Miért volt alacsony a részvétel a magyarlakta járásokban? Forrónak a magyar ügyekkel sem sikerült mozgósítania a szociológus szerint

Az elnökválasztás első fordulójában Forró Krisztián, a Magyar Szövetség jelöltje, 2,9 százalékot ért el. Ez az eredmény messze alulmúlja a célt, amit Forró kitűzött maga elé: ő ahhoz hasonló eredményt akart elérni, amit a pártja elért az őszi parlamenti választáson: a Szövetség akkor 4,38 százalékot kapott.

Nemcsak Forró eredménye volt alacsony, hanem a választási részvétel is azokban a déli járásokban, ahonnan leginkább számíthatott szavazatokra. A Komáromi járásban országosan a legkisebb arányban mentek el szavazni az emberek (33,67 százalék), de a Dunaszerdahelyi, a Rimaszombati vagy a Tőketerebesi járásokban sem érte el a 40 százalékot.

Amellett, hogy alacsony volt a részvétel a déli járásokban, a szavazáson résztvevők jelentős része sem Forróra szavazott: Dunaszerdahelyen például csak nagyon szorosan végzett Ivan Korčok előtt, Somorján, Komáromban és Párkányban is csak a harmadik lett, utóbbi városban Peter Pellegrini végzett Korčok előtt az első helyen, a másik két városban Korčok győzött és Pellegrini lett a második.

Ebben a cikkben azt járjuk körbe szociológusok segítségével,

• hogy mi az oka a magyar szavazók alacsony választási hajlandóságának és annak,
• hogy akik szavaznak, azok jelentős része sem a magyar jelöltet választja.

A két jelenség közül az utóbbi számít viszonylagos újdonságnak. „A dél-szlovákiai régió lakosságának választási részvétele 2010 óta rendre elmarad az országos átlagtól, s ezt a negatív tendenciát a köztársaságielnök-választás első fordulója is megerősítette“ – mondta a Napunknak Mrva Marianna szociológus.

A választási részvétel az előző két államfőválasztáson is alacsony volt a déli járásokban, sőt kivétel nélkül alacsonyabb, mint most szombaton. Bár Bugár Béla 2019-ben valamivel több szavazatot kapott, mint most Forró, azt inkább a szlovák szavazóknak köszönhette, a déli járásokban Forró jobban szerepelt, mint Bugár öt éve.

Forró eredményét Bárdos Gyula 10 évvel ezelőtti számaival érdemes összevetni: Bárdos akkor a mostaninál is alacsonyabb részvétel mellett ért el országosan 5,1 százalékot és kapott több mint 30 ezer szavazattal többet, mint most Forró.

Olvassa el

Forróra még Bugárnál is kevesebben szavaztak az elnökválasztás első fordulójában

Ugyanakkor az alacsony részvétel a magyarlakta déli járásokban nem csak az elnökválasztást jellemzi, az utóbbi másfél évtizedben a parlamenti választás iránti érdeklődés is csökkent.

A Híd utáni űrt sem sikerült kitölteni

Visszatérve az idei elnökválasztás első fordulójára: Martin Slosiarik szociológus, a Focus közvélemény-kutató igazgatója is azt mondta a Napunknak, hogy hosszú ideje nem sikerül az elnökválasztáson mozgósítani a magyar választókat. Szerinte ennek az az oka, hogy a magyar választók nagy része továbbra is etnikai alapon szavaz – mint az látható a parlamenti választás esetében is –, de mivel az államfőválasztáson nem látják a reális esélyét annak, hogy a magyar jelölt továbbjut a második fordulóba, a mozgósítás aránya is alacsonyabb.

Slosiarik szerint ez egyúttal azt is magyarázza, hogy a magyar jelöltnek nem sikerült megszólítania a magyar szavazókat. De Forró gyenge eredménye mögött általában a szlovákiai magyar politika gyenge teljesítménye is ott lehet. „Annak ellenére, hogy a politikai térképről lényegében eltűnt a Most-Híd, ami korábban parlamenti párt volt, a szavazóit a Szövetségnek nem sikerült átfordítani és feltornázni a támogatottságot, mondjuk, 6-7 százalék fölé, ami reális kellene hogy legyen egy magyar párt számára“. Slosiarik szerint emiatt az elnökválasztáson is problematikus a magyar jelölt melletti mozgósítás.

Van itt valami más is

Annak, hogy a választók távol maradnak az urnáktól, több oka is lehet. A szakirodalom ezt általában a politikai intézményekbe vetett bizalom hiányának, a politikai érdekérvényesítés képességének – vélt vagy valós – hiányának, a közügyektől való elidegenenedésnek a számlájára írja, azonban az összehasonlító kutatások azt mutatják, hogy ezek a jelenségek nagyjából egyforma mértékben vannak jelen a szlovákok és a szlovákiai magyarok körében – magyarázza Mrva Marianna, aki szerint itt valami másról is szó van.

„Az egyik lehetséges szlovákiai magyar specifikumra mutatnak rá azok a reprezentatív kutatásból származó eredmények, amelyek szerint a magyarok többsége azt gondolja, hogy a szlovák politikusok nem értik a szlovákiai magyar közösség problémáit, ám csak negyedük vélekedik úgy, hogy ezzel szemben a szlovákiai magyar politikusok olyan témákkal foglalkoznak, amik ténylegesen foglalkoztatják a szlovákiai magyarokat.“

Mrva Marianna úgy véli, az elnökválasztás első fordulójában a jelöltek mintha csak ezen vélekedések helyességét próbálták volna igazolni:

• „A legesélyesebb jelöltek nem különösebben igyekeztek megszólítani a szlovákiai magyarokat, nem reflektáltak a kisebbségi problémákat, vagy ha mégis, az nem sikerült túl hihetően.“
• „A magyar jelölt, Forró Krisztián habár specifikusan szlovákiai magyarokat érintő témákat vetett fel, hiányzott ezek aktualizációs pillanata. A kettős állampolgárság, a Beneš-dekrétumok, vagy a leszakadó déli régiók habár fontos, de nem új témák, s a magyar jelöltnek nem sikerült elmagyaráznia, mi változhat ezekkel kapcsolatban, ha épp itt, épp most és épp így tematizálja őket.“

Pedig Forrónak ezúttal a közvélemény-kutatások is kedveztek – hívja fel rá a figyelmet Mrva Marianna –, „ami azon túl, hogy megcáfolja a parlamenti választások után használt érvelést, miszerint a Szövetség alulmért támogatottsága miatt maradtak otthon a választók, rámutat arra is, a magyar egység megteremtéséhez és a választók mobilizációjához nem elegendő a magyar ügyeket képviselő konkurencia hiánya“.