Napunk

Határozat az európai médiaszabadságról: zongoristára és újságírókra nem lövünk

Fotó N - Tomáš Benedikovič
Fotó N – Tomáš Benedikovič

Az EMFA a körülbelül tíz évvel ezelőtti európai médiahelyzetre ad választ, arra az időszakra, amikor az európai jogkorlátozó rendszerek létrejöttek vagy elkezdtek megerősödni, és amikor még úgy tűnt, a médiapiac védelme elegendő a médiaszabadság védelméhez. Vélemény.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

„Valóban minden fontos hazai (ellenzéki és kormánypárti) sajtóorgánum szerkesztőségében megtalálhatóak a titkosszolgálat emberei?” – fordult kérdésnek álcázott váddal a magyar miniszterelnökhöz egy Facebook-bejegyzésben Magyar Péter. Az az ellenzéki szereplő, akinek váratlan felbukkanása átrendezni látszik a belpolitikai erővonalakat Magyarországon. És aki, bár politikai pártja nincs, egyfajta politikai programot mégis meghirdetett március 15. tömegrendezvényén. Az, aki a NER-ből érkezőként és azzal szembefordulóként, a NER lebontását ígéri.

Ennek a kérdően állító mondatnak súlya van, és sötét jövőt vetít előre.

Orbán Viktor rendszerének első és legmesszebb ható intézkedése a közmédia állami kontroll alá vonása volt, ezt követte az ellenzéki média gazdasági sarokba szorítása, ellehetetlenítése és a központosított propagandamédia kiépítése. A NER lebontásának sarokköve a médiaszabadság helyreállítása. Hogyan lehetséges ez?

Két héttel Magyar Péter Orbán Viktorhoz intézett kérdése előtt az Európai Parlament elfogadta a médiaszabadságról szóló rendeletet, az EMFA-t (European Media Freedom Act). Ennek a szabályozásnak a hátterében az az elrettentő példa, az a folyamat áll, amely Magyarországon is lezajlott a médiaszabadság korlátozásával. Mondhatni, az EMFA válasz arra, amin a magyar vagy a lengyel sajtó átment az elmúlt időszakban, arra, amit a román és a szlovák közmédia finanszírozása körüli viták, a rádió- és tévéilleték eltörlése felvetett. Vagy arra a politikai nyomásra, einstandkísérletre, amivel most a szlovák közmédiának kell szembenéznie.

Az EMFA

Az EMFA-t az elemzők zöme hasznos, de elkésett és elégtelen kísérletnek tekinti, elsősorban azért, mert nem teremti meg azokat a jogi eszközöket, amelyekkel a tagországok médiaszabályozása az említett határozat alapelvei szerint biztosítható. Tömören, hiába van arról határozat, hogy transzparenssé kellene tenni a médiaszolgáltatók tulajdonosi hátterét (hadd lássuk, ki fújja a passzátszelet), hogy biztosítani kell a médiafinanszírozásra fordított közpénz közhasznú felhasználását, hogy garantálni kell a szerkesztőségek befolyásolásmentes működését (hadd kerülgessük a leharcolt „független” fogalmat), hogy a politikai kontroll alól fel kell szabadítani a reklámpiacot (mintha a médiavállalatok szabad versenye automatikusan garantálná a szabad sajtót) – nincs aki-ami mindezt tagállami szinten betartatná és számon kérné.

A határozat ugyan előírja a Médiaszolgáltatásokat Felügyelő Európai Testület létrehozását, de ennek tagállami szintű hatáskörét tulajdonképpen tágan értelmezi. Még hosszú jogalkotási folyamatra van szükség, hogy egy ilyen európai felügyelőtestület tényleg működni tudjon és valóban tenni tudjon a médiaszabadságért, a sajtóban tapasztalható anomáliákért. Ehhez egyelőre az EMFA csak irányelveket ad.

Az EMFA a körülbelül tíz évvel ezelőtti európai médiahelyzetre ad választ, arra az időszakra, amikor az európai jogkorlátozó rendszerek létrejöttek vagy elkezdtek megerősödni, és amikor még úgy tűnt, a médiapiac védelme elegendő a médiaszabadság védelméhez.

Változott az alaphelyzet

Öt, illetve négy évvel az EMFA előterjesztése előtt történt két újságíró-gyilkosság Európában: előbb a máltai Daphne Galizia Caruanát, majd néhány hónappal később a szlovák Ján Kuciakot gyilkolták meg. Ez a két gyilkosság drámaian jelezte, hogyan változik meg az újságírók státusza, milyen új feltételekkel végezhetik az újságírók a munkájukat az Unió területén belül. Ugyanebben az időszakban kezdődött meg a Panama-iratok sok határon átívelő feldolgozása – sok-sok, különböző országokban élő újságíró bevonásával. És ezalatt vetették be a Pegasus kémprogramot többek között újságírók lehallgatására is. Ebben az időszakban menekültek tömegesen, menedéket kérve az újságírók az Unió területére Törökországból, Oroszországból vagy Beloruszból.

Ez alatt az öt év alatt egyértelművé vált, hogy

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Független újságírás

Ján Kuciak

Média

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak