatók el a megfelelő kommunikációs sallangokkal”.
Simon Attila történész szerint Ivan Korčok az eddigi pályafutásával nem nagyon szolgált rá a magyarok bizalmára, de ez Pellegrinire is igaz. Simon sem Korčokot, sem Pellegrinit nem tartja magyarellenesnek, „de egyikük sem tett semmit ezért a közösségért, még a kommunikáció szintjén sem”.
A történész úgy véli, Ivan Korčok teljesen érzéketlen az kisebbségi kérdések iránt, nem ismeri ezt a témát, és nem is látszik, hogy igyekezne megismerni – szemben Zuzana Čaputovával, aki számára szintén teljesen idegen volt ez a téma, de aki igyekezett megérteni a magyarok problémáit, és ez alapján szimbolikus lépéseket tenni. „Ezt nem igazán tudom elképzelni Korčokról.”
Hunčík Péter pszichiáter – aki Korčokot támogatja, az első fordulós eredményváróján is összefutottunk vele – viszont azt mondja, ez az elnökválasztás nem rólunk, szlovákiai magyarokról, és még csak nem is Szlovákiáról szól, hanem Közép-Kelet-Európáról, Európáról és a nyugati civilizáció és a keleti despotizmus közötti választásról.
Az, hogy Korčok keveset tud a kisebbségi kérdésről, Hunčík szerint is igaz, de Michal Kováč és Ivan Gasparovič is keveset vagy szinte semmit nem tudott róla, de még Andrej Kiska sem. Az egyetlen üdítő kivétel Zuzana Čaputová, aki tájékozódott a kérdésben. „Csak akkor lenne tisztességes előhozni azt, hogy Korčok tájékozatlan a kisebbségi témákban, ha odaállítanánk mellé Pellegrinit is, és végig vennénk, hogy ő többet tud-e a Beneš-dekrétumokról, vagy a déli régiók fejlettségéről, mint Korčok.”
Hunčík Péter úgy látja, Korčok a kisebbségi kérdésben ugyanazt képviseli, amit a Nyugat, és ebben valóban van sok számunkra elfogadhatatlan elem, hiszen a Nyugat nem az etnikai alapú, hanem az individuális jogokat támogatja. „Nem Korčok az, aki közömbös a kisebbségi kérdés iránt, hanem a Nyugat nem értékeli azt teljes súlyában – de ezt is érdemes összehasonlítani azzal, ahogy az oroszok bántak a grúzokkal, vagy Kína bánik az ujgurokkal.”
Korčok, az ellensúly
A többi megkérdezett sem gondolja, hogy csak a kisebbségi az egyetlen szempont az államfőválasztáson. A Korčok melletti általános érv szerint azért kellene neki győznie az elnökválasztáson, hogy Ficóék ne foglalhassák el az elnöki pozíciót is, és legyen a kormánynak ellensúlya, még ha az korlátozott is.
Stubendek Attila ugyan érvényesnek és meggondolandónak tartja ezt az érvet, de szerinte ebből az a kérdés is adódik, hogy „ha a jobboldal kormányozna, akkor ez érv lenne-e Pellegrini mellett is. Nem hiszem, hogy igen a válasz.” Ugyanakkor túlzónak tartja az egész kormányzatot egy kalap alá venni, ahogy azt is, hogy Korčok kampánya a Fico-ellenességre épül. „Másrészt borsódzik a hátam attól, hogy a jogállamiság megvédését egy olyan emberre bízzam, aki csak engem és a közösségemet hagyná ki a jogállami elképzeléseiből.”
Kovács Balázs eddig mindig tudott azonosulni ezzel ez érveléssel, de szerinte a Korčok-kampány állításaival ellentétben nem az államfőn múlik, hogy Szlovákia autoriter állammá válik-e, vagy hogy kivezetik-e az országot a nyugati szövetségi rendszerből. „A szlovák jobboldal most azt várja tőlünk, hogy elhiggyük, annak a Pellegrininek a megválasztása jelentené a demokratikus berendezkedés végét, akinek fél évvel ezelőtt Michal Šimečka még a miniszterelnöki pozíciót is felajánlotta. Gašparovič 2004 és 2014 között szolgai módon viszonyult a Fico-kormányokhoz, a Smert viszont ezen időszak alatt is le lehetett váltani” – mondja Kovács Balázs.
Kotiers Róza számára ez az egyetlen érv, ami miatt fontolgatja a szavazást. „Értékesnek tartom a demokráciát és jogállamiságot, amit Korčok a Smer ellensúlyaként bizonyos keretek között biztosítani tudna, de azt is látni kell, hogy erős nyelvi és kisebbségi jogok híján a magyarok mindebből nem részesülnek a többségi társadalommal egyenlő mértékben”. Az aktivista szerint nem a magyarokat kell mindezek után számon kérni, hanem eleve olyan jelöltet kellett volna állítani a Smer ellenében, „aki legalább neutrális és nem kimondottan ellenszenves magyar körökben”.
Ha csak a magyar szempontok alapján kellene dönteni, Simon Attila nem menne el szavazni, „hiszen a magyar kisebbségi szempontunkból mind a kettő rossz jelölt”.
„De nyilvánvalóan az ember nemcsak magyar, hanem egyben állampolgár is, családfő is, felelősséggel tartozik a társadalomért, a saját családja jövőjéért” – mondja a történész, aki szerint ebből a szempontból Korčok a helyes választás. Pellegrini ugyanis Fico embere, és mindaz, amit Fico képvisel – a putyini világ iránti rokonszenve, a sajtószabadság és a vállalkozói szabadság elleni lépései, a civil szféra elleni lépései, a korrupció, az EU-ellenessége – Simon Attila számára teljesen vállalhatatlan.
„A történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy egy kisebbség számára mindig a liberális demokrácia keretei teremtik meg a legjobb lehetőségeket. Ezt a Fico-féle irányvonaltól nem lehet elvárni, ezért fontosabb, hogy most Korčok legyen az elnök.” Bár Simon Attila bizonytalan volt, hogy elmenjen-e szavazni, Forró Krisztián beállása Pellegrini mögé – ami a történész szerint a Szövetségre is káros – meggyőzte őt erről, és a demokráciát, valamint az EU-pártiságot képviselő elnökre fogja adni a voksát.
Hunčík Péter úgy véli, Korčok a hosszú diplomáciai tapasztalatából kifolyólag ismeri a világ helyzetét, és ebből próbálja majd kihozni a maximumot Szlovákia állampolgárai számára. Ezzel szemben Pellegrini volt főnöke és jelenlegi kollégája, Robert Fico világosan kimondta, hogy Szlovákia nem az Európai Unió elképzelései szerint fog élni, ill. gondolkodni Ukrajnáról és a jövőnkről. Hunčík szerint fontos megemlíteni Magyarország intő példáját is, mert a magyar kormány nagy hatással van a szlovákiai magyarok politikai cselekvésére, miközben egyre inkább kérdéses, hogy Magyarország tagja-e még a nyugati hálózatoknak.
Korčok a demokráciát, a Nyugathoz tartozást képviseli, és csak a demokratikus rendszereken belül lehet megoldani többek között a kisebbségi kérdéseket is. Autoriter rendszerek ezt nem is akarják megoldani – mondja a pszichiáter. Hunčík úgy gondolja, ezek alapján egy józanul gondolkodó ember számára nem lehet kérdés, hogy az államfőválasztáson a nyugati irányultságú jelöltre adja a szavazatát.
Hiányzik az önreflexió
Mi kellene ahhoz, hogy Korčok azokat a magyar választókat is meggyőzze, akik mindezek ellenére sem akarnak rá szavazni?
„A 2013-as cseh államfőválasztáson Karel Schwarzenberg kijelentette, hogy hiba volt a kollektív bűnösség elvének érvényesítése a második világháború után. Ehhez az erkölcsi mércéhez kellene felnőnie minden szlovák államfőjelöltnek, kiváltképp, ha önmagát demokratának tartja” – mondja Kovács Balázs.
Stubendek Attila szívesen szavazott volna Korčokra, ha „bocsánatot kér korábbi intézkedéseiért, és hitet tesz amellett, hogy segít megteremteni azt a törvényi hátteret és politikai klímát, ami a Szlovákiában élő magyar közösség fejlődését elősegíti.” Stubendek úgy véli, Korčoknak számos alkalma lett volna átértékelni korábbi véleményét, de ehelyett ő legfeljebb más és más szemszögből próbálta megvilágítani döntéseit, ami csak arról árulkodott, „hogy nem a vélt választói szembeszegüléstől fél, hanem belső meggyőződésből tette mindazt, ami kapcsán végképp nem érzem túlzásnak a magyarellenes jelzőt vele kapcsolatban”.
Kotiers Róza azt mondja, a Napunknak adott interjújában Korčok sajnos meggyőzte arról, hogy nem vizsgálta felül az eddigi megosztó kijelentéseit, és továbbra is bagatellizálja a magyarokkal kapcsolatos kérdéseket. Szerinte sokat segítene a helyzeten, ha nemcsak a magyar szimpatizánsai véleményét kérné ki, hanem a magyarok problémáiról társadalmi szervezetekkel is tárgyalna. „Jó lenne, ha hallanék tőle legalább egy olyan mondatot, amiben elismeri azokat a lépéseit, amik a magyarokat hátrányosan érintették és konkrét vállalásokat tenne annak érdekében, hogy ilyesmi az elnöksége alatt ne történhessen meg.”
Hunčík Péter azonban úgy látja, a teljesen szlovák környezetből, Besztercebányáról származó Ivan Korčok is ugyanúgy nyitott a kisebbségi kérdések iránt, ahogy a Poprádról szármató Andrej Kiska is az volt. „Tájékozódik, próbál információt szerezni, és ezeket igyekszik beilleszteni a programjába.”
