Orbán Viktor március 15-én: Nincs más választásunk, el kell foglalnunk Brüsszelt
A magyar kormányfő programot hirdetett és egészen ijesztő üzenetet küldött az ellenzéknek. A megemlékezésen volt némi lökdösődés is.
Rendkívüli riportsorozat, különleges interjúkötet az Orbán-rezsim 16 évéről, háttércikkek és hírmagyarázatok magyarul és szlovákul. A Napunk nagyszabású tervekkel vág neki a jövő évi magyarországi választások kampányának, most van szükségünk a támogatásodra!
„Hé, azt nem viheted be!” – fogja meg a karom egy biztonsági őr és a fényképezőgépemre mutat, amikor Orbán Viktor ünnepi beszédére igyekezve a kordonokhoz érek, amiken keresztül engedik be az embereket a helyszínre, a Nemzeti Múzeumhoz. Mondom, hogy újságíró vagyok, amire azt válaszolja, hogy csak „hivatalos riporterengedéllyel” lehet bemenni az esemény területére, és mutatja, hol tudok távozni.
Az idei március 15-én Orbán Viktor újra a fővárosban tartotta meg ünnepi beszédét. Tavaly Kiskőrösön volt a hivatalos megemlékezés, és elmúlt két október 23-án sem Budapesten ünnepelt Orbán.
Idén azonban indokolt volt visszatérnie a fővárosba, hogy összerántsa a tábort és erőt demonstráljon: egyrészt hamarosan itt az európai parlamenti választás, amit Magyarországon az önkormányzati választásokkal együtt tartanak, másrészt pedig nem sokkal vagyunk a Fidesz eddigi legnagyobb botránya, a kegyelmi ügy után, amibe belebukott Novák Katalin államfő és Varga Judit, a Fidesz EP-választási listavezetője.
Ez azonban a Fidesz számára már a múlt, Orbán Viktor az ügyet az utalás szintjén sem említette, az idei beszéde – ellentétben a tavalyi, aktuálpolitikát alig érintő kiskőrösi szónoklattal – programhirdetés volt az EP-választásokra.
Ellentüntetők és lökdösődés
Miután a kiskörúti kordon túl messze volt a Nemzeti Múzeum előtt felállított színpadtól, a mellékutcákon átmentem a Kálvin tér másik oldalához, onnan a kordonon kívülről is rá lehetett látni a színpadra.
Még nem kezdődött el Orbán beszéde, amikor néhány fiatal egy molinót tartva benyomult a kordonon kívüli tömegbe. A molinóra az volt írva, hogy „Petőfi a polgári társadalomért harcolt! Orosz szurony döfte halálra! Le a feudalizmussal! Le az orosz szövetséggel!”. Néhányan felháborodva megpróbálták lerángatni a molinót, le is köpték.
„Független civilek vagyunk, akik eljöttek kinyilvánítani a véleményünket. Nem tartozunk semmilyen politikai párthoz” – válaszolta az egyik fiatal a kérdésemre. Később rendőrök állták körbe őket, hogy elkerüljék az atrocitást, majd igazoltatták őket. (Frissítés: nekem nem árulták el, de a milonót a Puzsér Róbert-féle Sétáló Budapest szervezet aktivistái tartották.)
Orbán másként látja 1848-at, mint Rákay Philip
Orbán Viktor a beszédét annak ecsetelésével indította, hogy az 1848-as forradalom Pesten vértelen volt, „verseket írtunk, 12 pontot szerkesztettünk, átsétáltunk Pestről Budára”. Ez a valóságnak megfelelő értékelés éles kontrasztban áll a tegnap bemutatott Most vagy soha című nagyszabású filmmel, ami a kritikák szerint a valós eseményektől elszakadva látványos akciófilmként tálalja 1848. március 15-t mindenféle verekedésekkel és Petőfi elleni merényletkísérletekkel.
„Ez volt az első Békemenetünk” – mondta Orbán, aki szerint a magyar forradalom „nem romboló, hanem építő, nem tagadó, hanem alkotó, igaz és szép, és a végén nem halál, hanem élet sarjad belőle. Ilyen a forradalom, ha magyar fiatalok csinálják”.
A kormányfő szerint a Nyugat kolosszális tévedése, hogy az lenne a legfontosabb kérdés, milyen világot hagyunk a gyerekeinket, mert szerinte az a legfontosabb kérdés, milyen gyerekeket hagyunk a világra. A márciusi ifjak „derék és szabad szellemű fiakat hagytak a világra”.
„Mi tudjuk, hogy a létezés magyar minősége az emberi élet különleges, semmihez sem fogható, magasrendű formája, a legnagyobb dolog, ami megtörténhet velünk, hogy magyarnak születünk” – fogalmazott a miniszterelnök.
Brüsszel nem érti
Természetesen előkerült Brüsszel is, a mai fenyegetés, ami le akarja igázni a magyarokat. „Európa népei ma Brüsszeltől féltik a szabadságukat. Éppúgy mint Petőfiék idejében” – mondta Orbán, majd történelmi párhuzamok egész sorával ábrázolta, hogy ez nem fog menni, hiszen a törökök, a Habsburgok és a nemzetközi kommunizmus bicskája is beletörött a magyarokba.
„Mi vagyunk a homok a gépezetben, a bot a küllők között, a tüske a köröm alatt. Mi vagyunk, akibe beletörik a fog és a bicska, és beleszorul a fejsze is” – mondta a miniszterelnök, újra felmelegítve néhány korábban már elhangzott metaforát. Szerinte a történelem során eddig mindenki rájött, „hogy azzal jár jól, ha békén hagy bennünket”, de Brüsszel ezt nem akarja megérteni.
Emiatt „ha meg akarjuk őrizni Magyarország szabadságát és szuverenitását, nincs más választásunk, el kell foglalnunk Brüsszelt” – tért a lényegre Orbán, majd azt mondta, ezúttal nem fognak megállni Schwechatnál, és Brüsszelig fognak menetelni. Majd arról beszélt, hogy „mi itt, Budapesten ismerjük a háborút”, ami halottak százezreit, hadirokkantakat, özvegyeket, árvákat, lerombolt hidakat, bombatölcséreket, földönfutóvá tett emberek tízezreit jelentette.
Jön a lázadás, a szlovákok az első helyen a szövetségesek között
„Magyarország csak a békével járhat jól, nem kérünk a háborúból” – jelentette ki Orbán. Szerinte Brüsszelből béke helyett háborút, biztonság helyett jogállami hercehurcát, jólét helyett pénzügyi zsarolást kaptunk. „Becsaptak bennünket. Ideje, hogy fellázadjunk!” – fogalmazott.
És a lázadással Magyarország nincs egyedül, mert bár Lengyelországot maga alá gyűrte a sorosista baloldal, „a szlovákok lábra kaptak, a csehek ébredeznek, az osztrákok készülődnek, az olaszok irányba álltak, a hollandok már talpon és fellázadtak az amerikaiak is.
Orbán szerint az idei sorsfordító év, az USA és Európa is szuverenista fordulat előtt áll. Ha ez bekövetkezik, helyreállhat a normális élet, „megnyithatjuk a nyugati nemzetek nagy korszakát, amiben mindenki megtalálhatja a maga számítását”.
„Kivéve azokat, akik kiírták magukat a történelemből, akik megszegték a nemzet szolgálatára tett esküjüket, hátba támadták a hazájukat, akik aknamunkát végeznek Brüsszelben” – tért rá Orbán a hazai ellenzékre, akik szerinte azért dolgoznak, hogy elvegyék a tanárok és az óvónők pénzét, eszement genderaktivistáknak szolgáltatnák ki a gyerekeket és beengednék a migránsokat.
(Furán szívszorító érzés volt, hogy pont ebben a pillanatban ment el mellettem egy fiatal apuka egy fekete kisfiú kezét fogva.)
Durva üzenet az ellenzéknek
Orbán azt mondta az ellenzékről, hogy rosszabbak, mint a labancok és a muszka vezetők voltak, és „nekik az árulók sorsa jut majd”. Ezt az egészen ijesztő és agresszív kijelentést egy Szabó Magda-idézettel tompította, miszerint „az árulót elfelejtjük, az áruló nincs, meghalt, nem is ismertük soha”.
Szerinte Petőfiék óta minden fiatal életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, hogy az igazság oldalán áll vagy „a globális bégetők nyájába kér bebocsátást”, a magyar igazság ösvényén indul el vagy a Soros-birodalom sugárútja felé kanyarodik-e. „Követ törsz vagy katedrálist építesz. Brüsszeli gyárszalag vagy magyar szabadság. Háború vagy béke” – sorolta a lehetőségeket, amikről az EP-választáson dönteni kell.
Elégedettség a napfényben
Orbán beszédét többször is taps szakította meg, az embereknek láthatóan tetszett a beszéd. Elvétve páran bekiabáltak, hogy „hazug”, de őket lehurrogták. A tömegen végignézve leginkább ősz hajakat láttam, de voltak bőven fiatalok és kisgyermekes családok is. A beszéd végeztével a közeli Mikszáth téren ültem le megírni a cikket. A szomszéd padon egy hajléktalan tart saját magának, senkit nem zavarva egy nagyívű elemzést a beszédről és a politikai helyzetről általában – csak fél füllel hallom, meglepően tájékozott.
Közben a tér vendéglőinek teraszai megtelnek az Orbán beszédről érkező kokárdás emberekkel: idősek és fiatalok, családok, élvezik az ünnepnapot és a kellemes márciusi meleget.
